cucka 2008.03.15. 07:25

Útrakészen

Most újra pár napra búcsút intünk, hazautazunk a szülővárosomba, szenteltvíz alá tartani a pogány kisfiamat, majd ráhúzunk pár napot és pihenünk mi is egy kicsit, kirándulgatva a környéken.

Természetesen, a kissé etnikumos keresztelőruha maradt, mert Hanyag Anya nem kezdett el időben Egyszem Kisfiúnak ruhát nézni, amiket meg nézegetett, azok egyik sem nyerték el a tetszését. A lényeg úgyis abban volt, hogy egyedi legyen... hát az lett, végül is nevezhetjük annak is. ;) (amúgy tök helyes, csak a férjemuram elhintette véleményét, ezennel elszórva a magokat az én frisspuhaföld fejembe, ahol azonnali csírázgatásnak is indult a gondolat... )

Igyekszünk visszajönni, fotókkal, élménybeszámolókkal! Addig is búcsúzunk egy Huncmorgós esti fotóval:



6 komment

Címkék: hunorfotó

cucka 2008.03.14. 20:07

A kis ínyenc

Megpróbálok egy kis vidámságot lopni a szürke (és esős) mindennapokba:

...nem tudná esetleg valaki megmondani, hogy most miért így jelenik meg a videó?


cucka 2008.03.13. 21:29

Az élet...

Csapnivaló éjszaka után (HuncÚr mindig ráérez, mikor lenne jó végigaludnom egy éjszakát... na, olyankor nem hagy!), délelőtt üde színfoltként belibbent Csillagbaba, elárasztva a konyhánkat egy nagy adag vitalitással, gyümölccsel és babaruhával. Közös kávé, hatalmas információcserével megspékelve (mindeközben Huncos édesdeden aludt), akárcsak a titkolózó kamaszlányok. Vélemények, érzések, gondolatok forgataga, cseréje... amikor érzed, hogy vannak olyan dolgok, amiket ki sem kell mondanod, a másik úgy is érzi, tudja, gondolja.
Aztán készülődés, Huncorgó feltankolása (sosem késő megtanulni, hogyan kell szakszerűen tartani/fektetni a gyermeket szopizás közben, ha már a kórházban senki se mutatta, csak kettecskén alakítottunk ki egy sajátos -ezek szerint kissé nyakatekert- pózt!) és elindultunk az első tömegközlekedős útunkra. Az idő röpült, rengeteg jópofa rucit sikerült hihetetlen jó áron beszerezni Huncorgó számára (persze magunknak jól nem vettünk szinte semmit), most már még igazibb kispasi szerkói is lettek. Közben megebédeltünk, aztán rádöbbentem, hogy sokkalta több az idő, mint amennyi kimaradást terveztem. Hunc kezdett egyre türelmetlenebb lenni, a metrón teli torokból követelte a jussát... leszálltunk... tovább nem ragozom, újabb masszív alapokon álló elvem dőlt meg, mostantól hívhattok Kolompár Izaurának is akár...
már csak egy pörge kalap hiányzott a lábunk elől... de hát Hunor kisimult álmáért (és azért, hogy ne üvöltsön teli torokból) ezek szerint mindenre képes vagyok!

Nagyon jól éreztem magam... igaz, sokszor esetlenül közlekedem még a babakocsival, de ez is a gyakorlatlanság miatt van, gyakrabban kellene kimozdulni... biztonságot adott, hogy nem voltam egyedül, hogy egy olyan valakivel töltöttem el a napot, akit majdnem megsírattam, mert el kellett válnunk... örülök, hogy egyre szebb az idő (és hogy végre van kulcsom a lenti tárolóhoz és nem kell 3 emeletnyit cipelni a babakocsit, ahhoz, hogy sétálni mehessünk)

...
az ilyen napok apró csodái tesznek erőssé és boldoggá... mégegyszer köszönöm!



Ha dolgozom a gépen és éppen vígasztalhatatlan a csöppség, ölbe kell vennem, mert ott nincs sírás, viszont a munkámat közben folytatnom kell. Tegnap arra lettem figyelmes miközben én (is) pötyögtem a klaviatúrán, hogy a beírt dolgaim nem ott vannak, ahová írtam őket... mert egy apró manókéz időszakosan meg-megnyomta a "space" billentyűt...

cucka 2008.03.12. 19:04

Süti

Ígéretemhez híven (valamikor még nyáron tettem, amikor rájöttem, milyen isteni palacsintát tudok sütni, hála a csodás tűzhelyemnek),  a napi pékáru sütése mellett, a  házi sütik begyakorlásának az ideje is eljött, hogy mire Hunor nagyobb lesz, rutinosan összedobhassak bármikor bármilyen sütit.

Az új, trendi sütikkel könnyebb dolgunk van, hiszen, azok olyannak sikerülnek, amilyennek, és igazából nem nagyok az elvárások és ráfoghatjuk a rossz receptre, ha mégsem válna be. Számomra a nagy mumusok az igazi klasszikusok, a rétesek, a gombócok, a bejglik, a pogácsák, hiszen ezeknek az íze mindannyiunk szájában régről bevésődött és általában a nagymamákkal hozzuk kapcsolatba.

Hosszú hónapok óta szemezgetek a fagyasztómban több mint egy éve elraktározott mangalica hájjal, mígnem aztán tegnap erőt vettem magamon és kiolvasztottam, hogy megsüssem életem első hájas sütijét. Kellemesen elhúztam az időt, kisütni már nem volt időm, így szakszóval élve pihentettem egy éjszakán át a hűtőbe. HuncApu számára kezdett gyanússá válni a dolog, többször belekérdezett, hogy biztosan végig akarom-e csinálni, nem baj, ha kidobjuk és különben is ő most fogyókúrázik! Tántoríthatatlan voltam, a ma reggeli nagy takarítás közben kisütöttem és nagyon nem bántam meg! Isteni lett, omlós és kiadós, olyan igazi nagymamis.



Egy dolog maradt le róla, és ez a porcukor... de HuncApu még friss melegében egy leheletnyi mézet csöpögtetett rájuk és ezáltal még könnyedebbek lettek. Alig várom, hogy holnap Csillagbaba letesztelhesse! ;)

7 komment

Címkék: egyéb

cucka 2008.03.12. 16:36

Botond megérkezett!




Kicsi Botond, Isten hozott a Földön!
Tökéletes méretekkel érkeztél (3580 gramm, 51 cm), utolsó pillanatig kihasználva a kilenc hónapig növesztett kis-lakodat! ;)
Anya és baba is jól vannak, nagyon ügyesek voltak mindketten!

Nagyon sok boldogságot, sok-sok finom édes tejcit és meghitt pillanatokat kívánunk az egész családnak!
Hunor ma napra pontosan egy éves... hogy honnan tudom ilyen biztosan? tudom, és nem csak én tudom, tudja HuncApu is meg a Barátnőim is, mind egy szálig, azok a lányok, akiknek "bojkottáltuk" az esti buliját azon az egy évvel ezelőtti tavaszi napon.

Történt vala, hogy tavaly januárban zöld utat kapott a baba projekt. Nőgyógyászati hormon bolydulásomnak köszönhetően ember legyen a talpán, aki bármilyennemű peteérést vagy ovulációt akárcsak sejthetett is velem kapcsolatban. Ezért először csak lazán dolgozgattunk az ügyön, de egyre fájdalmasabban érintett, minden megérkező mikulás-csoport! Mindeközben a baráti körünkben potyogtak a pozitív terhességi tesztek, én pedig egyre nehezebben tudtam elvonatkoztatva örülni nekik. Nem, sosem voltam irigy, csak cefetül fájt odabent a bizonytalanság. Egy nő ilyenkor nagyon könnyen beleeshet a görcsösség hibájába, a maró gyermektelen fájdalom sötét árnyékot vethet a mindennapjaira. (már láttam romokban a házasságom, mert képtelen vagyok gyereket szülni annak a férfinak, akiről tudom, hogy számára a család mindennél fontosabb)
Tavaly februárban kézbe vettem az ügyet, és gyakorlatilag első naptól pénzt és energiát nem kímélve nézegettem a peteérésem. (LH teszt segítségével). A huszonakárhanyadik napon konstatálnom kellett, hogy egészen egyszerűen nincs nekem ilyenem... Ki kellett törnöm a városból, úgy érzetem megfulladok... Előzetes összerendezések alapján a szülővárosomba igyekeztem, hogy egy gigabulival elfeledtessem akárcsak kis időre is ezt az egészet. Olyan igazi csajos estét terveztünk. Barátnőimmel, már csak a részleteket tervezgettük március 10.-én, amikor -csak a többhetes megszokás kedvéért- megcsináltam a kis tesztecskémet. Automatikusan dobtam volna ki a kukába, de ekkor furcsa dolgot véltem felfedezni: a pozitív csík hamarabb megjelent, mint a kontrollcsík! Ekkor szombat délután volt, előzetesen hétfőn jöttem volna csak haza. (HuncApu ha nem vagyok itthon, képtelen egyedül maradni a lakásban: vagy barátozik ő is és idegenbe alszik vagy pedig a mi lakásunkat alakítja át vendéglátóipari egységgé) Felhívtam HuncAput, hogy másnap kora reggel jövök haza. (közben óva intettem, hogy pihenjen éjszaka! ;) ) És ezáltal esti csajos buli lefújva, hiszen nekem is kipihentnek kellett lennem... azóta is azon poénkodunk, hogy Hunc már akkor átalakította a kimenős hétvégémet... ;)

Másnap délelőtt érkeztem, HuncApu kijött elém a pályaudvarra, emlékszem ragyogó napsütés volt aznap. Kimentünk Visegrádra, megebédeltünk, sétáltunk egy nagyot a Duna parton, egy óriásit beszélgettünk a felelősségről és az életünkről, mely nagyot fog változni ezzel a döntéssel, majd hazajöttünk...

... az eredmény pedig magáért beszél:

Történelmi pillanatokat éltünk át tegnap délután, megtörtént ugyanis az első közös kimenőnk HuncApuval. Olyan programot választottunk, ahonnan le lehet lépni azonnal, ha gond van, ezért jól jött egy kedves barátunk meghívása egy ékszerkiállításra. (legalább szarkai mivoltom kielégülhetett). Koradélelőtt magunk mögött hagytuk a vidéki életet, hogy délkörül már a zajos fővárosi forgalomba érkezhessünk, aztán röpke látogatás dédinél, (végre ott kezdtünk és így Dédi Hunc mosolygós arcát is megismerhette, nem csak a nyűgös-fáradtat), aztán HuncNagyi és Sóginő következett, ahol alaposan feltankoltam Hunormanót és egy óvatlan pillanatban (büfiztetéskor) leléptünk. A kocsiban elkövettem a gyors smink merényletét magam ellen, és próbáltam átitatni magam a Gondatlan Világlány szereppel. (közepes sikerrel). Végre elől ültem a kocsiban és már ez is olyan fura volt... aztán meg nem volt háttér zaj (cuppogás, szuszogás, gügyögés).
A helyszínre érve már kicsit oldottabbak voltunk mindketten, bár én azért felhívtam a fiamat Sóginőt. Akkor éppen kicsit morcos volt, de pár perc elteltével már érkezett Sóginő sms-e, hogy Huncos elaludt, majd újabb pár perc és megkaptam HuncNagyi sms-ét is, hogy most már Sóginő is édesdeden alszik. :)
Pár kört még sétáltunk az igényesnek és színvonalasnak sajnos egyáltalán nem mondható kiállításon (a prospektusgyűjtő nemzetség volt túlsúlyban, a kiállított ékszerekre pillantást sem vetett, csak az ingyen prospektusra, ajándékzacsikra és tollakra fókuszált), aztán hazamentünk. Hunor összegömbölyödve elszusszant... festői szépségű volt...
Köszönjük az édes álmai őrzését!

7 komment

Címkék: hétvége

cucka 2008.03.10. 13:48

Keresőben

Szokásunkhoz híven, ismét majdnem utolsó pillanatra hagytuk a dolgokat. Szóval, hétvégén esedékes Hunor keresztelője és az okos idösanyjának ma reggel jutott eszébe, hogy illene valamilyen elegáns kismanó ruha után néznie, mert pelenkába ugye mégsem lehet megkeresztelni a kiskirályfit! Ismét tudatosult bennem a fiús anyukák elnyomása: a lányos anyukáknak sokkalta könnyebb dolguk van, hihetetlen mennyiségű és minőségű habos-babos ruhácskákat véltem fölfedezni és csak minden 5. babás oldalra jutott egy kisfiús ruhácska (amik természetesen nem tetszettek) Aztán sikerült rátalálnom egy elfogadható darabra, (szempont volt, hogy egyedi legyen és legyen benne valami kis Huncosan frappáns), amiről aztán kiderült, hogy 15 nap alatt készül el, mert megrendelésre készülnek és egyedi varrásúak. Próbáltam bevetni szőkenős bájomat, és sejtetni, hogy sürgősségi felárat is hajlandó vagyok fizetni, de ezúttal egyetlen napocskát tudtam kicsikarni a vevőszolgálatos hölgyből, ami jelen esetben döglött lovon a  patkó effektus. Így hát tovább kutakodtam egyre lógóbb orral...

... és egy újabb véletlennek köszönhetően (elírtam egy betűt az egyik keresőben!) rábukkantam Huncos ünnepi szerkójára! A mostani telefonbeszélgetésem sikeresnek volt mondható, bár vidéki szerzemény, remélem péntekig ideér. (most telefonált a hölgy: szerda délelőtt felküldi a rucit egy ismerősével, juhé!)

A hétvégénk ismét jól telt, HuncApu szombaton végül is meghőmérőzte kisfiát, mert már szenvedett a macik miatt, görcsölgetett a pocakja. Ez volt az első hőmérőzésünk, HuncApu beledugta, nézegette, semmi, majd ismét beledugta, akkor már nem tetszett Huncnak annyira a dolog, de továbbra sem történt semmi. Hunort elcsomagoltam és sétáltam vele egy kört és ekkor kirobbant egy kisebb medve familia, Hunor arcáról mázsányi kövek gördültek le, megvidámodott. A biztonság kedvéért vártam pár másodpercet mielőtt tisztába tettem volna, de több maci nem volt kíváncsi a tágas univerzumra. Aztán Hunor eljátszogatott, és köbö fél óra múlva megérkeztek az előző macik idősebb rokonai hátközépig borítva Huncost a langymelegbe. Kisfiam megkönnyebbülten végigaludta az éjszakát, azóta napi rendszerességgel újra érkeznek a medvéink! ;)
süti beállítások módosítása