2008.03.12. 19:04
Süti
Ígéretemhez híven (valamikor még nyáron tettem, amikor rájöttem, milyen isteni palacsintát tudok sütni, hála a csodás tűzhelyemnek), a napi pékáru sütése mellett, a házi sütik begyakorlásának az ideje is eljött, hogy mire Hunor nagyobb lesz, rutinosan összedobhassak bármikor bármilyen sütit.
Az új, trendi sütikkel könnyebb dolgunk van, hiszen, azok olyannak sikerülnek, amilyennek, és igazából nem nagyok az elvárások és ráfoghatjuk a rossz receptre, ha mégsem válna be. Számomra a nagy mumusok az igazi klasszikusok, a rétesek, a gombócok, a bejglik, a pogácsák, hiszen ezeknek az íze mindannyiunk szájában régről bevésődött és általában a nagymamákkal hozzuk kapcsolatba.
Hosszú hónapok óta szemezgetek a fagyasztómban több mint egy éve elraktározott mangalica hájjal, mígnem aztán tegnap erőt vettem magamon és kiolvasztottam, hogy megsüssem életem első hájas sütijét. Kellemesen elhúztam az időt, kisütni már nem volt időm, így szakszóval élve pihentettem egy éjszakán át a hűtőbe. HuncApu számára kezdett gyanússá válni a dolog, többször belekérdezett, hogy biztosan végig akarom-e csinálni, nem baj, ha kidobjuk és különben is ő most fogyókúrázik! Tántoríthatatlan voltam, a ma reggeli nagy takarítás közben kisütöttem és nagyon nem bántam meg! Isteni lett, omlós és kiadós, olyan igazi nagymamis.
Az új, trendi sütikkel könnyebb dolgunk van, hiszen, azok olyannak sikerülnek, amilyennek, és igazából nem nagyok az elvárások és ráfoghatjuk a rossz receptre, ha mégsem válna be. Számomra a nagy mumusok az igazi klasszikusok, a rétesek, a gombócok, a bejglik, a pogácsák, hiszen ezeknek az íze mindannyiunk szájában régről bevésődött és általában a nagymamákkal hozzuk kapcsolatba.
Hosszú hónapok óta szemezgetek a fagyasztómban több mint egy éve elraktározott mangalica hájjal, mígnem aztán tegnap erőt vettem magamon és kiolvasztottam, hogy megsüssem életem első hájas sütijét. Kellemesen elhúztam az időt, kisütni már nem volt időm, így szakszóval élve pihentettem egy éjszakán át a hűtőbe. HuncApu számára kezdett gyanússá válni a dolog, többször belekérdezett, hogy biztosan végig akarom-e csinálni, nem baj, ha kidobjuk és különben is ő most fogyókúrázik! Tántoríthatatlan voltam, a ma reggeli nagy takarítás közben kisütöttem és nagyon nem bántam meg! Isteni lett, omlós és kiadós, olyan igazi nagymamis.
Egy dolog maradt le róla, és ez a porcukor... de HuncApu még friss melegében egy leheletnyi mézet csöpögtetett rájuk és ezáltal még könnyedebbek lettek. Alig várom, hogy holnap Csillagbaba letesztelhesse! ;)
2008.03.12. 16:36
Botond megérkezett!
.jpg)
Kicsi Botond, Isten hozott a Földön!
Tökéletes méretekkel érkeztél (3580 gramm, 51 cm), utolsó pillanatig kihasználva a kilenc hónapig növesztett kis-lakodat! ;)
Anya és baba is jól vannak, nagyon ügyesek voltak mindketten!
Nagyon sok boldogságot, sok-sok finom édes tejcit és meghitt pillanatokat kívánunk az egész családnak!
2 komment
Címkék: babaszületés
2008.03.11. 10:37
Az egy éves pelenkás
Hunor ma napra pontosan egy éves... hogy honnan tudom ilyen biztosan? tudom, és nem csak én tudom, tudja HuncApu is meg a Barátnőim is, mind egy szálig, azok a lányok, akiknek "bojkottáltuk" az esti buliját azon az egy évvel ezelőtti tavaszi napon.
Történt vala, hogy tavaly januárban zöld utat kapott a baba projekt. Nőgyógyászati hormon bolydulásomnak köszönhetően ember legyen a talpán, aki bármilyennemű peteérést vagy ovulációt akárcsak sejthetett is velem kapcsolatban. Ezért először csak lazán dolgozgattunk az ügyön, de egyre fájdalmasabban érintett, minden megérkező mikulás-csoport! Mindeközben a baráti körünkben potyogtak a pozitív terhességi tesztek, én pedig egyre nehezebben tudtam elvonatkoztatva örülni nekik. Nem, sosem voltam irigy, csak cefetül fájt odabent a bizonytalanság. Egy nő ilyenkor nagyon könnyen beleeshet a görcsösség hibájába, a maró gyermektelen fájdalom sötét árnyékot vethet a mindennapjaira. (már láttam romokban a házasságom, mert képtelen vagyok gyereket szülni annak a férfinak, akiről tudom, hogy számára a család mindennél fontosabb)
Tavaly februárban kézbe vettem az ügyet, és gyakorlatilag első naptól pénzt és energiát nem kímélve nézegettem a peteérésem. (LH teszt segítségével). A huszonakárhanyadik napon konstatálnom kellett, hogy egészen egyszerűen nincs nekem ilyenem... Ki kellett törnöm a városból, úgy érzetem megfulladok... Előzetes összerendezések alapján a szülővárosomba igyekeztem, hogy egy gigabulival elfeledtessem akárcsak kis időre is ezt az egészet. Olyan igazi csajos estét terveztünk. Barátnőimmel, már csak a részleteket tervezgettük március 10.-én, amikor -csak a többhetes megszokás kedvéért- megcsináltam a kis tesztecskémet. Automatikusan dobtam volna ki a kukába, de ekkor furcsa dolgot véltem felfedezni: a pozitív csík hamarabb megjelent, mint a kontrollcsík! Ekkor szombat délután volt, előzetesen hétfőn jöttem volna csak haza. (HuncApu ha nem vagyok itthon, képtelen egyedül maradni a lakásban: vagy barátozik ő is és idegenbe alszik vagy pedig a mi lakásunkat alakítja át vendéglátóipari egységgé) Felhívtam HuncAput, hogy másnap kora reggel jövök haza. (közben óva intettem, hogy pihenjen éjszaka! ;) ) És ezáltal esti csajos buli lefújva, hiszen nekem is kipihentnek kellett lennem... azóta is azon poénkodunk, hogy Hunc már akkor átalakította a kimenős hétvégémet... ;)
Másnap délelőtt érkeztem, HuncApu kijött elém a pályaudvarra, emlékszem ragyogó napsütés volt aznap. Kimentünk Visegrádra, megebédeltünk, sétáltunk egy nagyot a Duna parton, egy óriásit beszélgettünk a felelősségről és az életünkről, mely nagyot fog változni ezzel a döntéssel, majd hazajöttünk...
... az eredmény pedig magáért beszél:
Történt vala, hogy tavaly januárban zöld utat kapott a baba projekt. Nőgyógyászati hormon bolydulásomnak köszönhetően ember legyen a talpán, aki bármilyennemű peteérést vagy ovulációt akárcsak sejthetett is velem kapcsolatban. Ezért először csak lazán dolgozgattunk az ügyön, de egyre fájdalmasabban érintett, minden megérkező mikulás-csoport! Mindeközben a baráti körünkben potyogtak a pozitív terhességi tesztek, én pedig egyre nehezebben tudtam elvonatkoztatva örülni nekik. Nem, sosem voltam irigy, csak cefetül fájt odabent a bizonytalanság. Egy nő ilyenkor nagyon könnyen beleeshet a görcsösség hibájába, a maró gyermektelen fájdalom sötét árnyékot vethet a mindennapjaira. (már láttam romokban a házasságom, mert képtelen vagyok gyereket szülni annak a férfinak, akiről tudom, hogy számára a család mindennél fontosabb)
Tavaly februárban kézbe vettem az ügyet, és gyakorlatilag első naptól pénzt és energiát nem kímélve nézegettem a peteérésem. (LH teszt segítségével). A huszonakárhanyadik napon konstatálnom kellett, hogy egészen egyszerűen nincs nekem ilyenem... Ki kellett törnöm a városból, úgy érzetem megfulladok... Előzetes összerendezések alapján a szülővárosomba igyekeztem, hogy egy gigabulival elfeledtessem akárcsak kis időre is ezt az egészet. Olyan igazi csajos estét terveztünk. Barátnőimmel, már csak a részleteket tervezgettük március 10.-én, amikor -csak a többhetes megszokás kedvéért- megcsináltam a kis tesztecskémet. Automatikusan dobtam volna ki a kukába, de ekkor furcsa dolgot véltem felfedezni: a pozitív csík hamarabb megjelent, mint a kontrollcsík! Ekkor szombat délután volt, előzetesen hétfőn jöttem volna csak haza. (HuncApu ha nem vagyok itthon, képtelen egyedül maradni a lakásban: vagy barátozik ő is és idegenbe alszik vagy pedig a mi lakásunkat alakítja át vendéglátóipari egységgé) Felhívtam HuncAput, hogy másnap kora reggel jövök haza. (közben óva intettem, hogy pihenjen éjszaka! ;) ) És ezáltal esti csajos buli lefújva, hiszen nekem is kipihentnek kellett lennem... azóta is azon poénkodunk, hogy Hunc már akkor átalakította a kimenős hétvégémet... ;)
Másnap délelőtt érkeztem, HuncApu kijött elém a pályaudvarra, emlékszem ragyogó napsütés volt aznap. Kimentünk Visegrádra, megebédeltünk, sétáltunk egy nagyot a Duna parton, egy óriásit beszélgettünk a felelősségről és az életünkről, mely nagyot fog változni ezzel a döntéssel, majd hazajöttünk...
... az eredmény pedig magáért beszél:
16 komment
Címkék: ünnepek életképek hunorfotó
2008.03.10. 16:19
Gyerekmentes vasárnap délután
Történelmi pillanatokat éltünk át tegnap délután, megtörtént ugyanis az első közös kimenőnk HuncApuval. Olyan programot választottunk, ahonnan le lehet lépni azonnal, ha gond van, ezért jól jött egy kedves barátunk meghívása egy ékszerkiállításra. (legalább szarkai mivoltom kielégülhetett). Koradélelőtt magunk mögött hagytuk a vidéki életet, hogy délkörül már a zajos fővárosi forgalomba érkezhessünk, aztán röpke látogatás dédinél, (végre ott kezdtünk és így Dédi Hunc mosolygós arcát is megismerhette, nem csak a nyűgös-fáradtat), aztán HuncNagyi és Sóginő következett, ahol alaposan feltankoltam Hunormanót és egy óvatlan pillanatban (büfiztetéskor) leléptünk. A kocsiban elkövettem a gyors smink merényletét magam ellen, és próbáltam átitatni magam a Gondatlan Világlány szereppel. (közepes sikerrel). Végre elől ültem a kocsiban és már ez is olyan fura volt... aztán meg nem volt háttér zaj (cuppogás, szuszogás, gügyögés). A helyszínre érve már kicsit oldottabbak voltunk mindketten, bár én azért felhívtam a
Pár kört még sétáltunk az igényesnek és színvonalasnak sajnos egyáltalán nem mondható kiállításon (a prospektusgyűjtő nemzetség volt túlsúlyban, a kiállított ékszerekre pillantást sem vetett, csak az ingyen prospektusra, ajándékzacsikra és tollakra fókuszált), aztán hazamentünk. Hunor összegömbölyödve elszusszant... festői szépségű volt...
Köszönjük az édes álmai őrzését!
2008.03.10. 13:48
Keresőben
Szokásunkhoz híven, ismét majdnem utolsó pillanatra hagytuk a dolgokat. Szóval, hétvégén esedékes Hunor keresztelője és az okos idösanyjának ma reggel jutott eszébe, hogy illene valamilyen elegáns kismanó ruha után néznie, mert pelenkába ugye mégsem lehet megkeresztelni a kiskirályfit! Ismét tudatosult bennem a fiús anyukák elnyomása: a lányos anyukáknak sokkalta könnyebb dolguk van, hihetetlen mennyiségű és minőségű habos-babos ruhácskákat véltem fölfedezni és csak minden 5. babás oldalra jutott egy kisfiús ruhácska (amik természetesen nem tetszettek) Aztán sikerült rátalálnom egy elfogadható darabra, (szempont volt, hogy egyedi legyen és legyen benne valami kis Huncosan frappáns), amiről aztán kiderült, hogy 15 nap alatt készül el, mert megrendelésre készülnek és egyedi varrásúak. Próbáltam bevetni szőkenős bájomat, és sejtetni, hogy sürgősségi felárat is hajlandó vagyok fizetni, de ezúttal egyetlen napocskát tudtam kicsikarni a vevőszolgálatos hölgyből, ami jelen esetben döglött lovon a patkó effektus. Így hát tovább kutakodtam egyre lógóbb orral...... és egy újabb véletlennek köszönhetően (elírtam egy betűt az egyik keresőben!) rábukkantam Huncos ünnepi szerkójára! A mostani telefonbeszélgetésem sikeresnek volt mondható, bár vidéki szerzemény, remélem péntekig ideér. (most telefonált a hölgy: szerda délelőtt felküldi a rucit egy ismerősével, juhé!)
A hétvégénk ismét jól telt, HuncApu szombaton végül is meghőmérőzte kisfiát, mert már szenvedett a macik miatt, görcsölgetett a pocakja. Ez volt az első hőmérőzésünk, HuncApu beledugta, nézegette, semmi, majd ismét beledugta, akkor már nem tetszett Huncnak annyira a dolog, de továbbra sem történt semmi. Hunort elcsomagoltam és sétáltam vele egy kört és ekkor kirobbant egy kisebb medve familia, Hunor arcáról mázsányi kövek gördültek le, megvidámodott. A biztonság kedvéért vártam pár másodpercet mielőtt tisztába tettem volna, de több maci nem volt kíváncsi a tágas univerzumra. Aztán Hunor eljátszogatott, és köbö fél óra múlva megérkeztek az előző macik idősebb rokonai hátközépig borítva Huncost a langymelegbe. Kisfiam megkönnyebbülten végigaludta az éjszakát, azóta napi rendszerességgel újra érkeznek a medvéink! ;)
9 komment
Címkék: keresztelő
2008.03.07. 13:01
Hétvégi megérdemelt
Eddigi sikereinken felbuzdulva, ismét nyakunkba vesszük a várost és nekiindulunk egy kellemesnek ígérkező hétvégének, egy Huncos által is bejáratott helyen. Mi is és ő is ismét szocializálódhat kedvére.
Ma sima éjszakánk volt, ha Hunoron múlt volna, föl sem ébredt volna, 9-kor elaludt, majd én álometettem meg fél 4-kor, miután arra ébredtem, hogy tejben úszom. (amúgy ez is nagyon furi mostanság, mert pár napja beállt a kereslet-kínálat, azaz már nincs fölösleg, mint eddig és most éjjel hosszú idő óta először ébredtem arra, hogy eláztattam mindent... hiába, no, az én tejfakasztó titkos trükköm a sajtszószos tészta, olyankor mindig rengeteg termelődik és tegnap ezt ettem vacsira... még mondja nekem valaki, hogy a szoptatás nem agyban dől el :DDD)
Reggeli ébredésünket, kedvenc Kokónknak köszönhetjük, aki nyilván korábbi reggeli reményében megközelítette Hunor pelenkázóját, de nem számított arra, hogy a pelenkázón alátét is lesz, amin elcsúszhat. Borult minden, kellő csatazajjal a hajnali csöndbe. Ébredtünk mindannyian, Kokó pedig még aludt a radiátoron egy órácskát.
Délelőtt HuncNagyi meglátogatta a kisunokáját. Huncorgó szórta mosolyait, éppen a játszószőnyegén dolgozott, amikor megérkezett a Nagyija. Hunc megkapta élete első könyvét: szó sincs itt kérem predesztinációról, véletlenül állatos könyv!
Alapos tornáztatásnak lett kitéve a kisded, ma kétszeresen is, mert ismét ritkultak a macijaink, a szokott 1-2 naponkénti helyett mostanság 4-5 napig is elhúzódhat. Ha jól számolom, ma tartunk a negyedik napon, és HuncApu reggel munkába menet figyelmeztette kisfiát, ha nincs maci, mire ő hazaér, meghőmérőzi, bizisten!
A Fiatalember elég hamar benyűgösödött, köszönhetően az egész délelőtti ébrenlétének, Anya kezében rövid ideig még elviselhető volt a világ, aztán mohón evett és most szépen alszik és feldolgozza a mai napot, hogy aztán kipihenten koradélután el tudjunk indulni.
Persze, van akikért izgulhatunk ismét: Kriszta hajnalban elindult a kórházba, azóta semmi hír Róluk, bár valószínűleg már világra jött Barnibaba, akit ezúton is nagy szeretettel köszöntünk a Föld nevű bolygón!
És a további két toplistás kismami is mindenperces már: Lyndy és Kata. Nekik is sok erőt kívánok, tudom, hogy ügyesek lesznek, ha eljön az idejük és már nagyon várom, hogy érkezzen az az sms...
Ma sima éjszakánk volt, ha Hunoron múlt volna, föl sem ébredt volna, 9-kor elaludt, majd én álometettem meg fél 4-kor, miután arra ébredtem, hogy tejben úszom. (amúgy ez is nagyon furi mostanság, mert pár napja beállt a kereslet-kínálat, azaz már nincs fölösleg, mint eddig és most éjjel hosszú idő óta először ébredtem arra, hogy eláztattam mindent... hiába, no, az én tejfakasztó titkos trükköm a sajtszószos tészta, olyankor mindig rengeteg termelődik és tegnap ezt ettem vacsira... még mondja nekem valaki, hogy a szoptatás nem agyban dől el :DDD)
Reggeli ébredésünket, kedvenc Kokónknak köszönhetjük, aki nyilván korábbi reggeli reményében megközelítette Hunor pelenkázóját, de nem számított arra, hogy a pelenkázón alátét is lesz, amin elcsúszhat. Borult minden, kellő csatazajjal a hajnali csöndbe. Ébredtünk mindannyian, Kokó pedig még aludt a radiátoron egy órácskát.
Délelőtt HuncNagyi meglátogatta a kisunokáját. Huncorgó szórta mosolyait, éppen a játszószőnyegén dolgozott, amikor megérkezett a Nagyija. Hunc megkapta élete első könyvét: szó sincs itt kérem predesztinációról, véletlenül állatos könyv!
Alapos tornáztatásnak lett kitéve a kisded, ma kétszeresen is, mert ismét ritkultak a macijaink, a szokott 1-2 naponkénti helyett mostanság 4-5 napig is elhúzódhat. Ha jól számolom, ma tartunk a negyedik napon, és HuncApu reggel munkába menet figyelmeztette kisfiát, ha nincs maci, mire ő hazaér, meghőmérőzi, bizisten!
A Fiatalember elég hamar benyűgösödött, köszönhetően az egész délelőtti ébrenlétének, Anya kezében rövid ideig még elviselhető volt a világ, aztán mohón evett és most szépen alszik és feldolgozza a mai napot, hogy aztán kipihenten koradélután el tudjunk indulni.
Persze, van akikért izgulhatunk ismét: Kriszta hajnalban elindult a kórházba, azóta semmi hír Róluk, bár valószínűleg már világra jött Barnibaba, akit ezúton is nagy szeretettel köszöntünk a Föld nevű bolygón!
És a további két toplistás kismami is mindenperces már: Lyndy és Kata. Nekik is sok erőt kívánok, tudom, hogy ügyesek lesznek, ha eljön az idejük és már nagyon várom, hogy érkezzen az az sms...
10 komment
Címkék: hétvége
2008.03.06. 07:26
Anyai ösztön
...amikor éjjel arra eszmélsz, hogy ringatod a síró gyermeked és nem tudod, mikor és hogyan került a kezedbe... szép lassacskán érzékeled a külvilágot és megérted, hogy föl sem ébredtél, mikor kikaptad a kiságyából, mert rosszat álmodott és a gyermeked sem ébredt föl, csak felsírt... álmodban történt minden... ösztönösen...
2008.03.05. 19:32
Egy sima, egy fordított... és ennek variációi és kombinációi
Így telnek mostanság éjszakáink... ma éppen fordított volt soron. Elég nehezen is állt össze bennem koradélben reggel a világ. Kivételesen egy köcsög viszonylag tömény kávét döntöttem magamba, kompenzálandó azt a tényt, mely szerint perceket aludtunk éjszaka.
A sima éjszaka meseszép, ekkor Hunor fürcsi után (8 és 9 óra között valamikor) kicsit szopizik, majd már mellen elalszik és így nincs is egyéb dolgom, mint álombüfiztetni (ugyanolyan hangos és mélyrőljövő, mint az ébrenléti büfi!), majd behelyezni a Méltóságos Urat a saját ágyikójába. Garantált 7-8-9 óra egyvégtében alvás vár ránk eztán, ami megböcsülendően jó tulajdonsága Hunorkánknak! Ha jól emlékszem, hajnali fél 5-fél 6-kor ébred, eszik és alszik tovább 8-9 óráig. Ez így teljesen kíméletes és emberi, emellett élhető az élet. A fordított éjszaka első fázisa megegyezik a sima éjszakáéval: a lefekvés ekkor is 8-9 között történik, és ilyenkor még sejteni sem lehet az éjszaka milyenségét, mi még tévézünk a nappaliban, olvasunk, megbeszéljük a napi történéseket, újra úgy, mint régen. Éjfél magasságában készülődünk lefeküdni és ekkor már tudom, milyen éjszakánk lesz: ha Hunor mocorog, nyögdös, akkor maximum fél óra múlva ébred, ezért általában még nem fekszem le olyankor aludni, inkább olvasok pár sort, ne legyen drámai az ébredés pár perc múlva. (ha 10 percet olvasok, mert lecsukódik a szemem a könyvvel a kezemben, akkor 20 perc múlva ébreszt, ha fél óráig bírom, akkor 40 perc, tehát pontosan akkor, amikor végre elalszom :DDD). Tehát, ez általában éjjel 1 körül következik be, elhúzódó szopi, (inkább csak cicizés, de kipróbáltam a nemveszemkiakiságyból és csaksimogatomahátát is , cumit dugdosva a szájába, de ez nem segít, cumi röpül messzi ívben, kisded egyre aktívabban ficereg, majd teljesen felébred és egyre hevesebben lovalja bele magát a szegény kisgyermek panaszaiba). Éjjel 2 felé, már újra önmagaménak érzem az álmaimat, úgy, hogy köbö egy óra múlva újra odavehessem magam mellé Hunort és mindez így megy, reggel fél 7-7-ig, amikor is -jobb esetben- alszik egy összetettebb 3 órácskát. (vagy a másik verzió: ha HuncApu délutános ilyenkor szokott lecserélni, kiviszi Huncost a szobából és még aludhatok 1-2 Hunormentes és nyugodt órácskát.)
Mivel most már szinte függőséget okoz a dagasztás és sütéses mániám, természetesen ma sem maradhatott ki, rozscipócskákat sütögettem. Már emelkedettebb szintre jutottam: merek variálni is a recepteken! :)
A sima éjszaka meseszép, ekkor Hunor fürcsi után (8 és 9 óra között valamikor) kicsit szopizik, majd már mellen elalszik és így nincs is egyéb dolgom, mint álombüfiztetni (ugyanolyan hangos és mélyrőljövő, mint az ébrenléti büfi!), majd behelyezni a Méltóságos Urat a saját ágyikójába. Garantált 7-8-9 óra egyvégtében alvás vár ránk eztán, ami megböcsülendően jó tulajdonsága Hunorkánknak! Ha jól emlékszem, hajnali fél 5-fél 6-kor ébred, eszik és alszik tovább 8-9 óráig. Ez így teljesen kíméletes és emberi, emellett élhető az élet. A fordított éjszaka első fázisa megegyezik a sima éjszakáéval: a lefekvés ekkor is 8-9 között történik, és ilyenkor még sejteni sem lehet az éjszaka milyenségét, mi még tévézünk a nappaliban, olvasunk, megbeszéljük a napi történéseket, újra úgy, mint régen. Éjfél magasságában készülődünk lefeküdni és ekkor már tudom, milyen éjszakánk lesz: ha Hunor mocorog, nyögdös, akkor maximum fél óra múlva ébred, ezért általában még nem fekszem le olyankor aludni, inkább olvasok pár sort, ne legyen drámai az ébredés pár perc múlva. (ha 10 percet olvasok, mert lecsukódik a szemem a könyvvel a kezemben, akkor 20 perc múlva ébreszt, ha fél óráig bírom, akkor 40 perc, tehát pontosan akkor, amikor végre elalszom :DDD). Tehát, ez általában éjjel 1 körül következik be, elhúzódó szopi, (inkább csak cicizés, de kipróbáltam a nemveszemkiakiságyból és csaksimogatomahátát is , cumit dugdosva a szájába, de ez nem segít, cumi röpül messzi ívben, kisded egyre aktívabban ficereg, majd teljesen felébred és egyre hevesebben lovalja bele magát a szegény kisgyermek panaszaiba). Éjjel 2 felé, már újra önmagaménak érzem az álmaimat, úgy, hogy köbö egy óra múlva újra odavehessem magam mellé Hunort és mindez így megy, reggel fél 7-7-ig, amikor is -jobb esetben- alszik egy összetettebb 3 órácskát. (vagy a másik verzió: ha HuncApu délutános ilyenkor szokott lecserélni, kiviszi Huncost a szobából és még aludhatok 1-2 Hunormentes és nyugodt órácskát.)
Mivel most már szinte függőséget okoz a dagasztás és sütéses mániám, természetesen ma sem maradhatott ki, rozscipócskákat sütögettem. Már emelkedettebb szintre jutottam: merek variálni is a recepteken! :)
11 komment
Címkék: életképek kenyérsütés
2008.03.05. 19:00
Sóginő látogatás
Tegnapelőtt meglátogatott Sóginő, azaz Hunc nagynénije. Igazán kellemes délutánt, estét töltöttünk el együtt. Nagyokat beszélgettünk, miközben Hunor aludt, persze, ha ébren volt, kardinális szerepet töltött be köztünk. Hunc kapott egy egérkés rágókát, amit azonnal birtokba is vett, a kis csirkeláb ujjacskáival begyömöszkölte a szájába az egérke orrát!
Végre ismét készültek rólam és Huncról fotók, mert Sóginő volt oly figyelmes és kattogtatott, miközben éppen napi idillünket éltük át a Manóval. Több is készült, de ez lett a kedvencem, talán azért, mert valahogy így képzeltem el, hogy Hunor a születése után még így rajtam maradhat pár percet. (az elveszett szülésélmény képe)
Végre ismét készültek rólam és Huncról fotók, mert Sóginő volt oly figyelmes és kattogtatott, miközben éppen napi idillünket éltük át a Manóval. Több is készült, de ez lett a kedvencem, talán azért, mert valahogy így képzeltem el, hogy Hunor a születése után még így rajtam maradhat pár percet. (az elveszett szülésélmény képe)
Hunor is szeret így rajtam feküdni, amikor a pocakja fájt, akkor azért, mostanság néha meg csak megpihen rajtam így.
Reggel Hunc majdnem átfordult a szemem láttára, már nagyon nagy ívben feszíti hátra a mellkasát és a fejét, és imbolyog is hozzá (azaz lendületet próbál felvenni és nem ér kikacagni ilyenkor, pedig annyira aranyosan csinálja a himbálózást, majd elfárad és nyögve leteszi a fejét). Szerintem 1-2 nap és meglesz a hasról hátrafordulás!
Reggel Hunc majdnem átfordult a szemem láttára, már nagyon nagy ívben feszíti hátra a mellkasát és a fejét, és imbolyog is hozzá (azaz lendületet próbál felvenni és nem ér kikacagni ilyenkor, pedig annyira aranyosan csinálja a himbálózást, majd elfárad és nyögve leteszi a fejét). Szerintem 1-2 nap és meglesz a hasról hátrafordulás!
5 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.03.02. 21:42
Az apák dícsérete
Bármennyire is pici volt Hunor, az, ha hazajön HuncApu, az mindig nagy dolognak számított. Ha fölvette, ha csak egyszerűen föléhajolt, ha megszólította, arra azonnal reagálnia kellett. Mikor még nem tudott ennyire tudatosan babamosolyokat szórni, félmosolyokat adott, és keze-lába rúgkapált. Jeleznie kellett, hogy igen, érzi, itt van a nagy, erős Apa, akit egész nap várt s aki számára nagyon sok mindent el kell mondania, hogy mi történt vele egész nap, hogy Anya milyen finom édes tejcit adott neki, hogy mekkorákat játszott Álomföldön álommanókkal és mennyi minden új dolgot hallott és érzékelt aznap. Ezek voltak azok a bizonyos kezdetleges matinézgatások, ami szigorúan csak kettejükről szólt, ilyenkor megszűnt körülöttük a külvilág, a fejük pár centire volt egymástól és csak nézték egymást, akár egy örökkévalóságig is képesek lettek volna erre.
A mostani matinézgatások már nagyfiúsak, ugyan szintén megszűnik körülöttük a külvilág, nézik egymást most is, de már beszélgetnek is hozzá. HuncApu elmeséli a munkahelyén történteket, az aznapi eseteit, ilyenkor Hunor csöndben meghallgatja, néha közbe-közbeszól, aztán HuncApu a szokott rítus szerint megkérdezi, hogy "és Veled mi történt egész nap, Kisfiam?". Ilyenkor a megszólított "Kisfiam" nem győzi kézzel-lábbal-torokkal elmagyarázni, hogy merre jártunk, mit játszottunk és "Mámi" (ez én lennék, HuncApu után szabadon), milyen zenedarabokkal kecsegtette őt el aznap saját előadásában.
És a közös fürdőzések, nos hát ez is az ő szeánszuk, nagykádban, csak kettecskén. Rám hárul a fürdővíz elkészítése, Hunor levetkőztetése, de aztán pár percig már nincs rám szükségük, ilyenkor nagyokat csobbannak és némán, egymás szemébe nézve mindkettő arcán szentimentális mosoly, ilyenkor ők gondolatátvitellel kommunikálnak. És Hunor biztonságban érzi magát az Apja karjaiban és hosszú percekre megáll a világ számukra.
A kapucsengő pittyogásakor már tudja, hogy hazajött. Keze-lába rendszertelen mozgásba kezd, feje követi kis teste hullámzását, ezzel is jelezvén, "vegyél fel! menjünk elé!". És mi szinte mindennap az ajtóban állunk és várjuk, hogy megérkezzen a mi csodánk, akihez olyan jó odabújni, beszívni az illatát, aki, ha itthon van, nem lehet baj, aki mégha ideges és fáradt is, mindig olyan sok szeretettel a szemébe néz ránk... így élünk mi hármacskán, szövögetve magunk köré a csodahálót, mely mindentől megvéd....
A mostani matinézgatások már nagyfiúsak, ugyan szintén megszűnik körülöttük a külvilág, nézik egymást most is, de már beszélgetnek is hozzá. HuncApu elmeséli a munkahelyén történteket, az aznapi eseteit, ilyenkor Hunor csöndben meghallgatja, néha közbe-közbeszól, aztán HuncApu a szokott rítus szerint megkérdezi, hogy "és Veled mi történt egész nap, Kisfiam?". Ilyenkor a megszólított "Kisfiam" nem győzi kézzel-lábbal-torokkal elmagyarázni, hogy merre jártunk, mit játszottunk és "Mámi" (ez én lennék, HuncApu után szabadon), milyen zenedarabokkal kecsegtette őt el aznap saját előadásában.
És a közös fürdőzések, nos hát ez is az ő szeánszuk, nagykádban, csak kettecskén. Rám hárul a fürdővíz elkészítése, Hunor levetkőztetése, de aztán pár percig már nincs rám szükségük, ilyenkor nagyokat csobbannak és némán, egymás szemébe nézve mindkettő arcán szentimentális mosoly, ilyenkor ők gondolatátvitellel kommunikálnak. És Hunor biztonságban érzi magát az Apja karjaiban és hosszú percekre megáll a világ számukra.
A kapucsengő pittyogásakor már tudja, hogy hazajött. Keze-lába rendszertelen mozgásba kezd, feje követi kis teste hullámzását, ezzel is jelezvén, "vegyél fel! menjünk elé!". És mi szinte mindennap az ajtóban állunk és várjuk, hogy megérkezzen a mi csodánk, akihez olyan jó odabújni, beszívni az illatát, aki, ha itthon van, nem lehet baj, aki mégha ideges és fáradt is, mindig olyan sok szeretettel a szemébe néz ránk... így élünk mi hármacskán, szövögetve magunk köré a csodahálót, mely mindentől megvéd....
17 komment
Címkék: érzések
2008.03.02. 17:59
Egy jólfésült 3 hónapos
Így fest egy jól feltankolt, kissé álmoska 6580 grammos 3 hónapos, akit vasárnapi shoppingra visznek a szülei. A shopping célja: HuncApu kinőtt ruhatárát bővíteni. Helyszíne: a kispesti mindenmegtalálhatóbenne bevásárlóközpont, ott is a sportruházati bolt. Sikerült vennünk pár ruhadarabot HuncApunak, bár állítólag holnaptól oda fog figyelni arra, hogy mikor és mit étkezik, fogyózni fog és mindennap kondizik! (a megismerkedésünk óta azzal "fenyeget", ha úgy gondolom, ő pár hónap alatt bármikor leszálkásítja a testét! :DDD) Azért nem bánom, hogy vettünk neki pár rávaló méretű nadrágot és pólót, mert a mostaniakban már kezdett úgy kinézni, mint egy jóllakott óvodás! ;) Persze, ilyenkor nekem is lecsurran valami: kaptam végre egy melegítőt (a gyerekosztályon találtam rámvalót ;), pedig mostanság nem vagyok egy kifejezett gyerekméretű :DDD) .
Huncorgó nagyon jól viselkedett, egy ideig kézben kellett tartanom, majd elaludt és így be tudtam helyezni az autósülésbe, míg válogattuk a ruhákat. Az időnkbe belefért egy rövidke dédilátogatás is, aztán rohanás haza, HuncApu meg rendelni.
Számomra még mindig hihetetlen, hogy Hunor érkezése óta már eltelt 3 hónap... még mindig annyira elevenen él bennem a szülés-élmény, mintha csak pár hete történt volna. Annyira ügyes és figyelmes gyermek (biztos, minden Anyuka ugyanezt érzi a sajátjáról, de akkor is ), és olyan érzékeny minden rezdülésünkre. Szerencsére elmúltak a félelmetes felsírásai, HuncApu sajna újra trombitálhat reggelente a hálószobába, Huncbaba már nem fél tőle, hanem kineveti a trombitáló hangot! Ma reggelre ismételten sikerült hátról hasra átfordulnia, ismét félsikerrel, a lábai keresztben maradtak, a keze maga alatt maradt és újra felsírt ijedtében. Nem tudom, mért erőlteti ennyire, ha állandóan megijed az önmaga által generált forgástól?! :D
Tükörképét egy ideje már felismeri és ha nagyon vígasztalhatatlan, belenézve a tükörbe és meglátva önmagát- rögtön jobbkedvre derül. (vajh kitől örökölhette ez a gyerek ezt az egó-szeretetet?! ), Ébren töltött ideje alatt, mely mostanság már egyre hosszabb, (1 óra -másfél - 2 óra is lehet) egyre intenzívebben gügyög ( mondandója javarészét a "heö", "gigigi", "uá", "íjjjj") szavak teszik ki, de előszeretettel fúj nyálbuborékokat is, "fff" hangokkal kísérve, melyek nevetéssel végződnek) és kiköveteli a figyelmet, igényli a vele való foglalkozást. Figyelme éber, ha megpróbálunk HuncApuval beszélgetni miközben ő is jelen van, már csak úgy tudjuk megtenni, ha beszélgetés közben nem egymásra, hanem őrá nézünk, mintha mindketten vele beszélgetnénk, akkor megengedi a diskurzust. Elérkeztünk a hangpróbálgatós időszakhoz, egyre többször kiereszti a hangját, visong, sikít és látványosan élvezi, hogy ezáltal ő kerül a központba. (a sportboltban is a csodájára jártak vásárlók és eladók egyaránt, amikor elvisította magát, és ha ránéztek mosolyokat szórt és nyálazott rendületlenül! ).
Elfogultak vagyunk (de hát, ki is legyen elfogult, ha nem mi?!), biztos, hogy így van, de napjában többször is elmondjuk Huncnak, hogy mennyire csodaszép kisfiú, és hogy milyen okos és mennyire ügyes (ő ilyenkor helyeslően "heő"-zik és mosolyog), és hogy mennyire szeretjük Őt. És minden nap, minden percben azt érzem, hogy akkor és ott a legtökéletesebb. Hogy annál, már nem lehet csibészebb, helyesebb, huncutabb, tökéletesebb... és aztán következő nap, következő héten, rácáfol, hogy debizony, hogy lehet!
2008.03.01. 23:10
Zsömlék
Huncorgó ma angyali kisded volt, úgy látszik, csak tegnap zavarták meg a frontok, mára könnyebbé vált a világ, pedig nézegetve a híreket, elborzadtam, milyen károkat okoztak az orkánerejű szélviharok ma. Szerencsére, minket elkerült, csak dél körül volt egy pár perces szeles vihar, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment.
Ma olyan kis családi életet éltünk, hármasban főzőcskéztünk a konyhában, Huncbaba nem győzte kapkodni a fejecskéjét a pihenőszékében az asztalon, miközben én dagasztottam a Csillustól kiszemelt zsömlereceptet (amin természetesen én is variáltam egy kicsit), HuncApu zöldségeket pucolt a húsleveshez, aztán én pucoltam meg a krumplit meg a tojást a rakottkrumplihoz, HuncApu meg összeállította, mert ha ő csinálja, akkor mindig olyan szaftos! ;) Bele is fáradt ebbe a nagy nyüzsgésbe Hunor legény, kidőlt ismét a sorból, úgy látszik, rendszeressé válik az elalvása a pihenőszékben.
Kíváncsian vártam a zsömléket, mert valahogy nem úgy növekedtek, ahogy én szerettem volna... aztán elkészültek. Az illata és a színe megfelelőnek bizonyult, az ízére nagyon kíváncsi voltam, de ismét nem csalódtam: szerintem jobb lett, mint a kenyerem! (a tojásos-tejes lekenés hagy maga után némi kivánnivalót még ;))
Ma olyan kis családi életet éltünk, hármasban főzőcskéztünk a konyhában, Huncbaba nem győzte kapkodni a fejecskéjét a pihenőszékében az asztalon, miközben én dagasztottam a Csillustól kiszemelt zsömlereceptet (amin természetesen én is variáltam egy kicsit), HuncApu zöldségeket pucolt a húsleveshez, aztán én pucoltam meg a krumplit meg a tojást a rakottkrumplihoz, HuncApu meg összeállította, mert ha ő csinálja, akkor mindig olyan szaftos! ;) Bele is fáradt ebbe a nagy nyüzsgésbe Hunor legény, kidőlt ismét a sorból, úgy látszik, rendszeressé válik az elalvása a pihenőszékben.
Kíváncsian vártam a zsömléket, mert valahogy nem úgy növekedtek, ahogy én szerettem volna... aztán elkészültek. Az illata és a színe megfelelőnek bizonyult, az ízére nagyon kíváncsi voltam, de ismét nem csalódtam: szerintem jobb lett, mint a kenyerem! (a tojásos-tejes lekenés hagy maga után némi kivánnivalót még ;))
Attól félek, hogy már kialakult a "függőség"... vagy ez még mindig csak a kezdeti lelkesedés lenne?!
A náthám más stádiumba jutott: már nincs hőemelkedésem, viszont továbbra is maradt a torokfájás, a napi 25 tüsszentés és a végtelenbenyúló orrcsöpögésem... (természetesen mindig etetéskor vagy altatáskor kell a legjobban tüsszentenem, ilyenkor Hunc összerezzen és kipattannak a szemei)
A náthám más stádiumba jutott: már nincs hőemelkedésem, viszont továbbra is maradt a torokfájás, a napi 25 tüsszentés és a végtelenbenyúló orrcsöpögésem... (természetesen mindig etetéskor vagy altatáskor kell a legjobban tüsszentenem, ilyenkor Hunc összerezzen és kipattannak a szemei)
12 komment
Címkék: kenyérsütés
2008.02.29. 16:56
A lenmag nélküli lenmagos kenyér
Hunor ma extra törődést igényel, alig enged most is ide a géphez (hihetetlen, hogy már pocakon belül is frontérzékeny volt és ez idekint is ugyanígy folytatódik!). Délelőtt elaludt a pihenőszékébe az ujja cummogása közben (ilyet se csinált még soha!):
Ma már odajutottam, hogy hordozókendőbe magamra "csatoltam", sétáltunk az erkélyen, nézegettük a kocsikat, aztán zsiráfos csörgőztünk, gondoltam jól kifárasztom és most már mégiscsak elalszik, de semmi. Aztán betettem az ágyunkba, amíg ellátogatok oda ahova a király is gyalog jár, és azalatt bizonytalan időre elaludt! Nem is merem áthelyezni a saját ágyába!
És akkor a recept:
Hozzávalók:
Elkészítési idő: 30 perc (nekem kicsit több lett)
Pihentetés: 2 és fél óra
Sütési idő: 45 perc 160 fokon
Elkészítés:
Ma már odajutottam, hogy hordozókendőbe magamra "csatoltam", sétáltunk az erkélyen, nézegettük a kocsikat, aztán zsiráfos csörgőztünk, gondoltam jól kifárasztom és most már mégiscsak elalszik, de semmi. Aztán betettem az ágyunkba, amíg ellátogatok oda ahova a király is gyalog jár, és azalatt bizonytalan időre elaludt! Nem is merem áthelyezni a saját ágyába!
És akkor a recept:
Hozzávalók:
- 15 dkg lenmag
- 40 dkg búzaliszt (rétesliszt)
- 10 dkg teljes kiörlésű búzaliszt
- 20 dkg rozsliszt
- 1 kanál sikér
- só
- 2,5 dl tej
- 1 teáskanál cukor
- kb. 4 dkg élesztő
- liszt a dagasztáshoz
Elkészítési idő: 30 perc (nekem kicsit több lett)
Pihentetés: 2 és fél óra
Sütési idő: 45 perc 160 fokon
Elkészítés:
- A lenmagot fél liter vízzel leforrázzuk és 2 órát duzzadni hagyjuk. Utána finom szűrőkanálba öntjük és alaposan lecsöpögtetjük. (ugye ez a folyamat nálunk kimaradt)
- A liszteket egy tálba tesszük a sikérrel és megsózzuk. (én 3 kiskanál sót tettem hozzá) A tejet a cukorral meglangyosítjuk, belemorzsoljuk az élesztőt és feloldjuk. Az élesztős tejet a liszthez adjuk, és a lenmaggal (no, ez nálam kimaradt), és még 1-2 dl langyos vízzel együtt rugalmas tésztát gyúrunk. (valószínűleg a kimaradó nyunyákos lenmag miatt nekem kicsivel több vizet vett fel a tésztám). Meghintjük liszttel és letakarva legalább 2 órát kelesztjük.
- A tésztát egy kis liszttel átgyúrjuk (készüljetek fel olyan "tömény" és nehezen gyúrható lesz), elfelezzük és két kerek cipót formázunk belőle (azt hittem a formázás már könnyű, hát tévedtem :S). Lisztezett tepsire tesszük (én sütőpapírra tettem, liszt nélkül). Letakarva további 30 percig pihentetjük.
- A sütőt 180 °C-ra melegítjük.
- A kenyereket a sütőben 160 °C-on 45 percig sütjük (további tipp a bejáratott felhasználótól: érdemes betenni egy bögrébe vizet a sütőbe, így megfelelővé válik a páratartalom is, valamint, ha van, a légkeveréses sütő-üzemmódra kapcsolni)
(a recept Cornelia Zingerling: Kenyérsütés c. könyvéből származik)
...amúgy, most hallom Huncos már mocorog... szóval, mára ennyi időm volt! ;)
13 komment
Címkék: receptek kenyérsütés hunorfotó
2008.02.28. 23:10
Az első művem...
Kicsi csúszással, de sikerült elkészítenem életem első lenmagos kenyerét... lenmag nélkül! Történt ugyanis, merthogy nálunk mindig történik valami, hogy elfelejtettem beáztatni a lenmagot 2 órára, és ez már nem fért volna ma bele, így nemes egyszerűséggel kihagytam a receptből. Így most nem tudom, mi lészen a neve, de az íze és az illata... hmmm, az minden várakozást felülmúlt! Szívből ajánlom mindenkinek, igaz a dagasztásos rész kicsit megdolgoztatta kétkezi munkától elszokott kezecskéimet, de megérte!
Íme a mű:
...és most már ebben sincs megállás!
14 komment
Címkék: kenyérsütés
2008.02.28. 13:59
Mindennapi kenyerünk
Mióta megszületett Hunor egészen más szempontok alapján ítélek meg dolgokat, vásárolok termékeket. Már a várandósságom alatt is nagyon odafigyeltem arra mit és mikor eszem, milyen és mennyi folyadékot iszom és ez most a szoptatás ideje alatt szinte még fontosabbá vált. Most már forrásvizet iszunk, és nem véletlen az sem, hogy mi saját magunk vágunk ismerős kereskedő által forgalmazott bio-mangalicát. (nem vagyunk ugyan vegetáriánusok, de szeretem tudni, hogy az elfogyasztott termék mit is tartalmaz valójában). Nagyon régóta foglalkoztat az itthoni kenyérsütés gondolata is, de ezidáig, amíg a DominóAnyu kenyérsütési sikerein felbuzdúlva, hetek óta rágom HuncApu füleit, hogy szeretnék egy kenyérsütő gépet. Kutakodtam receptek, tippek és ötletek után az interneten, míg végül hétvégén Pakson meggyőztek, lehet gép nélkül is kenyeret sütni, a nagy tudomány amúgy is a dagasztásban rejlik. Kóstoltam is az ott sütött kenyeret, melynek a receptjét elkértem, HuncApu beszerezte egy bioboltból a hozzávalókat, így ma -ha Huncorgó is így gondolja- lenmagos kenyeret fogok sütni manuálisan, saját két kicsi kezemmel! Fel vagyok vértezve azzal, hogy nem fog sikerülni elsőre, erre többen felkészítettek, tehát a kudarctól sem félek (HuncApu azért a biztonság kedvéért vásárolt magának kenyeret vacsira ;) ).
(Amúgy megfáztam, valahol valamikor... HuncApu meg tömi belém a bio-csodaszereit... nekem meg jobban kell lennem, jobban is vagyok csak az orrom csöpög. )
Este majd referálok... ha nagyon nem sikerült, még az is lehet, hogy elbújdosom.... Kenyérfalvára! :DDD
10 komment
Címkék: kenyérsütés
2008.02.27. 16:23
Védőnőnk
Mára volt megbeszélve a védőnői látogatás, délre. Ehhez képest még fél 11 sem volt mikor csöngetett, gyerek éppen lefektetve aludni, anya kócosan hálóingben mosogat és próbálja délre rendszerezni a lakást, apa bevett szokás szerint szekrényt szerel össze (merugye, ez tegnap este elmaradt ;) ). HuncApu engedte be a védőnőt, akinek szóvá tette, hogy nem egészen ez az időpont volt megbeszélve, új védőnénink laza poénnal elütötte, nem a mosatlan mennyiségét és a lakásban uralkodó rendetlenséget jött ellenőrizni. (jó-jó, ez rendben van, de egy nőnek sosem esik jól, ha olyankor esik be látogató- főleg idegen!- mikor éppen szalad a lakás). Hunorra éppen csak egy pillantást vetett, hiszen aludt, érdeklődött alvásai, ébrenléti ciklusai felől, valamint etetési szokásainkról. Elmeséltem, hogy most újfent odavannak az átaludt éjszakáink, Huncmanó 2-3 óránként ébred, ilyenkor rövid szopizás, majd alszik tovább. (ugye, kedves Anyukák, egy ilyen 15-20 perces menet után már nem alszunk olyan kellemesen, mint előtte és másnap a szemeink alatti karikákat több réteg vakolattal sem könnyű eltűntetnünk.). Erre furi megoldást talált ki a védőnőnk, mert szerinte Hunc amúgy is jóltáplált csecsemő: hagyjuk mocorogni, cuppogni, nyekeregni és amennyiben ez nem szűnik meg, akkor ne én keljek fel a manóhoz, hanem HuncApu, mert természetes, hogyha megérzi az én szagomat, enni kér. Amúgy meg lehet, hogy csak egy kis közelségre vágyik, melege van, rosszul fekszik, stb... tehát ne tegyem azonnal mellre. Ebben a történetben csak két apró szépséghiba van:
1. én minden rezdülésére fölébredek Huncnak, míg HuncApunak mióta velünk él Huncorgó, egyetlen álmatlan éjszakája volt összesen, mikor nagyon fájt Hunc pocakja és bevettük hajnaltájt HuncAput is a csititgatós buliba. Magától viszont sosem ébred fel Hunc motoszkáira.
2. HuncApu minden nap dolgozik, reggelente kel, ügyeket intéz, bevásárol, én viszont itthonról dolgozom, ha többször kelünk éjjel és fáradtabb vagyok, délelőttönként összebújhatunk Hunccal egy órácskára, belefér.
A harmadik dolog meg... igen, lehet kicsit önző és maradi módon látom és gondolom ezeket a dolgokat, de azt hiszem, egy ekkora kisbabának a legnagyobb biztonságot az édesanyja jelenti, hiszen együtt éltünk egy csodálatos szimbiózisban 9 hónapon át. Még mindig érezzük egymás rezdüléseit és tudom, mire van szüksége. Éjjelente valóban nem mennyiségeket szopizik, de igénye van rá. Majd elmúlik, ha már nem lesz ennyire szüksége rám. Olyan rövid ez az idő, amíg még ennyire kiszolgáltatott nekem és olyan hamar eljön az az idő, mikor már zavarni fogja őt a puszilkodásom, a hozzábújásom. Elsősorban most anya vagyok és anyaként érzem azt, hogy jól van ez így ahogy van. Hogy fut egy kicsit a lakás? Kit érdekel, ha reggelente egy ilyen széles babamosoly ébreszt? Hogy nincs minden élére vasalva? helyette van vidám énekszó és gurgulázó babanevetés... ("heö" szavak sűrű használatával, valamint most már bizonyos "gigigi"-ket is emleget )...
Aztán megkérdezte, és miket csinál már a gyermek? Annyira zavarba jöttem, hogy szinte válaszolni sem tudtam. Zavar ez a megfelelési mizéria, elmondtam, hogy felismeri már az arcunkat, a hangunkat, hogy barátságos az idegenekkel, hogy mindenkire mosolyog, elmeséltem a kézjátékait, hogy tornáztatjuk, hogy babajógázik is. De hirtelen nem is jutott más eszembe, hogy mit mondjak. Azt válaszolta, hogy még nem vagyunk lemaradva semmiről (?!), de már megfordulhatna és egyik kezéből a másikba is illene áttegyen dolgokat (?!). Valamint ha tárgyat nyújtunk felé, lassan elvehetné (?!). Jó persze, tudom, hogy vannak fejlődési szakaszok, meg rutin kérdések, amiket fel kell tennie, de valamiért én azt érzem, korai még ezeket elvárni Hunctól. Nem szellemi fogyatékos, hanem halad a saját maga kis ritmusa szerint. Nem tudja, mi a papírforma. És ez is jól van így, ahogy van...
Védőnéni egyáltalán nem rosszindulatú, sőt, annak ellenére, hogy a tanácsaival nem értettem egyet, bólogattam, hogy majd fontolóra veszem. Megtanultam nem ellenkezni. Minek? Fölösleges konfrontálódás és energia pazarlás. 45 éve védőnő, nyugdíjából rángatták vissza dolgozni, ha egyébért nem is, ezért tisztelem, meg amúgy is... Jókat beszélgetünk bármiről, csak éppen nem értek egyet a nézeteivel...
Ilyenkor úgy érzem magam, mint abban a tanítómesében, a hályogkovácsban. Lehet, hogy szakképzettség nélkül teszem ezt a gyereknevelést, de a szívem azt mondja, mégiscsak jó úton haladunk Huncossal...
After post:
Ebben a teljesítmény orientált világban, amelyben élünk, azért mégiscsak szöget ütöttek a fejemben a védőnéni szavai. A délutáni ébredés és evés után azt játszottuk Hunccal, hogy a csörgőjét felé nyújtottam és bíztattam, hogy vegye el. A fiatalember szép határozott mozdulattal érte nyúlt, először egy kézzel, majd rásegített a másik kezével és azonnal betömködte a szájába! Szóval ezt is tudja, csak mi nem szoktunk ilyet játszani vele!
1. én minden rezdülésére fölébredek Huncnak, míg HuncApunak mióta velünk él Huncorgó, egyetlen álmatlan éjszakája volt összesen, mikor nagyon fájt Hunc pocakja és bevettük hajnaltájt HuncAput is a csititgatós buliba. Magától viszont sosem ébred fel Hunc motoszkáira.
2. HuncApu minden nap dolgozik, reggelente kel, ügyeket intéz, bevásárol, én viszont itthonról dolgozom, ha többször kelünk éjjel és fáradtabb vagyok, délelőttönként összebújhatunk Hunccal egy órácskára, belefér.
A harmadik dolog meg... igen, lehet kicsit önző és maradi módon látom és gondolom ezeket a dolgokat, de azt hiszem, egy ekkora kisbabának a legnagyobb biztonságot az édesanyja jelenti, hiszen együtt éltünk egy csodálatos szimbiózisban 9 hónapon át. Még mindig érezzük egymás rezdüléseit és tudom, mire van szüksége. Éjjelente valóban nem mennyiségeket szopizik, de igénye van rá. Majd elmúlik, ha már nem lesz ennyire szüksége rám. Olyan rövid ez az idő, amíg még ennyire kiszolgáltatott nekem és olyan hamar eljön az az idő, mikor már zavarni fogja őt a puszilkodásom, a hozzábújásom. Elsősorban most anya vagyok és anyaként érzem azt, hogy jól van ez így ahogy van. Hogy fut egy kicsit a lakás? Kit érdekel, ha reggelente egy ilyen széles babamosoly ébreszt? Hogy nincs minden élére vasalva? helyette van vidám énekszó és gurgulázó babanevetés... ("heö" szavak sűrű használatával, valamint most már bizonyos "gigigi"-ket is emleget )...
Aztán megkérdezte, és miket csinál már a gyermek? Annyira zavarba jöttem, hogy szinte válaszolni sem tudtam. Zavar ez a megfelelési mizéria, elmondtam, hogy felismeri már az arcunkat, a hangunkat, hogy barátságos az idegenekkel, hogy mindenkire mosolyog, elmeséltem a kézjátékait, hogy tornáztatjuk, hogy babajógázik is. De hirtelen nem is jutott más eszembe, hogy mit mondjak. Azt válaszolta, hogy még nem vagyunk lemaradva semmiről (?!), de már megfordulhatna és egyik kezéből a másikba is illene áttegyen dolgokat (?!). Valamint ha tárgyat nyújtunk felé, lassan elvehetné (?!). Jó persze, tudom, hogy vannak fejlődési szakaszok, meg rutin kérdések, amiket fel kell tennie, de valamiért én azt érzem, korai még ezeket elvárni Hunctól. Nem szellemi fogyatékos, hanem halad a saját maga kis ritmusa szerint. Nem tudja, mi a papírforma. És ez is jól van így, ahogy van...
Védőnéni egyáltalán nem rosszindulatú, sőt, annak ellenére, hogy a tanácsaival nem értettem egyet, bólogattam, hogy majd fontolóra veszem. Megtanultam nem ellenkezni. Minek? Fölösleges konfrontálódás és energia pazarlás. 45 éve védőnő, nyugdíjából rángatták vissza dolgozni, ha egyébért nem is, ezért tisztelem, meg amúgy is... Jókat beszélgetünk bármiről, csak éppen nem értek egyet a nézeteivel...
Ilyenkor úgy érzem magam, mint abban a tanítómesében, a hályogkovácsban. Lehet, hogy szakképzettség nélkül teszem ezt a gyereknevelést, de a szívem azt mondja, mégiscsak jó úton haladunk Huncossal...
After post:
Ebben a teljesítmény orientált világban, amelyben élünk, azért mégiscsak szöget ütöttek a fejemben a védőnéni szavai. A délutáni ébredés és evés után azt játszottuk Hunccal, hogy a csörgőjét felé nyújtottam és bíztattam, hogy vegye el. A fiatalember szép határozott mozdulattal érte nyúlt, először egy kézzel, majd rásegített a másik kezével és azonnal betömködte a szájába! Szóval ezt is tudja, csak mi nem szoktunk ilyet játszani vele!
13 komment
Címkék: érzések hunorfotó
2008.02.26. 09:12
Retro... avagy azok az áldott hetvenes évek!
Hónapok óta, vagyis most már inkább évek óta (egészen pontosan HuncApu érkezésével együtt jöttek ők is), díszítik lakásunk különböző pontjait azok a karton dobozok, melyeket HuncApu Zanyukája oly gondosan elcsomagolt az utókor számára. Szinte senki nem emlékezett már, mit is tartalmaznak pontosan ezek a dobozok, a felíratok alapján HuncApu gyermekkorának különböző szakaszaiból származó játékok és ruhák lehetnek benne.
Tegnap, felbuzdulva azon, hogy végre sikerült megfelelő ruhásszekrényt választanunk Huncorgó számára (és ma estére már bele is pakolhatom a kisded ruháit és különböző tartozékait), a "babaholmik" feliratú dobozkát felnyitottuk és ezennel fel is számoltuk. Különböző méretű rugdalózók, HuncApu kedvenc kisdzsekije, pár kiscipő (az egyik gumitalpú, sajnos nem élte túl az elmúlt 30 évet, egészen egyszerűen elfáradt a gumija), vízi játékok, és ágyneműk kerültek elő egyenként elcsomagolva, akárcsak pár hete használták volna őket utoljára. (valamit tudhattak az akkori ruhakészítők: egyik-másik vadiúj ruhácskája Huncnak 2-3 színkímélő mosás után olyan állapotba kerül, mintha egy óvodányi gyermek hordta volna éveken át!)
Átmostam a ruhákat és nem nyugodtam meg, az egyik kiskörtés annyira ismerős volt számomra, bár HuncApu szerint ez nem is az ő rugija, hanem a húgocskájáé. Reggel előbányásztam a családi fotóalbumot és természetesen nekem lett igazam: HuncApu ebben a rugdalózóban feszített többek között az 5 hónapos mosolygós fotóján is!
Tegnap, felbuzdulva azon, hogy végre sikerült megfelelő ruhásszekrényt választanunk Huncorgó számára (és ma estére már bele is pakolhatom a kisded ruháit és különböző tartozékait), a "babaholmik" feliratú dobozkát felnyitottuk és ezennel fel is számoltuk. Különböző méretű rugdalózók, HuncApu kedvenc kisdzsekije, pár kiscipő (az egyik gumitalpú, sajnos nem élte túl az elmúlt 30 évet, egészen egyszerűen elfáradt a gumija), vízi játékok, és ágyneműk kerültek elő egyenként elcsomagolva, akárcsak pár hete használták volna őket utoljára. (valamit tudhattak az akkori ruhakészítők: egyik-másik vadiúj ruhácskája Huncnak 2-3 színkímélő mosás után olyan állapotba kerül, mintha egy óvodányi gyermek hordta volna éveken át!)
Átmostam a ruhákat és nem nyugodtam meg, az egyik kiskörtés annyira ismerős volt számomra, bár HuncApu szerint ez nem is az ő rugija, hanem a húgocskájáé. Reggel előbányásztam a családi fotóalbumot és természetesen nekem lett igazam: HuncApu ebben a rugdalózóban feszített többek között az 5 hónapos mosolygós fotóján is!
Íme a bizonyítékok, akkor:
és most:
...bár azt hiszem, Huncos nem fogja 5 hónapos koráig hordani ezt a rugdalózót... már most olyan pászentos ... ;)
és most:
...bár azt hiszem, Huncos nem fogja 5 hónapos koráig hordani ezt a rugdalózót... már most olyan pászentos ... ;)
18 komment
Címkék: hunorfotó
2008.02.24. 20:36
Ha kedd, akkor Belgium...
... ha hétvége, akkor diznyóvágás! Akár ez is lehetne a mottónk, az elmúlt hetek tekintetében, de úgy tűnik, ebben a szezonban, nem áldozunk fel több konnektor-orrút (szigorúan!) a tejcim mennyisége és milyensége érdekében! ;) Szóval, egyre merészebbek vagyunk, egyre többször és egyre távolabbi zúgait vesszük célba kishazánknak, melyeket Hunornak már ilyen fiatalon is meg kell ismernie! Most Somogy megyében esett HuncApu áldozatául egy csini mangalica, és valóban ez az utolsó... (ha másért nem, hát azért, mert dugig van minden fagyasztónk és fagyasztóládánk!)
Hunc példátlan magaviseletét már meg sem említem, mert előbb vagy utóbb az a vád fog érni, hogy csak "fényezem", mert a sajátom, de a tények magukért beszélnek: pénteken este 9-től, reggel fél 6-ig aludt ismételten "idegenben", szombaton egész nap ki volt csapva a friss levegőre, ahol hatalmasakat aludt, szintén gyerekek között volt, akik gyöngéd kis kezeikkel nem mindig szándékosan ugyan, de néha elég erőteljes simogatásokban részesítették. (teher alatt nő a pálma!) Napközben 3-4 óránként ébredt, ilyenkor hatalmasakat szopizott, kicsit huncorgott, hogy aztán még nagyobbakat aludjon. Estére annyira belefáradt, hogy már 8 órakkor megkezdte éjszakai álmát, viszont 2-kor arra ébredtem, hogy hangosan cuppog: éhes volt! Evett, aztán aludt reggel 9-ig!
Hazafelé jövet belátogattunk Paksra, az Origóba, egy kis szeretetcsomagért... Sajnos, csak rövid látogatásra telt időnkből, de ez is léleksimogató volt. Hunc annyira megérezte az ottani légkör erejét, hogy kiütve aludt egy órácskát, és aztán nagyon nehezen lehetett felébreszteni, de sajnos jönnünk kellett, mert HuncApu vasárnap révén, dolgozik. A kocsiban Hunc, továbbfolytatta megszakított álmát (kocsiban szigorúan csak cumival hajlandó aludni!), ölelgetve a Szent Csirkét (mintegy mellékesen megjegyezném, Hunc tegnap óta tudatosan és ha kedve úgy tartja, képes megfogni a tárgyakat és elvinni a szájáig!)
Mindig magával ragad a vidéki élet festői szépsége. Az a gondtalan derű, ami az ottélő emberekből árad. Az a ráérősség, az a fajta nyugodt életszemlélet, ami ebből a rohanó, izgága és egymás mellett elsikló nagyvárosi világból mára már teljesen kihalt (vagy talán soha nem is volt meg). Az egyszerű dolgok ésszerűsége, az ott élők természetessége... HuncApu szavaival élve: "nekem nem kell más, csak egy búboskemence a sarokba és egy (boros)pincekulcs a zsebembe!" ...én azért ennél egy kicsivel többre vágyom...;)
Hunc példátlan magaviseletét már meg sem említem, mert előbb vagy utóbb az a vád fog érni, hogy csak "fényezem", mert a sajátom, de a tények magukért beszélnek: pénteken este 9-től, reggel fél 6-ig aludt ismételten "idegenben", szombaton egész nap ki volt csapva a friss levegőre, ahol hatalmasakat aludt, szintén gyerekek között volt, akik gyöngéd kis kezeikkel nem mindig szándékosan ugyan, de néha elég erőteljes simogatásokban részesítették. (teher alatt nő a pálma!) Napközben 3-4 óránként ébredt, ilyenkor hatalmasakat szopizott, kicsit huncorgott, hogy aztán még nagyobbakat aludjon. Estére annyira belefáradt, hogy már 8 órakkor megkezdte éjszakai álmát, viszont 2-kor arra ébredtem, hogy hangosan cuppog: éhes volt! Evett, aztán aludt reggel 9-ig!
Hazafelé jövet belátogattunk Paksra, az Origóba, egy kis szeretetcsomagért... Sajnos, csak rövid látogatásra telt időnkből, de ez is léleksimogató volt. Hunc annyira megérezte az ottani légkör erejét, hogy kiütve aludt egy órácskát, és aztán nagyon nehezen lehetett felébreszteni, de sajnos jönnünk kellett, mert HuncApu vasárnap révén, dolgozik. A kocsiban Hunc, továbbfolytatta megszakított álmát (kocsiban szigorúan csak cumival hajlandó aludni!), ölelgetve a Szent Csirkét (mintegy mellékesen megjegyezném, Hunc tegnap óta tudatosan és ha kedve úgy tartja, képes megfogni a tárgyakat és elvinni a szájáig!)
Mindig magával ragad a vidéki élet festői szépsége. Az a gondtalan derű, ami az ottélő emberekből árad. Az a ráérősség, az a fajta nyugodt életszemlélet, ami ebből a rohanó, izgága és egymás mellett elsikló nagyvárosi világból mára már teljesen kihalt (vagy talán soha nem is volt meg). Az egyszerű dolgok ésszerűsége, az ott élők természetessége... HuncApu szavaival élve: "nekem nem kell más, csak egy búboskemence a sarokba és egy (boros)pincekulcs a zsebembe!" ...én azért ennél egy kicsivel többre vágyom...;)
10 komment
Címkék: hétvége hunorfotó
2008.02.21. 19:05
Dupla Hunor!
Mivel nem mérjük naponta a Manóvárit (sőt hanyag szülők vagyunk, néha már hetente sem tesszük ;)) , a mai napon megdöbbenéssel tapasztaltam véletlenül rátéve a mérlegre, hogy 6280 gramm a nettó súlya (pelusmentesen és éhező afrikaiként), azaz bő 2 és fél hónap alatt sikerült megdupláznia érkezési súlyát (a 3110 grammot). Hosszában azért nem fejlődik ilyen rohamosan és ezzel mindig bajban is vagyok, mert örökmozgó ficánka és mindig kevesebbet mérek, mint előzőleg. ;)
Mondjuk sejtettem, hogy egyre nehezebb, mert az esti játék közben többször a levegőbe lendítettem a fejem fölé és a sokadik lendítéskor már remegett a karom... szóval, gyúrok a kis házisúlyzómmal... ő is gyúr... tokára! ;)
Mondjuk sejtettem, hogy egyre nehezebb, mert az esti játék közben többször a levegőbe lendítettem a fejem fölé és a sokadik lendítéskor már remegett a karom... szóval, gyúrok a kis házisúlyzómmal... ő is gyúr... tokára! ;)
Az éjszakánk jól telt, Hunc este 9-től reggeli 5-ig húzta a lóbőrt, úgy látszik mégiscsak megjavult az oltással elrontott kisfiam!
Kedves Gyakorló Anyukák (esetleg ittbújkáló Apukák!)! lenne egy kérdésem Hozzátok: előfordult-e a Ti gyakorlatotokban olyan időszak, amikor kisbabátok az élesebb zajtól megijedt rendszeresen? Értem ezalatt a porszívóhangját másik helyiségben is (eddig édesen elszendergett a hangjától, mellette is lehetett porszivancsolni), Apa trombitáló reggeli orrfújása (eddig is volt minden reggel ilyen), nylonzacsi összegyűrése (többtucatszor gyűrögettük a jelenlétében), kukásautó reggeli dörömbölése (2 naponta járt eddig is), erősebb autók motorhangja (erkélyen is volt altatva, eddig nem zavarta), vízcsobogás. Ilyenkor hirtelen felsír, jobb esetben elég, ha ránevetünk és elmagyarázzuk, hogy nincs semmi baj, rosszabb esetben ölbe kell venni és magunkhoz szorítani, ettől megnyugszik. Az egész nem tart tovább pár másodpercnél, utána ugyanolyan mosolymanóvá válik, mint előtte volt. Ez a jelenség immáron második hete tart, nem nagyon találtam ide vonatkozó szakirodalmat, józan paraszti ésszel felállítottam ugyan egy teóriát, de nagyon kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is, hogy Nálatok előfordult-e ilyesmi és ha igen, meddig tartott, hogyan orvosoltátok?! Előre is köszönöm válaszaitokat!
Kedves Gyakorló Anyukák (esetleg ittbújkáló Apukák!)! lenne egy kérdésem Hozzátok: előfordult-e a Ti gyakorlatotokban olyan időszak, amikor kisbabátok az élesebb zajtól megijedt rendszeresen? Értem ezalatt a porszívóhangját másik helyiségben is (eddig édesen elszendergett a hangjától, mellette is lehetett porszivancsolni), Apa trombitáló reggeli orrfújása (eddig is volt minden reggel ilyen), nylonzacsi összegyűrése (többtucatszor gyűrögettük a jelenlétében), kukásautó reggeli dörömbölése (2 naponta járt eddig is), erősebb autók motorhangja (erkélyen is volt altatva, eddig nem zavarta), vízcsobogás. Ilyenkor hirtelen felsír, jobb esetben elég, ha ránevetünk és elmagyarázzuk, hogy nincs semmi baj, rosszabb esetben ölbe kell venni és magunkhoz szorítani, ettől megnyugszik. Az egész nem tart tovább pár másodpercnél, utána ugyanolyan mosolymanóvá válik, mint előtte volt. Ez a jelenség immáron második hete tart, nem nagyon találtam ide vonatkozó szakirodalmat, józan paraszti ésszel felállítottam ugyan egy teóriát, de nagyon kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is, hogy Nálatok előfordult-e ilyesmi és ha igen, meddig tartott, hogyan orvosoltátok?! Előre is köszönöm válaszaitokat!
17 komment
Címkék: hunorfotó beszéljük meg
2008.02.20. 23:31
Vendégségben...
Az éjszakáink kissé zaklatottak az oltás óta. Lehet, hogy nincs is összefüggés a két dolog között, de az tény, hogy Huncos a második éjszakáját töltötte félálomban (vajh mi vár rám ma éjjel?!). Nem lázas, nincs hőemelkedése sem, az oltás helye sem fáj neki (kipróbáltam: gyűrögettem, masszírozgattam az oltás helyét, de semmi reakció, csak a szokásos nyögdösései, mintha ő fejtene ki erőt ebben a műveletben). Egyszerűen csak nyugtalanul alszik, másfél-két óránként fölébred és ilyenkor néhol elég a hátsimi, egy kör séta a szobában, esetleg magamhoz szorítás, összebújás, máskor csak az örök megnyugvásos cici segíthet. Ennek fényében, kellően kipihent vagyok és a szemem alatti Derrickes bőrőndök látványa, ha belepillantok a tükörbe, már fel sem tűnik. (amúgy véletlenül a kezembe került tegnap egy fotó, amin még olyan sugárzóan fiatal, karcsú és szolibarnított vagyok... nemegészen két éve készült ;))
Ennek tetejében az én drágajó férjuram tegnap ismét kimenőt szavazott meg magának, újabb snooker partiként álcázva. Ezt most kicsit nehezen fogadta be a kis szervezetem, de persze megértem az Ő igényeit is, csak az időzítéssel volt bajom. Kicsit paráztam az éjszakától, ennyi. Ezért aztán igyekeztem korán ágybabújni, és a megérzéseim nem is csaltak: éjfélkor meg is volt az első ébresztése Huncnak, aztán fél kettőkor az apukája érkezett haza (jelzem, nem csendben, bár erre csak én ébredtem fel). Aztán sikerült addig simogatnia könnybelábadt szemekkel Hunc hátát, amíg ő is felébredt, majd még a macskáink is kaptak egy bónuszvacsit, így toppon volt a teljes család, HuncApu pedig, mint aki jól végezte dolgát azonnyomban el is aludt.
Ma ki is használtam szánom-bánom tekintetét és elvitettem magam shoppingolni, meg végre postára is eljutottam.
A délutánom pedig barátnőcis lett: meglátogattam PocakKatát az otthonában. Huncost legszebb délutáni álmából ébresztettem, aminek Katához érkezésünkkor hangot is adott. Először egy sima idegenbe-macizással indított (vittem pelust és csereruhát!), majd álmos nyöszörgéssel folytatta, végül erőteljes bömböléssé alakította repertoárját, megmutatva milyen is egy hús-vér baba! Sikerült annyira felturbóznia magát, hogy vígasztalhatatlan lett, fuldokolva zokogott, majd amilyen gyorsan érkezett a hiszti, olyan gyorsan el is ment és Hunc álomba zuhant. Jót beszélgettünk Katával, aztán fölébredt a fiatalember, természetesen pillanatok alatt felváltva tömködte mindkét öklét a szájába, ezzel is jelezve, hogy mennyi kalóriát elégetett az alvással és az ordítással. Evett, aztán hazasétáltunk.
Szép volt ez a délután, erőt adnak a mindennapokhoz ezek az élménypillanatok...
Ezt meg kellett örökítenem! A délelőtti bevásárlásból hazatérve Huncot az előszobában vetkőztettem le és így ottmaradt a cipője... annyira viccesméretű! :DDD
Ennek tetejében az én drágajó férjuram tegnap ismét kimenőt szavazott meg magának, újabb snooker partiként álcázva. Ezt most kicsit nehezen fogadta be a kis szervezetem, de persze megértem az Ő igényeit is, csak az időzítéssel volt bajom. Kicsit paráztam az éjszakától, ennyi. Ezért aztán igyekeztem korán ágybabújni, és a megérzéseim nem is csaltak: éjfélkor meg is volt az első ébresztése Huncnak, aztán fél kettőkor az apukája érkezett haza (jelzem, nem csendben, bár erre csak én ébredtem fel). Aztán sikerült addig simogatnia könnybelábadt szemekkel Hunc hátát, amíg ő is felébredt, majd még a macskáink is kaptak egy bónuszvacsit, így toppon volt a teljes család, HuncApu pedig, mint aki jól végezte dolgát azonnyomban el is aludt.
Indulás előtt lekattintottam a két pocakost együtt:
Ma ki is használtam szánom-bánom tekintetét és elvitettem magam shoppingolni, meg végre postára is eljutottam.
A délutánom pedig barátnőcis lett: meglátogattam PocakKatát az otthonában. Huncost legszebb délutáni álmából ébresztettem, aminek Katához érkezésünkkor hangot is adott. Először egy sima idegenbe-macizással indított (vittem pelust és csereruhát!), majd álmos nyöszörgéssel folytatta, végül erőteljes bömböléssé alakította repertoárját, megmutatva milyen is egy hús-vér baba! Sikerült annyira felturbóznia magát, hogy vígasztalhatatlan lett, fuldokolva zokogott, majd amilyen gyorsan érkezett a hiszti, olyan gyorsan el is ment és Hunc álomba zuhant. Jót beszélgettünk Katával, aztán fölébredt a fiatalember, természetesen pillanatok alatt felváltva tömködte mindkét öklét a szájába, ezzel is jelezve, hogy mennyi kalóriát elégetett az alvással és az ordítással. Evett, aztán hazasétáltunk.
Szép volt ez a délután, erőt adnak a mindennapokhoz ezek az élménypillanatok...
Ezt meg kellett örökítenem! A délelőtti bevásárlásból hazatérve Huncot az előszobában vetkőztettem le és így ottmaradt a cipője... annyira viccesméretű! :DDD
2008.02.19. 08:15
Újabb homevideók!
A legnagyobb dolgok nálunk a pihenőszékben dőlnek el. Hunc este, jóllakottan gesztikulál, kezét-lábát bevetve, kedvelt csirkéjének. (közben az sem zavarja, hogy egy vékony nyálcsík végigkúszik az állán és eltűnik ott, ahol a nyakának kellene folytatódnia ;) ).
Kicsivel később majdnem sikerült egy olyan igazi Huncos-mosolygásosat is elcsípnem, de csöppfiam azonnal abbahagyja bájai szórását és meredten figyelni kezd, ha észreveszi a fényképezőgépet közeledni. Így ez lett az eredmény, kicsit mosolyra húzódik a szája, miközben kitartóan csuklik:
10 komment
Címkék: videó életképek
2008.02.18. 18:28
Na, ehhez mit szóltok?!
Találtam egy jópofa szórakoztató játékot Bogár babanaplójában, gondoltam én is kipróbálom, bár az eredményt előre borítékoltam volna. Pontosan ezért, hihetetlenül meglepett! A játék lényege, hogy anyuka, apuka és baba fotó alapján az orákulum "megmondja" kihez hasonlít a gyermek. Nos, az alábbi link magáért beszél, bár továbbra sem hiszek a szememnek:
Mintegy nem-mellékesen, megvolt a mai oltásunk is, Huncom ezt kevésbé viselte jól, mint a múlt hetit, én viszont ezt viseltem jobban, mint az előzőt! Valószínűleg ez csípősebb lehetett, nehezebben is hagyta abba utána a sírást is és délután sem tudott nyugodtan aludni... de most egy ideig elkerülhetjük az orvosi rendelőt, ahol ma mindenki a csodánkra járt, hogy mekkorára nőttünk ilyen fiatalon!
2008.02.17. 17:23
Egy kis "öntömjénezés"...
Szóval, történt vala, hogy Zsó és én a véletlenek egybeeséseként, ugyanott és szinte ugyanakkor szültünk, majd egyességet kötöttünk, mely szerint fiam és leánya szorosabbra fűzik szálainkat (nemnem, nem adom oda a fiam kezét!) és tejtestvérekké lesznek. (bővebben itt)
Ma délután érkezett Zsó férje, Tomi az újabb tejciszállítmányért és egy nagyon kedves ajándékkal leptek meg minket: egy játszószőnyeggel, amire már nagyon rég óta vágytam (és ezáltal Hunor is!). Szopi után ki is próbálta és nagyokat magyarázva pofozgatta a játékokat, de aztán elég hamar benyűgösödött: hosszú volt a mai napja, de már alig várom a reggelt, amikor frissen és kipihenten újra kipróbálhatja.
Drága Zsó... nehezen találom a szavakat... tényleg nagyon köszönöm, de igazán nem kellett volna.... én tényleg nem azért... ugye, tudod?!
Ma délután érkezett Zsó férje, Tomi az újabb tejciszállítmányért és egy nagyon kedves ajándékkal leptek meg minket: egy játszószőnyeggel, amire már nagyon rég óta vágytam (és ezáltal Hunor is!). Szopi után ki is próbálta és nagyokat magyarázva pofozgatta a játékokat, de aztán elég hamar benyűgösödött: hosszú volt a mai napja, de már alig várom a reggelt, amikor frissen és kipihenten újra kipróbálhatja.
15 komment
Címkék: életképek
2008.02.17. 17:11
Szocializálódás
A hétvégénk ismételten a szocializálódás fényében telt. Meglátogattunk egy kedves baráti párt, ahol ugyancsak nem olyan régen született meg a második kisbaba. Teljes mértékben büszke vagyok Hunorra, nagyon ügyesen kezeli a mi állandó jövés-menéseinket. Oly mértékben jól érezte magát "idegenbe", hogy pillanatok alatt elfoglalta Szilárd kiságyát is, igényelte a mozgó forgóját (esse jobb, mint a mienk, ez a lávsztorit nyomja kissé felgyorsult ütemben), valamint enni is kért, aztán békésen el is aludt a kiságyban.
(és képzeljétek: mi is vittük a csirkénket, de ez nem a mi kölcsön-csirkénk, Szilárdnak is van sajátja, úgyhogy most ezt bűvölte Hunc kaja közben!)
Sétáltunk egy nagyot a tó parton, nagyon hideg volt, de olyan jól esett ez a kis séta. Aztán indulás előtt pár perccel Hunc szabadon engedte nagy sárga macijait... éppen az ölemben ült, szemlélte a világot, aztán érzem én, hogy pakol-csak-pakol rotyogva a pelusba. És valahogy az idegszálaim is érezték, hogy most azonnal tisztába kell tennem őt, de sajna elkéstem... ilyen még tényleg nem volt, nyakig ült a fiam a langymeleg macikban. A bodyjába szerintem több jutott, mint a pelenkájába! Úgyhogy kölcsönruhába jöttünk haza "szégyenszemre", mert gondos anyuka azt nem vitt magával, hiszen alig pár órára mozdultunk ki itthonról! (tanulság: most már nem csak többrendbeli pelenkát, hanem többrendbeli ruhát is bekészítek a pelenkázótáskába!)
(és képzeljétek: mi is vittük a csirkénket, de ez nem a mi kölcsön-csirkénk, Szilárdnak is van sajátja, úgyhogy most ezt bűvölte Hunc kaja közben!)
Evés után a fiúk büfiztettek, vicces volt nagyon, ahogy egész másról beszélgetve megszokott mozdulatokkal mozgatták fiaikat. :)
2008.02.14. 15:00
Cuppogás
Végre autodidakta módon rájöttem, hogyan tudok videót készíteni a fényképezőgéppel és hogyan tudom fel is tölteni őket! :) Úgyhogy mostantól kéretik reszketni, mert elárasztom mindennapjaitokat az ügyülü-bügyülü HunciMunci vidijókkal! :DDD
Ezt a nyammogást -tudom, nem hiszitek- jóllakottan produkálta, mikor még nem volt annyira álmos, hogy le is lehessen fektetni (azaz a kettecskén elköltött "csendes matiné" idején készült a felvétel, az "esti matinézgatás" szigorúan HuncApuval történik)
Ezt a nyammogást -tudom, nem hiszitek- jóllakottan produkálta, mikor még nem volt annyira álmos, hogy le is lehessen fektetni (azaz a kettecskén elköltött "csendes matiné" idején készült a felvétel, az "esti matinézgatás" szigorúan HuncApuval történik)
Hozzászólások: