2007.11.29. 09:23
Karácsonyi dizájn
.jpg)
Este rengeteget kísérleteztem én is (mert megfertőztetek, beste lelkek! ;) ) a blogom karácsonyi dizájnjával, de mivel semmi sem lett szerelem első látásra (sőt sokadik rápillantásra sem lett az!), mindent töröltem... egyszer a blogot is majdnem sikerült :S ...alig tudtam visszacsinálni ilyenné... Na, végül megbeszélve önmagammal arra jutottam, csak Hunorka születése után lesz megdizájnolva a blogom. :D ...elviekben még karácsonyig ráérünk...Az éjszakánk nem volt zökkenőmentes... nem bírtam/bírtunk aludni... Hunc nagyon érdekes dolgokat művelt pocakon belül... ha érzelgősebb lennék (tejóég! még ennél is jobban ?!) , most azt mondanám, belülről simogatta a pocakom, majd voltak olyan részek, amikor azt hittem, kopog... remegett a pocakom láthatóan és ütemesen (?!) Na, így azért nehéz aludni, beleszámítva azt is, hogy kb. félóránként az aktív mozgatásnak köszönhetően pisilni jártam. :))) Olyan érdekes, Huncnak sosem voltak fájdalmas rúgdosásai, sosem bántotta a belső szerveimet (nem taposta a májam, nem ugrált a veséimen...) , mindig élénken és erőteljesen mocorgott, de sosem okozott fájdalmat, mégha a látvány alapján azt is gondolhatta a külső szemlélő! :) A második trimeszterben volt kicsit elviselhetetlen ülni, mert Hunorka is ült azidőtájt bennem és tette mindezt úgy, hogy közben kisfejét a jobboldali bordáimhoz feszítette, ezért akkortájt jobbszerettem sétálni. :))) Amúgy, ha Hunorkában lett volna egy kis empátia-készség, akkor ma éjjel megszületik, nem is hagyott aludni, ő sem aludt és ráadásul a nőgyógyink és a szülésznőnk is ügyeletes volt ma éjjel... én hajnalig bíztam benne, és figyelgettem a vélt és valós jeleket, (egyszer még TáltosAput is majdnem beriasztottam :))) ), de semmi... pedig néha mintha fájdogált volna a derekam is, próbáltam időt mérni (mert úgy hallottam így kell ezt csinálni! :))) ), de persze, abszolút rapszodikus volt :), meg olyan furcsa érzésem is volt...aztán egyszercsak bealudtam... :)))
Ma délben megyünk le Fehérvárra CTG-re, és Nőgyógyászokgyöngye meg is akar vizsgálni. Pedzegettem este neki, hogy mi van akkor, ha Hunc olyan , mint az apukája és nem akar időben kibújni és ráhúz még 3 hetet? Sejtelmes választ kaptam, Hunorka nem fog ráhúzni 3 hetet...:))))
Na, elviszem megfürdetem Huncit, aztán készülődöm Fehérvárra... (azért most leviszünk már mindent... hátha ;) ) CTG után jelentkezünk, szerintem koraeste lesz belőle.
2007.11.28. 14:04
Számadás
Újabb hírekről, érdembeni változásokról nem tudok beszámolni, sajnos (nincs pocakkeményedés, görcsölés, fájás, pocaklejjebbmenés) ... persze, nálunk mindig történik valami, de Hunor tájékon semmi! :)
Megpróbálok egyfajta "listát" készíteni az elmúlt kilenc hónap szépségeiről. Saját magam számára ezzel (is) magyarázom ezt a fajta ragaszkodást (mármint, hogy annyira áldott állapotom volt!) és remélem ez is segít valamelyest az elengedésben:
- március 11.-én megfogant Hunc, alig bírtam kivárni az első tesztelést, (természetesen nem vártam ki, hogy késsen 2 hetet, tavaszi hosszú hétvégés pihenésből hazajövet, már március 19.-én megcsináltam az első kétcsíkosat... aztán naponta többször még nagyon sok napon át ...:DDDD)
- közben vártam a "jeleket", a reggeli rosszulléteket, émelygéseket, a nagy megkívánásokat (vagy éppen a nagy undorodásokat), a szagérzékenységet, de semmi nem volt (leszámítva a munkából hazajövet történő beájulásaimat és azt, hogy az első hónapban még egy híradót sem voltam képes éberen végigasszisztálni)
- az első trimeszter elröppent (gyakorlatilag átaludtam ;) ), persze kisebb-nagyobb parákkal (első ultrahang, 12.heti ultrahang, hogy minden a helyén legyen, hogy mindene meglegyen a picinek...)
- Hunc nagyon hamar jelezte örökpara anyjának, hogy köszöni, jól van, ficánkol és mocorog (a 14. héten éreztem meg Őt először), a Zanyósom akkor azt mondta, ha egyszer elkezdi a végéig nem fogja abbahagyni... és ez szóról szóra így történt... :)))
- egy dologtól bevallom nem féltem, amitől általában pedig minden kismami: az AFP eredménytől, pedig talán ettől illik a legjobban, de itt már éreztem, nem történhet semmi baj (persze az is sokat segített, hogy bennfentes egészségügyisként én már délután tudtam a vérvétel eredményét és nem kellett napokig-hetekig várnom rá)
- vártam (és enyhén rettegtem!) a genetikai ultrahangtól (persze, szép-okos egészséges magzatot mutatott! :D) , végigizgultam a hetek múlását, mindig volt egy cél: elérni a félidőt (az már bíztató), a 24. hetet (ha megszületne intenzív orvosi körülmények között már életben tudnák tartani), a 32. hetet (már nagyon nagy eséllyel életben marad), a 37. hetet (már nem minősül koraszülöttnek)...
- eléggé paranoidnak tűnhetek így, de végeredményben tényleg csodaszép babavárásom volt, álom várandósságom, kilenc csodaszép és gondtalan hónapom, amit főként itthon tölthettem, egymásra koncentrálva és felkészülve az anyaságra.... édes terhem volt és még most is az... bármekkora is a pocakom, sosem éreztem nyűgnek... legfeljebb neki-nekimentem tárgyaknak ;), mert nem jól mértem fel a szélességem vagy esetenként beszorulunk HuncApuval a fürdőszobába :))) . Persze, nekem is voltak nehezebb napjaim (egy-egy jóvágású lábdagadás, fogínyvérzés -ez végig megvolt, kész horror, ahogy fogat mosok ;), hátfájás- azóta mióta ekkora nagy a pocakom, gyomorégés...) de igazából ilyen apró kellemetlenségek a sima, mindennapi életben is előfordulnak...
- most pedig itt tartunk... nemsoká belépünk a 40. hétbe és már nincs mire várnunk... most kell megértenem és elfogadnom, hogy egytestes szimbiózisunk szét kell válljon... most úgy érzem, egyre inkább közeleg az a perc, amikor már önszántamból is ki tudom mondani... egy kép nagyon sokat segített ebben: rendet raktam ma Hunc kiságya körül és lefeküdtem a mi ágyunkra...csak néztem a kiságyat és kicsordult a könny a szememből: már itt piheghetne a saját kiságyában, ha... és egyre inkább szeretném már itt látni Őt, a kezemben tartani, hozzábújni és beszívni babaillatát...
...és nem utolsó sorban: HuncApu barátai hegyeznek a szombati tejfakasztó partyra, mert az az időpont mindenkinek jó lenne, tehát egyfajta ultimátumot kaptunk: legkésőbb péntekig ki kellene bújnia Huncnak... (és különböző whiskey-k és különleges italok kerültek felajánlásra Huncnak -bár szerintem ő egyelőre az anyatejet részesíti előnyben ;)-, ha időben megérkezik! :DDD)
És akkor: Csiga-biga gyere ki.... :))))))
· 1 trackback 8 komment
Címkék: érzések
2007.11.27. 09:46
Éjszakánk
A hidegfront előszelének köszönhetően csapnivaló éjszakánk volt: nem keményedtünk ugyan, most Hunc inkább a ficánkolást és az erőteljes mocorgást részesítette előnyben, de hosszú távon ez sem túl pihentető. Ennek következtében HncApu egyszer csak azt mondta, hogy "te, a délutánhoz képest valahogy lejjebb van a hasad, valahogy másképp néz ki!" És valóban: most egészen alul volt kemény a pocakom, nem úgy mint máskor, az egész pocak. Hogy pontosan ez mit is jelent magam sem tudom. Azt eddig is tudtam, hiszen láttam, hogy napról-napra változik az alakja, az állaga, de most sem tudom, hogy van-e, volt-e ennek igazán jelentősége, mert ma reggelre megint ugyanott van, ahol volt. ...de továbbra is hiperaktív Hunc! :))) és egész éjjel ez így is volt...Délután volt egy "magánbeszélgetésem" Hunorkával... kierőszakoltam magamból... nehezen ment... ezek is olyan ambivalens érzések... egyrészt már nagyon szeretném a kezemben tartani, simogatni, érezni finom bababőrét, kitalálni a gondolatait, testemből táplálni, karommal védeni őt....másrészt meg úgy érzem, még nem készültem fel őt odaadni magamból, még nem jött el az idő, hogy kettéváljunk, hogy elszakadjunk... és úgy érzem, míg nincs annyi erőm, hogy elengedjem őt, nem fog megszületni... úgyhogy most gyakorlok-gyakorlok és este TáltosApuval is gyakoroltunk: el kellett mondanom hangosan Huncnak mennyire várom már őt idekint... és mindezt hittel és meggyőződéssel... nem könnyű...
...továbbra sem könnyű anyának lenni... és igazán még el sem kezdődött a 24 órás szolgálat...
2007.11.26. 19:55
Angyalok mégpedig vannak...
...legalábbis körülöttem él egy pár... valahogy sikerül bevonzanom őket és ilyenkor elcsodálkozom, megérdemlem-e őket egyáltalán?! ... ezért nagyon szerencsésnek érzem magam... ők azok, akiknek eszébe jutsz, és "véletlenül" akkor hívnak fel, ha nagyon magad alatt vagy, vagy becsöngetnek, hogy erre jártak, mikor már azt hinnéd, egyedül maradtál... azt hiszem, őket a Földön barátoknak hívják....
| "Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek." (Paul Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam) | ||
| | ||
2007.11.26. 12:36
Szülésközeli fokmérő
Mára elfogytak a homeopata bogyóim, ami kb.azt is jelenthetné, hogy ideje lenne szülni! :))) Ehelyett megrendeltem a következő szállítmányt, amiért HuncApu már kevésbé lelkesen ma megy. És a málnalevél teám is apadó tendenciát mutat, a Hipp Natalommal egyetemben. És nincs olyan óra, amikor legalább egy sms ne érkezne, akár nekem, akár HuncApunak, hogy egyben vagyunk-e még?! Pocakom még mindig képes nőni és alakot váltani, Hunc mocorgása egyenletes, pocikeményedés nem jellemző. Hátfájás, lábdagadás megszűnt. Kezdem azt hinni, mi már így egyben, boldog szimbiózisban fogjuk leélni hátralévő életünket! :)))) Ma lazulgatunk, elindítgatok egy-egy mosást (kipróbálom Vöribegy szárítós-mosásos megoldását, hátha megúszom vasalás nélkül! a mi mosogépünk is elvileg tud olyat, de sose mertem kipróbálni...mindig attól tartottam, hogy roncsolja a ruhát, mert kb.5 éves darab, mármint a mosógép :S ), és zenét hallgatunk kicsi-királyfiammal! Hunciért ma nem köll aggódni, köszöni jól van, egyelőre jobb neki odabent, mint idekint, viszont akikért ma (is) izgulhatunk: Zsó és Nikibaba, reggel mentek NST-re és azóta semmi hír se róluk! :))))
2007.11.25. 23:12
2 nap összefoglalója röviden
Eleget teszek az óhajoknak-sóhajoknak és jelentkezem. :))) Kicsit zsúfoltra sikeredett a hétvégénk, de én már csak azon csodálkoznék, ha egyszer nem?! :)))
Szombat: jó sokáig sikeredett aludnunk, csak annyit kértem HuncAputól, ne stresszelje ő se magát, ha nem úgy halad a takarítás/rendrakás ahogy szeretné, hiszen semmi sem ezen múlik... Hunc nem fog egynaposan összecsomagolni és máshová költözni, ha nem áll minden az élén a lakásban, mire megérkezik.... azért a konyhaszekrényeket befejeztem! :))) Ennek köszönhetően volt egy kellemes reggelink és a csodálatos napsütésre és enyhe időre való tekintettel elhatároztuk elmegyünk abba a pilisszentkereszti kockásabroszos kisvendéglőbe, ahova szerettünk volna menni az egyéves házassági évfordulónkon, de aksi lemerülés miatt mégsem jutottunk el. Ebéd után kicsit sétálgattunk, aztán hazajöttünk. Estére átjött Ildi barátnőm és később Sóginő is. Mindketten kiegyensúlyozottabbnak tűntek, mint legutóbbi találkozásunkkor. Mindegyik beszélgetés végkövetkeztetése: mindenki pszichó , csak mindenki másképp...:))))
Este olyan gondolatokkal kecsegtettem magam álomba, hogy ha ma kitakarítom Dörzsi (tengerimalac) ketrecét és kivasalom a tornyosuló ruhakupacot (ami nem csak a Hunci kiságyát nyomta, hanem az én lelkem peremén is táncolt már pár hete....), akkor már igazán nem marad semmi elvégzendő számomra szülés előtt...
Vasárnap: még sokábbig bírtunk aludni és egy kettesben elköltött kellemes reggeli után, nekiestünk lájtosan a lakásnak. Dörzsördög kecója ragyog és a ruhák frissen vasalva a helyükön várják, hogy valaki újra összegyűrje és teleizzadja őket! :))) TáltosApu délután rendelt, én pedig ismét veletartottam, jobb nekem már ott a keze közelében... (közben para a távkuruzslásért, hogy ne legyen nagy baj és többször meg kellett hallgatnom HuncAputól, hogy mért kell nekem mindig mindenbe belefolyni?! :S) Kedvenc barátnőm tegnap jött haza Dajcslandból, odaköti most meló, ide meg suli, meg család, meg szerelem, egy hétig marad, közben nagy esélyekkel láthat 2:1 is meg külön állapotban is! Hihetetlenül magasak (ő is meg pasija is), teljesen liliputinak érzem magam mellettük... Bejöttek a rendelőbe, meg Szőkeciklon barátnőm is (kellően nyúzott, holnap zéhá, csak megvillámlátogatott még 2:1 állapotomban és tejóistenezett, hogy mekkora a Hunor-lak :))) ) Rendelésen sokan voltak, hamar eltelt az idő, aztán picit beültünk beszélgetni (nekem feltétlenül ennem is kellett valamit :D ), és nem olyan rég értünk haza. Ő a barátnőm! (a dajcslandos, akinek most olyan a haja, mint egy punk-eggyüttes énekeséjé :D)
Este olyan gondolatokkal kecsegtettem magam álomba, hogy ha ma kitakarítom Dörzsi (tengerimalac) ketrecét és kivasalom a tornyosuló ruhakupacot (ami nem csak a Hunci kiságyát nyomta, hanem az én lelkem peremén is táncolt már pár hete....), akkor már igazán nem marad semmi elvégzendő számomra szülés előtt...
Vasárnap: még sokábbig bírtunk aludni és egy kettesben elköltött kellemes reggeli után, nekiestünk lájtosan a lakásnak. Dörzsördög kecója ragyog és a ruhák frissen vasalva a helyükön várják, hogy valaki újra összegyűrje és teleizzadja őket! :))) TáltosApu délután rendelt, én pedig ismét veletartottam, jobb nekem már ott a keze közelében... (közben para a távkuruzslásért, hogy ne legyen nagy baj és többször meg kellett hallgatnom HuncAputól, hogy mért kell nekem mindig mindenbe belefolyni?! :S) Kedvenc barátnőm tegnap jött haza Dajcslandból, odaköti most meló, ide meg suli, meg család, meg szerelem, egy hétig marad, közben nagy esélyekkel láthat 2:1 is meg külön állapotban is! Hihetetlenül magasak (ő is meg pasija is), teljesen liliputinak érzem magam mellettük... Bejöttek a rendelőbe, meg Szőkeciklon barátnőm is (kellően nyúzott, holnap zéhá, csak megvillámlátogatott még 2:1 állapotomban és tejóistenezett, hogy mekkora a Hunor-lak :))) ) Rendelésen sokan voltak, hamar eltelt az idő, aztán picit beültünk beszélgetni (nekem feltétlenül ennem is kellett valamit :D ), és nem olyan rég értünk haza. Ő a barátnőm! (a dajcslandos, akinek most olyan a haja, mint egy punk-eggyüttes énekeséjé :D)
2007.11.23. 19:54
Negyedik NST-nk...
Indulás előtt kicsit feltúrbóztam Huncot: kapott finom habos kávét tejszínhabbal és "édes pillanatok" vaniliás csodafinomat! :) ...szóval lekenyereztem a kicsimacsót ;)... beestünk a CTG-re, ugyan most sem a hiperaktivitásáról volt híres, de legalább voltak komolyabb megmozdulásai is! :) Így hát: hazajöttünk és úgy tűnik a szülés bizonytalan ideig elhalasztva! :D ...bár a szülésznők egymás közt megbeszélték, hogy kész diliház a mai nap, ma 6 nemvárt szülés "esett be" és mi lesz még éjszaka?! Hiába no, hidegfront van! :)))
Ezúton is köszönöm az aggódó sms-eket, emaileket, telefonhívásokat Mindenkinek! :) És továbbra is ígérem, ha valami történik, jelentkezem! :) Szép és nyugodt éjszakát Minden pocakos és nem-pocakosnak egyaránt! ;)
Ezúton is köszönöm az aggódó sms-eket, emaileket, telefonhívásokat Mindenkinek! :) És továbbra is ígérem, ha valami történik, jelentkezem! :) Szép és nyugodt éjszakát Minden pocakos és nem-pocakosnak egyaránt! ;)
11 komment
Címkék: ctg
2007.11.23. 17:09
Délután
Sosem tulajdonítottam még ekkora jelentőséget a karácsonynak, mint idén. Persze, "elméletben" mindig éreztem, mert érezni akartam azt a kis bizsergést, amit az ilyen családi ünnepek körül érezni kell... és az ünnep után pedig ottmaradt a feldíszített fa, alatta az ajándékok és valami üresség érzés. De idén tudom, hogy mindez másképp lesz! Ragaszkodtam már most az adventi koszorú beszerzéséhez (íme!), TáltosApu dolgozni ment, én nemsokára megyek vissza a kórházba, de előtte még leszaladtam a sarki virágboltba és megvettem Őt. (igaz, idén én szerettem volna elkészíteni, de nem volt időnk az alapanyagok után futkosni és most már nem tudom, hogy van-e időm várni még...). Behelyeztem a nappalinkba és a fenyő illatától és a látványtól elbőgtem magam....
Nem hiszem, hogy ma szülnénk, valahogy a pocikeményedésen kívül semmi mást nem érzek... és ne felejtsük el, hogy Hunc mindig erősen bereagált a hidegfrontokra. Először valamikor a huszonvalahanyadik héten, akkor is jól megijesztett, aztán a 34. héten (ekkor fronthatásra be is fordult) és most. Azért délután még egyszer átpakolásztam a kismama-babacsomagomat... ha mégis menni köll... :))))))))
NST után visszatérünk!
Nem hiszem, hogy ma szülnénk, valahogy a pocikeményedésen kívül semmi mást nem érzek... és ne felejtsük el, hogy Hunc mindig erősen bereagált a hidegfrontokra. Először valamikor a huszonvalahanyadik héten, akkor is jól megijesztett, aztán a 34. héten (ekkor fronthatásra be is fordult) és most. Azért délután még egyszer átpakolásztam a kismama-babacsomagomat... ha mégis menni köll... :))))))))
NST után visszatérünk!
3 komment
Címkék: hidegfront
2007.11.23. 10:45
Harmadik NST-nk
Reggel 5-kor ébredtem, a megszokott pisilési kényszerem kielégítése után sem tudtam már visszaaludni és kemény is maradt a pocakom. Nem vagyok már izgatott a vizsgálatoktól, mert tudom mi vár rám: vérvétel és NST.8 órára oda is értünk vérvételre (véralvadás+vérkép), elsőre nem sikerült megszúrnia, (pedig az a hölgy volt, aki eddig halál rutinosan vette tőlem a vért!), második bökésre jól szétdurrantotta a vénámat, majd cseppenként lefolyatta a csőbe a kívánt mennyiség töredékét, miközben végig a tűt mozgatta bennem... :S Ezekután átbattyogtunk CTG-re, gondoltam már ott sem érhet semmilyen meglepetés, hiszen első alkalommal le akarta rúgdalni a CTG-s tappancsokat, másodjára vena cavazott.... de úgy látszik, az én kicsifiam mindig tud meglepetésekkel szolgálni! Most éppen aludt, gondoltam, ennél nagyobb baj sose legyen! Közben végig kemény volt a pocim, ezt meg is beszéltük az asszisztensnővel. A CTG-t végző szülésznő félidőben közölte próbáljuk meg felébreszteni, mert nem lesz jó így, meg fog kelleni ismételni a vizsgálatot. Hunc egy-két heroikus rúgásra tett kísérletet, majd visszaaludt. (gyakorlatilag magzatmozgás nem volt, viszont ütemes és nagyon mély férfias szívhang az igen! :) ). Kezemben a lelettel kerestem egy nőgyógyász bácsit, aki miután kikérdezett pár terhességi adatomról, azt ajánlotta jöjjünk vissza este és ismételjük meg a vizsgálatot, mert ebből akár szülés is lehet!
Most itt tartunk, Hunc továbbra sem óhajt mocorogni (pedig tejbegrízt is csináltam neki vagy inkább magamnak?! ;) ). Fruzsival konzultálva abban maradtunk, pihengessek ma, az esti NST után beszélünk és ha az esti is indokolja, lemegyünk Fehérvárra és megvizsgál.
Nem tudom, mit kellene éreznem, gondolom, valami magasztosabb, fájdalmasabb valamit... de nekem csak az elmúlt napok óta tartó poci-keményedéses-érzésem van, semmi más...szerintem, nem fogok még szülni... hiszen, nincsenek is fájásaim... Na, meglátjuk, mindenesetre, most ledőlök olvasni...
2007.11.22. 13:55
Kismacsó
Ezt el is felejtettem mesélni: a fiam elkezdett macsósodni pocakon belül. Tegnap ugye délelőtt önkormányzatban jártunk, szerintem válogatják oda a mogorvábbnál mogorvább ügyintézőket (biztos ez a kritérium is a képesség-vizsgájuk része lehet!).. Természetesen mi is ilyet fogtunk ki, bömbölő rádió mellett dolgozott, de mihelyst HuncApu hozzámbújva-súgva meg szeretett volna kérdezni tőlem valamit, amíg a hölgyemény a papírjai felé borulva munkát imitált és az előttünk lévők ügyeit rendezgette látványosan,meg sem kérdezve mi miért is jöttünk, ránkcsapva közölte, hogy maradjunk csendben. Megteheti, hiszen ő itt az úr, na mindegy... Nagyon meleg volt az irodában, így apránként lekerült rólam a poncsóm, meg a farmerdzsekim és maradtam egy rámfeszülő (más már nem nagyon vagyon nekem :D ) fölsőben, mikoris Hunorka elérkezettnek érezte az időt egy kis egészséges nyújtózkodásra. Az ügyintéző pont akkor nézett fel ránk, mikor Hunc látványosan helyváltoztatott pocakomban, és ekkor mennyei derű villant fel az arcán "Mozog a kisbabája!" felkiáltással és innentől minden megváltozott! Derűsebb lett, mosolygós és segítőkész! Szerintem Hunornak köszönhetjük, hogy röpke fél óra alatt mindent sikerült elintéznünk egy önkormányzatba! (és ebben a félórában benne volt a várakozás is!)
Aztán délután ugye fodrászhoz mentünk. Tényleg nem volt szokása eddig az ilyen nyílt mozgolódás, meg is lepődtem, amikor a szépségszalonban látványosan mocorogni kezdett. A lányok persze azonnal meg akarták őt simogatni, mondtam egy gyerekét jólismerő anya teljes magabiztosságával, ha hozzáértek, úgyis abbahagyja. Hozzáértek... és nem hagyta abba! Sőt: a visongó-tapogató-simogató hölgykoszorúra való tekintettel még jobban produkálta magát az ezeddig szégyenlős kicsifiam, aki csak a papának volt hajlandó alkalomadtán rúgdosni! :))))
És ez még csak a kezdet....
2007.11.22. 10:01
Újabb kisbaba érkezett!
Ma éjjel újabb kisbabával bővült ismerőseink köre, hajnali 1 órakkor megszületett Adrienn kislánya, Hanna 3200 grammal és 53 centivel.
Anyuka és kisbaba mindketten jól vannak, egészségesek, szépek.
(pedig ők egy héttel utánunk voltak datálva, mégiscsak hamarabb jönnek a lányok... Zsó, lehet, hogy mégiscsak Te következel?! ;) )
9 komment
Címkék: babaszületés
2007.11.21. 15:27
Még mindig egyben és mindenféle előjelek nélkül!
Tartozom egy vallomással: bár eddig nem éltem ezzel a lehetőséggel (valamiért az égiek nem is akarják, hogy eztán ezt tegyem), a tegnapi posztomat előző este írtam meg és időzítettem másnap reggeli megjelenésre, mert tudtam, nagyon sok minden hárul arra a napra és nem akartam, hogy fölöslegesen aggódjatok és veszélyeztessétek körmeitek épségét és szépségét! (igen, ez már valóban Neked szól, kedves Pöttyöm! :) ). Aztán vacsora után nagyon rosszul éreztem magam,émelyegtem, hányingerem lett, gondoltam, megint úgy helyezkedik el Hunc, hgy nyomja valamimet vagy csak egyszerűen mohó voltam és kapkodva ettem. Igazán nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, talán csak annyiban, hogy korábban lefeküdtem, mert sehogy sem tudtam kényelmesen elhelyezkedni a kanapén. Aztán fél 12 magasságában elkezdődött enyhe hascsikarás, aztán már hányás-hasmenés-láz... minden ami belefér... és ennek az összes pszichó éjszakai rémképes kivetítődése... néha magam sem tudom, mi fárasztott le jobban az, hogy még egy korty víz sem maradt meg bennem, vagy az, hogy nem éreztem Hunort mozogni egyetlen egyszer sem?! HuncApu reggel dolgozni ment, én pedig tovább agonizáltam az ágyon, délben már kedvesem úgy jött haza, hogy infúziót hozott, készen arra, hogy belémkösse, ha továbbra sem változik az állapotom. Erre megtáltosodtam ismét (vagy csak kiürült teljesen belőlem a bennemmaradt is?!) és legyűrtem egy piritóst a torkomon meg a HuncApu által főzött teát. (érdekes, gyerekkoromban is, ha beteg voltam, és odáig "fajult" a dolog, hogy vagy szurit kell kapnom, vagy valami számomra veszélyesnek tűnő dolgot, hirtelen "meggyógyultam" vagy legalábbis jóirányba módosult az állapotom :D) Lassanként elmúlt a zöldessárga szín is az arcomról, de olyan erőtlen maradtam, hogy javarészt feküdtem egész nap és folyadékot pótoltam. (cserepesre száradt a szám :S) Este vacsi és nagyon sok tea után rááltam a mérlegre és azt hittem rosszul látok, majdenm 3 kilóval kevesebbet mutatott, tehát valóban sikerült jól dehidratálnom magam.
Így történt, hogy tegnap minden elmaradt, ma voltunk önkormányzatba és sikerült mindent egy nap alatt elintéznünk, úgyhogy most már tényleg jöhet Hunorbaba. (és most, nem este, nem reggel, most, mindjárt, pár perc múlva indulok fodrászhoz! :DDD...a kozmetikus sajnos elmarad...igazad volt, Ingridem! :) )
És köszönöm a rengeteg kommentet, aggódást, emailt... de tényleg ígérem, nem megyek úgy el Hunort világra szülni, hogy ne értesítselek Benneteket valamilyen formában... bár mondjuk valóban találgatásra ad okot, ha egy "időzített bomba" másfél napig nem jelentkezik! :))))
2007.11.20. 08:00
Kényeztető nap...
...mert megérdemlem... ráadásul HuncApu visz reggel és délben hoz, ha végez a melóban... kell ennél több? :) Így mindketten biztonságban érezzük magunkat, nekem pedig lesz egy csoda-kényeztető napom (kozmetikus -de nem hagyom, hogy "bántson", most szigorúan csak kényeztetnie szabad! :), fodrász- olyan mértékben nő a hajam, mint még soha életemben, pár hét alatt akkora lenövésem van :S, manikűr- elvileg ezek már lehetnek utolsó simítások is! :)))) ) Remélem, Hunorka is értékeli a kényeztetést, és ma délután és holnap délután (önkormányzati időpontok!) még nem akaródzik kibújnia. Aztán már valóban azt csinálhat, amit csak akar! :))))
2007.11.19. 21:15
Gondolatok egy kedves embernek...
"A szerelem nem a másik emberben van, hanem bennünk. Mi ébresztjük föl magunkban. De ahhoz, hogy fölébreszthessük, szükségünk van a másikra."
(Paul Coelho: Alkimista)
2007.11.19. 18:41
A hír, hogy nincs hír
Konyhánk alakulóban, bár most leginkább egy vidéki putri mindennapjainak tűnik a kirakodóvásár, ami benne leledzik, de hitem erős és talán holnapra otthonos állapotúvá válik. :))) További hír, hogy nincs hír... Hunorkám a helyén, mocorgás mennyisége megszokott, igaz, néha erőteljesebb feszülgetéseim, bekeményedéseim vannak, de semmi egyéb. Furi ez a várakozás... éppen tegnap beszélgettünk erről egy császáros ismerősömmel, hogy ő legalább tudta, mikor jön el az ő ideje, én pedig csak várok és a jelekből (amik általában egyáltalán nem egyértelműek és szabályszerűek mindenkire nézve) próbálunk időpontot kikövetkeztetni. :))) Közben pedig egyre jobban frusztrálódom (hála HuncApunak :) ), hogy ne induljak el egyedül sehova, meg leginkább ne is induljak el sehova, majd ő elvisz... erre persze meg nincs ideje (meg türelme! ;) ). :S Inkább úgy teszek, mintha annyira nem is lenne fontos, hogy kilépjek a lakásból...:)))))
2007.11.18. 21:35
38. hetünk
Beléptünk a 38. hétbe, szakértő szemek azt mondják, eléggé "fent van még a hasam" ahhoz, hogy még ne szüljek! :). Bár továbbra sem értem, hova nőhet még ez a pocak?! :)))
Kisfiam ezen a héten már 3100 gramm súlyú és kb.50 cm hosszúságú is lehet. Egyre inkább gyakorolja a levegővételt, de az anyaméhben magzatvízet nyel ( ami a tüdő érlelését elősegítő anyagokat tartalmaz), ezért gyakori a kicsi csuklása. Tényleg sokszor ébredek Hunc erőteljes csuklására reggelente.
Ezen a héten a herék leérkeznek a hasüregből a herezacskóba és eltűnik a testét borító szőrzet (lagunó), bár foltokban megmaradhat még születéskor is. Az első széklete is ilyentájt alakul ki (magzatszurok), mely zöldes-fekete színű és általában születés után távozik a kicsi szervezetéből, persze előfordulhat, hogy a magzatvízbe is kerülhet belőle szülés előtt vagy szülés közben (állítólag a baba stresszhelyzetét jelzi).
Rengeteg zenét hallgatok mostanság (babásat, felnőtteset egyaránt) és rájöttem, mi az, ami számomra nagyon hiányzik ebből az idillikus állapotból... egy felszabadult tánc... nem a cigi, nem egy mámoros éjszaka, hanem a tánc... persze, táncikálok én Hunccal is a pocakomban (hátha beléje több ritmus-szeretetet tudok nevelni, mint az apjába ;) ), de mióta ekkora pocakom van, már nem olyan könnyű táncolni sem vele és ráadásul, ha belendülünk ellenkező irányban mozgunk! :)))) és megfájdul a hátam is...
Ma voltunk Blanka-baba nézőbe, de sajna mire odaértünk már csak a tarkóját láttuk, mert éppen elaludt és háttal nekünk! :S De édes volt és olyan jó volt látni! És olyan könnyfakasztó babaszag lengedezett a szobában... Amúgy annyira hihetetlen, hogy pont ma volt 2 hónapos... már eltelt 2 hónap! Hihetetlen, hogy telik az idő! HuncApu kicsit fogalomzavarban van, mert megjegyezte, milyen pici (pedig már 5 kilós a baba) ! A kocsiban megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy Hunorka kisebb lesz, mint az 5 kilós Kokó cica és rövidebb is! :)))) ...erre megdöbbenésében, csak nézett ki a fejéből az útra koncentrálva...:))))) Szerintem még mindig nem fogta föl igazán, bár szerintem egy apuka csak akkor hiszi el és érti meg, hogy gyereke született, ha már a kezében tartja. Nekünk, nőknek, sokkalta könnyebb, hiszen bennünk él, mi érezzük első mocorgásait és idővel ösztönösen megérezzük, mi az amit kedvel vagy éppenséggel gyűlöl a szimbiózisunkban. Pihepuha-csodababa, remélem, érzed, hogy mennyire szeretlek...
Kisfiam ezen a héten már 3100 gramm súlyú és kb.50 cm hosszúságú is lehet. Egyre inkább gyakorolja a levegővételt, de az anyaméhben magzatvízet nyel ( ami a tüdő érlelését elősegítő anyagokat tartalmaz), ezért gyakori a kicsi csuklása. Tényleg sokszor ébredek Hunc erőteljes csuklására reggelente.
Ezen a héten a herék leérkeznek a hasüregből a herezacskóba és eltűnik a testét borító szőrzet (lagunó), bár foltokban megmaradhat még születéskor is. Az első széklete is ilyentájt alakul ki (magzatszurok), mely zöldes-fekete színű és általában születés után távozik a kicsi szervezetéből, persze előfordulhat, hogy a magzatvízbe is kerülhet belőle szülés előtt vagy szülés közben (állítólag a baba stresszhelyzetét jelzi).
Rengeteg zenét hallgatok mostanság (babásat, felnőtteset egyaránt) és rájöttem, mi az, ami számomra nagyon hiányzik ebből az idillikus állapotból... egy felszabadult tánc... nem a cigi, nem egy mámoros éjszaka, hanem a tánc... persze, táncikálok én Hunccal is a pocakomban (hátha beléje több ritmus-szeretetet tudok nevelni, mint az apjába ;) ), de mióta ekkora pocakom van, már nem olyan könnyű táncolni sem vele és ráadásul, ha belendülünk ellenkező irányban mozgunk! :)))) és megfájdul a hátam is...
Ma voltunk Blanka-baba nézőbe, de sajna mire odaértünk már csak a tarkóját láttuk, mert éppen elaludt és háttal nekünk! :S De édes volt és olyan jó volt látni! És olyan könnyfakasztó babaszag lengedezett a szobában... Amúgy annyira hihetetlen, hogy pont ma volt 2 hónapos... már eltelt 2 hónap! Hihetetlen, hogy telik az idő! HuncApu kicsit fogalomzavarban van, mert megjegyezte, milyen pici (pedig már 5 kilós a baba) ! A kocsiban megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy Hunorka kisebb lesz, mint az 5 kilós Kokó cica és rövidebb is! :)))) ...erre megdöbbenésében, csak nézett ki a fejéből az útra koncentrálva...:))))) Szerintem még mindig nem fogta föl igazán, bár szerintem egy apuka csak akkor hiszi el és érti meg, hogy gyereke született, ha már a kezében tartja. Nekünk, nőknek, sokkalta könnyebb, hiszen bennünk él, mi érezzük első mocorgásait és idővel ösztönösen megérezzük, mi az amit kedvel vagy éppenséggel gyűlöl a szimbiózisunkban. Pihepuha-csodababa, remélem, érzed, hogy mennyire szeretlek...
6 komment
Címkék: kismamafotó pocakfotó
2007.11.17. 10:29
Talán készen vagyunk?!
Rohamléptekkel alakulunk...mondhatnám, már csak a takarítás maradt...este megint jó sokáig itt volt a melós bácsi, de a konyha elkészült!!! (csak még takarítani kell és eldönteni a nagy polc-kavalkádba, mi hova kerüljön! :) ) És a fürdőszoba is egészen otthonos már (sőt, ott már mondhatni rend is van!).
Ilyen volt a fürdőszoba:
Ilyen volt a fürdőszoba:
És most ilyen:
Sajna, nem vagyok egy nagy fotós, de azt hiszem, még így is látható a változás! ...kezdünk nagyon otthonosak lenni...:)
HuncApunak akadt egy kis munkája így délelőttre, aztán ha hazajön elmegyünk pár dolgot vásárolni és délutánra rendrakást tervezünk a konyhába. (azaz: én vezényelek, Ő pedig hű alattvalóként -na, erre kíváncsi leszek :))))- teljesíti agyszüleményeimet, melyekkel bombázom Őt)
Hunc este hullámtáncot lejtett, mióta ilyen "csontos" és nagy, hihetetlen erőteljes megmozdulásai vannak... a kádban ülve egy adott pillanatban úgy néztem ki, mint egy két-púpú teve, csak nekem a púpjaim a hasamon voltak szépen egymás mellett, vízszintesen. :))) Egyre jobban bírom magam, a lábdagadás szerencsére már a múlté, újra az vagyok, aki voltam...kiegészítve egy kis derék- és hátfájással, de a szerencsétlen tasttartásomból adódva, ez sem számít újdonságnak! :) Ismét nagyon édes ez a teher...:))) És már csak 15 nap...:)
HuncApunak akadt egy kis munkája így délelőttre, aztán ha hazajön elmegyünk pár dolgot vásárolni és délutánra rendrakást tervezünk a konyhába. (azaz: én vezényelek, Ő pedig hű alattvalóként -na, erre kíváncsi leszek :))))- teljesíti agyszüleményeimet, melyekkel bombázom Őt)
Hunc este hullámtáncot lejtett, mióta ilyen "csontos" és nagy, hihetetlen erőteljes megmozdulásai vannak... a kádban ülve egy adott pillanatban úgy néztem ki, mint egy két-púpú teve, csak nekem a púpjaim a hasamon voltak szépen egymás mellett, vízszintesen. :))) Egyre jobban bírom magam, a lábdagadás szerencsére már a múlté, újra az vagyok, aki voltam...kiegészítve egy kis derék- és hátfájással, de a szerencsétlen tasttartásomból adódva, ez sem számít újdonságnak! :) Ismét nagyon édes ez a teher...:))) És már csak 15 nap...:)
2007.11.16. 12:06
Második CTG-nk
Kisfiam tegnap jól ránkijesztett... megérkeztünk Székesfehérvárra, megismerkedtem a szülésznőmmel -Krisztina-, kölcsönös szimpátia. Nőgyógyászok gyöngyének még akadt egy kis rendelnivalója, addig Krisztina CTG-re kapcsolt és ekkor hirtelen minden felgyorsult körülöttem. A bal oldalomon feküdtem és alig volt Hunornak szívhangja, megkértek forduljak a hátamra, így sem volt semmi , végül a jobb oldalamon feküdve, egyre intenzívebben "magához tért" a fiam, de ekkorra már Fruzsi is mozgósítva lett, előttem pedig tizedmásodpercek alatt minden lejátszódott. Senkinek sem kívánom ezeket a pillanatokat, mindezt úgy, hogy mindenki nagyon kedves volt, sokan álltak körülöttem és látszólagosan higgadtak voltak, de tapintható volt a feszültség. Mint utóbb kiderült "csak" vena cava szindrómázott. (a terhesség előrehaladtával háton fekve vagy bizonyos oldalon feküdve -egyéneknél változóan- a súly ránehezedik a gerinc mellett futó erekre, ezáltal megnő a mechanikai nyomás, az erek könnyen összenyomódhatnak, nemcsak a bélfodorban, hanem a hasi fő vénában -vena cava inferior- is. Ilyen esetekben romlik a magzati keringés, mivel a méhbe futó erek közvetve a hasi aortából erednek és a vena cavaba folynak vissza).A biztonság kedvéért a gépen maradtam még egy fél órát, addig Krisztina végig mellettem ült és beszélgettünk, ismerkedtünk. Jobboldalamon feküdve már nem produkált semmi negatívat Hunc, bár nem volt túl mozgékony, sőt inkább aluszékony.
Fruzsi meg is vizsgált, méhszájam még mindig teljesen zárt, a változás, hogy már nem C 3000 -es minősítést kapott a méhnyakam, hanem C 2000 -est (rövidült a méhnyak hossza 2 cm-re!). Alapos Fruzska (most már nem írhatok róla mást, mert kiderült Ő is olvas! :DDD ) megnyugtatásunkra készített egy ultrahangvizsgálatot is, megnézendő a köldökzsinóráramlást (flow), hogy valóban minden rendben van a gyerekkel. Természetesen igen. Mostani méretei:
- BPD (koponya átmérője): 95,5 mm (még mindig nagyfejű! :) )
- TAD (mellkas átmérője) : 90,2 mm (és nagyhasú is! :) )
- FL (combcsont hossza) : 74,5 mm (tiszta apja ez a gyerek! :) )
És bizonyítottan még mindig fiú! :DDD Nagyon aranyosan viselkedett UH alatt, eltakarta pufi arcocskáját, amikor meg látni engedte, cuppogott (bár TáltosApu szerint azt közölte éppen velünk, hogy mindannyian megszívjuk, mert olyan dugó lesz Pestre menet ...és így is történt! :DDD )
Ha már így elhúzódott ottlétünk, Krisztinával végiglátogattuk a szülőszobát és környékét, rengeteg kérdésemre kaptam most választ. TáltosApu is végigjárta az osztályt, ő is kérdezgetett (pont neki ne lett volna kérdése?! :))) ). Összességében elégedettek voltunk a látottakkal, a hallottakkal. És megnyugtatott Krisztina személye is. Ebben a kórházban a "bevett" szülés közbeni fájdalomcsillapítás a nitrogén oxid gáz beszippantása (indokolt esetben) és egyelőre hagytam magam lebeszélni az EDA-ról (epidurális érzételenítés) ...aztán majd kiderül, mennyire bírom a fájdalmakat elviselni és mennyire vetkőzök ki önmagamból (inkább ettől az állapottól "tartok" és nem a szüléstől. De most mindenestre nagyon pozitívan állok elébe! :) Csoda fog történni, még ha fájdalommal is jár, de a végén a kezemben tarthatom a kisfiamat...
Ma délelőtt pedig ittjárt a védőnénink és megdícsért a kiságy és pelenkázó elhelyezés miatt, meg azért, hogy sok mai szülővel ellentétben, mi úgy döntöttünk, hogy az első időszakban velünk egy légtérben alszik a pici. (aztán meg majd legyen szívünk kipakolni a másik szobába :S) És nagyon tetszett neki, hogy maradtak a macskák is, bár próbáltam elmagyarázni Kokó cicának, hogy amíg itt a "néni", látványosan ne feküdjön be az ágyunkba, de mindhiába! :D Orsival (a védőnővel) már csak szülés után fogunk találkozni, mindenesetre nagyon jól elbeszélgettünk (egy olyan 2 és fél órát maradt itt ;) )
2007.11.15. 10:19
Tegnap...
Felvértezve karnisokkal és kiegészítőkkel (mindezt röpke másfél óra alatt sikerült abszolválnunk!), átvágtattunk a délelőtti pesti forgalmon, mert egy órára volt időpontunk szerződéskötni a Krio Sejtbankkal. Formanyomtatványok kitöltésével kezdtük a szeánszot, ahol megdöbbentem a nyomtatott verziójú: "az anya adatai", valamint "az apa adatai"-n...:S Így leírva még azt hiszem, nem láttam... Tejóég... nemsokára kézzelfoghatóan "anya" és "apa" leszünk... Még mindig nagyon furcsa érzés... Az ügyvezető nagyon szimaptikus pasi volt, számomra nagyon fontos volt a személyes találkozó, nem is csak a befizetett pénz miatt (mondjuk ez sem elhanyagolandó!), hanem egészen egyszerűen tudtam, hogy látnom kell Őt, ahhoz, hogy megnyugodjak és valóban azt érezzem, hogy jól döntöttünk, hogy őket választottuk... Megkaptuk a köldökzsinór vérvételi szettet, amely mostantól ugyanott helyezkedik el a kocsink csomagtartójában, mintegy "kilövésre készen", mint a kismama-baba kórházi csomag! :))) Jól sikerült szerződéskötésünket megünnepelvén, HuncApu elvitt egy közeli kifőzdébe, ahol ő már számtalanszor evett... háááát, szerintem csak Hunorka immunrendszerét kezdte el edzeni....valóban jól főztek, ez nem vitás, na de a körülmények???! Nem részletezném az ott leledző állapotokat, mondjuk nem értem, hogyan lehet a pasinak engedélye a kifőzdéjére (akarom mondani az egész inkább egy nyílt konyha volt!), a gyászkeretes körmű kiszolgáló-mosogatónőjére, aki egy rozsdásan hámló mosogató előtt robotolt és Mabel hozzá képest úrinő volt...egy valamire való ÁNTSZ ellenőr sikoltva nyiszálta volna a helyszínen fel az ereit...:S A furcsa, hogy "vendégköre" kezdődött az oláh sokszoknyás cigánnyal és záródott az öltönyös aktatáskás menedzserrel ...mindenesetre nem ez lesz a törzshelyem...:S
Van nekem egy barátom, olyan, mint egy igazi barátnő...egy hibája van... hogy férfi :))) ...de ettől még nagyokat lehet vele vásárolni, meg beszélgetni ...és tegnap szabadnapos volt és végre kiélhettem magam a Kikában, és nem kaptam meg percenként válogatás közben, hogy mennünk kell... Közben megérkezett otthonunkba a munkás is, kicserélni a konyhapultot meg a mosogatót, addig mi elmentünk shoppingolni. Sikerült egy csomó jópofa kiegészítőt venni a lakásba, (kádkilépő szőnyeget, WC előkét, illatos gyertyákat, potpouri-t a fürdőszobába, mécsestartókat), és egy elő-ajándék hullámot karácsonyra, mert szerintem már nem sokáig tehetem meg. :) ) ...és nem utolsó sorban, volt ki mindezeket hazacipelje! :))))
Estére kész lett a konyha egy része, de olyan későre, hogy már nem volt energiám sikamikálni, most délelőtt teszem meg. Gyönyörű lett, de még mindig nincs teljesen kész, a polcok sincsenek még felfúrva és a Baumaxban nem volt olyan munkalap, amilyet kiválasztottunk (természetesen!), talán mára érkezik és akkor talán péntekre fel lesz szerelve is. Ebben csak az a tökjó, hogy ha ma szépen portalanítom a konyhát (a tegnapi fúrások-faragásoktól), pont péntekre lenne a lakásban ismét rend, de ekkor érkezik a következő munkafolyamat és akkor kezdődhet minden előlről! :))) Ha pedig nem teszek rendet, széthordjuk a lakásban a konyhában lévő finom porréteget! Na, ez a sziszifuszi munka, nem a borotválkozás! :))))
Megtáltosodásom -szerintem- annak köszönhető, hogy végre sikerült elfogadnom a szülés tényét és elengednem ezt a fajta félelmemet... egyfajta nyugalom szállt meg, annak tudatában, hogy már betöltöttük a 37. hetet és igazából már nem történhet semmi baj (najó, baj mindig történhet, de erre egyre kevesebb az esély!)... Féltem a szüléstől, sőt még mindig tartok tőle, mint szerintem minden először szülő nő, az ember lánya fél az ismeretlentől, attól amit igazából nem tud irányítani, amit nem befolyásolhat, mert egyszercsak elkezdődik és onnantól nincs visszaút... és nagyon nem mindegy, milyen élményekkel gazdagodom és ugyan még mindig csak sejtéseim vannak, hogy mi vár rám, de valahogy megkönnyebbültem picit és ezáltal óriási nagy energia szabadult fel bennem...
Ma megyünk délben az újabb CTG-re és nagyon remélem, nem fognak ott! :))) Tegnap megbeszéltük kicsifiammal, hogy jövő hét végéig még tartson ki, mert jövő héten lenne egy önkormányzati megjelenésünk és oda hatásosabb lenne még egyben érkeznünk! :)))) ...és jófej gyerek, szerintem kitart! ;)
2007.11.13. 12:12
Védőnéni
Reggel óta készülődöm, mert mára ígérte a védőnőnk a látogatását, de semmi... se kép, se hang. Az előbb megpróbáltam felhívni, de ki van kapcsolva, ezért úgy döntöttem, nem várok rá tovább. Pedig igyekeztem felelősségteljes kismaminak tűnni...:))), kicsit össze is kaptam a lakást, bár rájöttem, annyira úgysem tudom, mint szeretném, mert holnap rakják össze a fiúk a konyhában a pultot és kicserélik a mosogatót. Tehát megent csatatér a fél lakás! :))) De már nem is izgatom magam! :))) Csináltam kicsi ösvényt a rengeteg baumaxos és egyéb zacsi és felszerelés (fúró, munkalap, konzol) között! :))) Egyszer biztos minden rendben lesz körülöttünk, addig meg megelégszem azzal, hogy bennünk van rend és béke. Nagy kincs...Nemsokára érkezik TáltosApu és megyünk újabb pár dolgot beszerezni...de olyan aranyos, nem enged már el szívesen egyedül (könyvtárba akartam visszavinni könyveket meg postán csekkeket befizetni), inkább várjam meg őt és elvisz! :)
Holnap délután pedig újabb CTG és szülésznővel való találkozás, meg ultrahang! Már alig várom! :))))
2007.11.12. 16:53
Az igazság odaát van...
Jólsikerült kis adóbevallásommal frissen és vidáman bekocogtam nyitásra (délután 13 órára) az APEH Petneházy irodájába, ahol kunkorodó csigasorok fogadtak már a kapuban. Gondoltam, semmi gond, hiszen ezt a napot erre szánom, a sor haladt is, elég hamar sikerült számot is húznom, papírforma szerint csak öten várakoztak előttem. Már a számhúzásnál elbizonytalanodtam kissé, hogy ugyan jövedelemigazolás köllene a tavalyi évről, de mivel még nem lett benyújtva az adóbevallásom, gondoltam inkább adóbevallásos sorszámot húzok...persze, rosszul választottam! Kb.5 perc alatt az ügyintéző hívott is, ekkor derült ki, hogy rossz helyre húztam a sorszámot, morózus néni, átírányít a másik üvegablakhoz, nem gond, várjak pár percet, hívni fognak. Előrelátóan visszaültem a helyemre, majd alig fél óra múlva valóban szólítottak. Kedves, középkorú szőke hölgy, megmosolyogja történetemet, nézegeti hozalékomat (szememfényét, az általam készített adóbevallást!, igazolási kérelmemet, a munkáltatóm által kibocsátott és aláírt (!) nemlétező tavalyi adóbevallásom, valamint a nyugtát, mellyel állítólag beadták... és melyről percek múlva bebizonyítja a hölgy, hogy hamis!!!), majd közli, jól döntöttem. Először nem igazán értem, mit is döntöttem, majd elmagyarázza: ha vehemensebb lennék, ezekkel a papírokkal simán elmehetnék munkaügyi bíróságra is, de ugyebár ez évekig elhúzódik és valószínüleg megnyerném, de ugye addig zárolnák az ügyemet és még a jóváírást sem kapnám meg. Kérdem meglepetten, ezek szerint most visszakapom a túlfizetést, amit a főnököm be sem nyújtott, valamint be sem fizetett? Erre mégjobban mosolyog és bólogat... Ekkor már nyíltan megkérdeztem, hogy ezek szerint ezt a munkáltatóm most simán megússza, sem nekem , sem neki nem kell még büntetést sem fizetnie? Naivitásomon még jobban mosolyogva megkérdi, akarok-e feljelentést tenni és hónapokig nagypocakkal valamint kisbabásan tárgyalásokra járni és bizonyítani az igazamat? Hitetlenül és egyre zavartabban néztem rá, mikor is újabb kérdést tett fel: elméletileg szeretném tudni vagy gyakorlatilag szeretném tudni, hogy megússza-e? Mondom felbátorodva, mindkettőféleképpen. Elméletileg nem ússza meg, mert neki "hivatalból" ezt tovább kell terjesztenie, hogy ilyenre bukkant, gyakorlatilag mivel más (alkalmazott, munkavállaló) nem tett a cég ellen hivatalosan panaszt, nincs az APEH-nek kapacitása minden magánvállalkozó ellen eljárást indítani. A kedvesszőke azt is elmesélte, hogy ennentől cifrább ügyekkel is találkozik nap-mint-nap, ő már nem akad ki semmin és örüljek, hogy legalább a társadalom-biztosításom fizetve volt. Ma,jelen pillanatban nincs olyan rendszer Magyarországon, amely összefoglalná, hogy egy vállalkozó mindent fizet-e az alkalmazottai után vagy sem. És őszintén reméli, ez az ország már nem süllyed tovább és végre valami igazán történni fog, mert ma, ilyen körülmények között, tényleg nem lehet...
Igazából már csak röhögni tudok az egészen...hogy tényleg itt tart ez az ország...amikor minden fórumról a szankciókat sulykolják a fejedbe... és tényleg vicces, hogy úgy kapok vissza 30 napon belül pénzt, hogy nincs is befizetve az a bizonyos többlet... és senkinek sem hiányzik az államkasszából az a párszázezer forint...
Tényleg szomorú, ami itt folyik...
Igazából már csak röhögni tudok az egészen...hogy tényleg itt tart ez az ország...amikor minden fórumról a szankciókat sulykolják a fejedbe... és tényleg vicces, hogy úgy kapok vissza 30 napon belül pénzt, hogy nincs is befizetve az a bizonyos többlet... és senkinek sem hiányzik az államkasszából az a párszázezer forint...
Tényleg szomorú, ami itt folyik...
2007.11.12. 08:25
37. hetünk
Eljutottunk a 37. hétig is! Azt gondolom, talán Huncnak sikerült beékelődnie a kismedencémbe, mert egészen egyszerűen fáj "ott lent" ha le kell hajolnom vagy gugolnom valamiért! :S És egyre többször leüléskor igencsak megérzem (enyhe kellemetlen érzéssel vegyítve) a farokcsontomat is. Kicsifiam mozdulatai egyre erőteljesebbek, néha egészen olyan érzésem van, mint amikor rosszat álmodunk és hirtelen megrázkódunk félálomban. Na, ilyeneket csinál Hunc is, órákig mozdulatlan, majd aztán teljes teste összerázkódik... ez nem mindig kellemes érzés... Hunorka ezen a héten már érett magzattá van nyilvánítva, mostantól bármikor, ha szeretne, megszülethetne és nem minősülne koraszülöttnek sem. Hossza 50 cm körül van és súlya 3000 gramm körüli. (mostantól már ez is egyénileg szabályozott és minden méret már-már természetesnek minősül! :) ) Én pedig egyre természet-ellenesebb méretű pocakot kezdek növeszteni! :))))) Ránézve a fotókra már kapisgálom, miért is fáj már annyiszor a hátam...többek között! :)))
Tegnap, házassági évfordulónkra való tekintettel, azt terveztük, kimegyünk a Pilisbe, a kedvenc kockásabroszos kisvendéglőnkbe, Márton napi libacombot enni, majd romantikusan (a körülményeimhez mérten) sétálunk egy picit a hóesésben, pár fotó, aztán TáltosApu bemegy dolgozni (rendelni), hű asszonykája pedig veletart asszisztálni neki. Fél 3-kor indultunk volna, ekkor hullott a legszebben a hó, még itt Pöstön is elvarázsolt a bársonyos pelyhek tánca! És ekkor a hidegre való tekintettel az akkumulátorunk megadta magát... HuncApu csak telefonált és telefonált, meg káromkodott, aztán már csak katatón módon mondta, menjünk fel, a mai ebédből már nem lesz semmi. Aztán újabb körtelefonok, végül "bebikázás" lett és nagy nehezen fél öt után elindultunk a rendelőbe.(akkor már korántsem hullott olyan szépen a hó, inkább latyak volt már mindenhol :( ) . Rendelés után pedig beültünk egy közeli kisvendéglőbe (ahol csak mi ketten voltunk ilyen késői órában) és romantikusan gyertyafényben megvacsoráztunk, bár ekkor már mindketten hulla fáradtak voltunk... emlékezetes lett az első házassági évfordulónk! ;)
8 komment
Címkék: hétvége hétről hétre kismamafotó pocakfotó
2007.11.11. 08:15
Az első házassági évfordulónk!
"Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába."
ha te hozzám nem hajolnál,
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.
Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.
Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd vagyok s testvéred.
Szellőm vagy, ki megsimogatsz,
viharom, ki szerteszaggatsz,
szellőd vagyok, ki simogat,
viharod, ki szétszaggatlak.
Ha nem volnék, te sem volnál,
én sem volnék, ha nem volnál.
Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába."
(Kányádi Sándor: Két nyárfa)
2007.11.10. 08:13
Vélemények
Azért kezdtem el blogot írni, hogy kiírjam magamból azokat a gondolatokat, félelmeket, örömöket, problémákat, amik foglalkoztatnak a várandósság alatt, azokat az érzéseket, amelyeket nem tudok néha kimondott szavakba foglalni. És nem mindig a barátaimra, a társamra zúdítani a vélt vagy valós sérelmeimet...csak egyszerűen kiírni magamból és ezzel megszabadulni tőlük...amúgy is hiperérzékeny vagyok a kritikára, hát még ebben az áldott állapotban! :))) És nem mellékesen tényleg emléket szerettem volna állítani ennek a kilenc hónapnak a maga szépségeivel, kudarcaival, egyre nehezedő-szuszugó lényemmel és egyre jobban fejlődő pocaklakómmal... a pocaklakómnak. Első szárnybontogatásaimról szólni sem mertem senkinek, majd egyre több emberkét "avattam be" vagy talált rá magától a bejegyzéseimre. Nem szoktam naponta a statisztikámat bújni (és egészen őszintén ehhez annyira nem is értek), ezért sokszor zavarba jövök, amikor baráti társaságban eszembe jut egy pár hetes/hónapos történet és még mielőtt elmesélném, valaki mosolyogva közbevág: igen, olvastam a blogodon. Sokan olvasnak, néha magam is meglepődöm, hogy az egymás blogját olvasó, egymást hellyel-közzel ismerő és állandóan kommentező társaságon kívül, mennyi látogatóm lapul névtelenségbe és mégis akár naponta többször is visszatérve olvas, akár született aznap bejegyzés, akár nem. És nincs is ezzel semmi baj...
Nos, azt gondolom, ezt a naplót, elsősorban magam miatt hoztam létre, hogy magam számára minél könnyebben menjen a visszaemlékezés. És már most csodajó érzés visszaolvasni a kezdeteket... Minden igyekezetemmel és erőmmel azon vagyok, hogy ne bántsak meg és ne hozzak kellemetlen helyzetbe senkit sem, legfőképpen a születendő kisfiamat, a férjemet, az újdonatújan megkapott családomat... örök fájdalom marad, hogy nekem már senki sem tudja elmesélni, hogy hogyan várt engem a kilenc hónap alatt, hogy milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy hamarosan közéjük érkezem, mit érzett, amikor először megérezte az első pillangószárny-csapásokat a pocakjában... hogy milyen félelmei voltak, milyen álmai , milyen gondolatai abban a kilenc hónapban ...és nincs aki válaszoljon a kérdéseimre, mert nincs kinek feltennem őket... ugyan tudom, hogy itt vannak velem és velem örülnek, velem izgulnak, de már nem tudják fogni a kezem, már nem tudják letörölni a könnyeim, nem tudnak átölelni, ha támaszra van szükségem, megvígasztalni, ha valami nagyon bánt és tanácsot adni, ha elbizonytalanodom... és azt sem tudom, milyen volt engem várni, hiszen nagyon kevésszer beszélgettünk erről, mert akkor még nagyon nem volt aktuális... ezt az űrt -is- szeretném valamelyest "pótolni", hogy Hunor mindig érezze, hogy mennyi szerettel vártam/vártuk Őt, hogy milyen sokat jelent nekem, hogy egyáltalán várhatom az érkeztét...
És most kiírtam magamból és ... :)))
2007.11.09. 18:44
MEGCSINÁLTUK!!!
Amire büszkék lehetünk: abszolút nem ideillő végzettséggel, sikerült elkészítenem a 2006-os évi adóbevallásomat...najó, azért kaptam telefonos segítséget Tiszteletbeli Sógitól (bár nem biztos, hogy Ő nekem az ;) ), és behelyettesíteni a számokat egy új formanyomtatványba az elkészített -csak le nem adott- adóbevallásból sem volt túl nehéz! ;)))) És a jóhír (bár ilyen késések után nemtom mennyire lesz jófej az APEH), túlfizetésem volt, nem is kevés, visszajár egy csomó pénz is! :))) Trallala! :))))
Így azért mégiscsak szép az élet! :)))))
Így azért mégiscsak szép az élet! :)))))
Hozzászólások: