2008.05.04. 11:20
Anyának lenni...
Az anyák napja világszerte ünnepelt dátum, Magyarországon ez a nap május első vasárnapjára esik. Az ünnep eredete az ókori Görögországba nyúlik vissza, ekkor még egy istennővel együtt ünnepelték, majd a kereszténység elterjedésével, egyre inkább átalakult az ünnep, személyesebb, családiasabb lett. És hogy milyen érzés? Nagyon torok-szorongató és -gombócgyártó... és ugyan még nem tudja kimondani a bűvös "anya", "anyu" szót, és nem tud varázsrajzolni, sem virágot hozni, de talán nem is ez a fontos... a lényeg, hogy ittvan velünk, hogy részt kér belőlünk, a mindennapjainkat elkíséri, gyökeresen megváltoztatja szokásainkat (és valahogy mégis meghagyja őket?!), hogy nincs olyan perc, amikor ne gondolnék rá... Imádom a mosolyát, a nevetését, ahogy naívan és tisztán közelít minden idegen felé (hogy aztán pár hónap múlva, ha minket is elér a szeparációs szorongás, ugyanezen idegenektől sírva fakadjon), hogy általa és ővele újratanulhatok élni, látni az apró csodákat, a szépségeket...
És Neked is köszönöm HuncApu, hogy anyává tettél, hogy megélhetem ezt a mindennapi csodát. Hunor minden egyes pillantása simogat beburkol és olyan jó ebben a burokban élni... olyan jó anyának lenni!
És Neked is köszönöm HuncApu, hogy anyává tettél, hogy megélhetem ezt a mindennapi csodát. Hunor minden egyes pillantása simogat beburkol és olyan jó ebben a burokban élni... olyan jó anyának lenni!
10 komment
Címkék: ünnepek érzések
2008.05.02. 07:55
5 hónapos
Hunc a mai nappal csatlakozott az öthónaposak táborához és ezt a pár nappal előtte haladó Nikivel tette meg. (igen, a kissé zilált háttérben Kokó cica lapul meg... amikor meglátta az újabb csecsemőt, rémülten odébb telepedett)
Méretei erős stagnálást mutatnak: nyúlni nyúlt ugyan (72 cm), a súlya maradt, 7540 gramm körüli most. Viszont szociálisan hatalmas változásokat él meg: figyeli az arcunkat, ellesi a mimikánkat, sőt utánozni próbálja, még a hangokat is. És nevet, nevet, rengeteget nevet. (még a kórházban is tegnapelőtt, pedig ott aztán igazán nem volt min ). Az ujjacskái szinte folyamatosan a szájában vannak, kotorász odabent, ha kiveszi mégis őket, azt csakis valamilyen fontos ügy érdekében teszi, mondjuk, hogy utánanyúljon valaminek, amit aztán jó erősen megszorongathat. (ez a valami lehet a saját zoknija, lábujja, de lehet a hajam, a kezem, az orrom, a fülem... vagy akár HuncApu ilyetén testrészei is) A pelenkázón keze-lába jár, teli macis pelenka esetében szabály, hogy ilyenkor mindig meg is fordul hátáról a hasára. Ami elérhető távolságban van azt ölből kihajolva megfog (kilincset, a szék karfájáról menet közben "leemel" dolgokat). Egyre többször szeretne felülni, a pihenőszékében reggelente hasprésezik, közben nyög is nagyokat, akár az Apja. ;) Kedvenc játék a Pelus (nem, nem, most nem a pelenkáról van szó, értelmes szülők a Pelikánját hívják "Pelusnak"), de emellett még mindig kedvenc a "sárga izé", aki mindig jön velünk mindenhová.
Szopi szokásai csöppet változtak, kisfiam játékosságával. Ha éhes, komor, mély kortyokban nyeli az anyatejet, ilyenkor, nincs móka, nincs kacagás, gyilkos pillantásokat lövel afelé, aki megérinti/hozzászól/ -neadjisten- megpiszkálja. Ám amint megtelik a pocak, úgy kezd egyre huncutabbul nézni és akkor már tudom, hogy valamin töri a buksiját. A leggyakoribb móka: jó erősen megszívja a cicit, többször is, majd elengedi nevetve, ilyenkor spriccel a tej, és nevet a Hunc, majd mikor már fuldoklik a tejben, tüsszent egyet, ezzel a tejmentesen maradt felületeket is beborítja az édes nedűvel! És csak nevet és nevet, gurgulázva kacag és én sem teszek mást, mint magamhoz szorítom és vele nevetek... nem adnám ezeket a perceket semmi kincsért...
Szopi szokásai csöppet változtak, kisfiam játékosságával. Ha éhes, komor, mély kortyokban nyeli az anyatejet, ilyenkor, nincs móka, nincs kacagás, gyilkos pillantásokat lövel afelé, aki megérinti/hozzászól/ -neadjisten- megpiszkálja. Ám amint megtelik a pocak, úgy kezd egyre huncutabbul nézni és akkor már tudom, hogy valamin töri a buksiját. A leggyakoribb móka: jó erősen megszívja a cicit, többször is, majd elengedi nevetve, ilyenkor spriccel a tej, és nevet a Hunc, majd mikor már fuldoklik a tejben, tüsszent egyet, ezzel a tejmentesen maradt felületeket is beborítja az édes nedűvel! És csak nevet és nevet, gurgulázva kacag és én sem teszek mást, mint magamhoz szorítom és vele nevetek... nem adnám ezeket a perceket semmi kincsért...
2008.04.30. 21:04
Csak egy kis pánik
Azt már meg sem említem, hogy kicsiny országunkban a több napos munkaszünet mekkora dugókat képes okozni. Az emberek ilyenkor talán azt gondolják, vége lesz a világnak, ezért jó alaposan be kell vásárolni és természetesen mindent ma akarnak elintézni, még utoljára... Legyen annyi elég, hogy kora reggel másfél óra alatt sikerült kijutnunk a városból, mert hogy szokásunkhoz híven Huncorgó szemét nem vizsgálhatták meg akárhol, mint a Hűség Városában. Autópályán hamar lezizzentünk, Álmos Manci végig aludt, én pedig próbáltam elhesegetni a vad gondolataimat, amikre fiam békés álmáról asszociáltam. Sajnos, a diagnózis helytálló volt. Minket kitessékeltek a helyiségből, elbúcsúzva Mancitól még odasúgtunk mindketten neki valami személyreszólót... Szerencsére nem hallatszott ki a tiltakozása... pár perc alatt valóban kész lettek... Kismanóm természetesen sírdogált, de valóban nem lehetett túl fájdalmas a beavatkozás, mert mihelyst ölbe vettem, inkább már csak panaszkodósra vette a figurát... drágakiscsillagom...
Ha már lúd, legyen kövér alapon, családi szemvizsgáló-napot tartottunk, melynek keretében kiderült, Huncnak van a legjobb szeme mindhármunk közül, azaz neki egyedül nincs baja vele. (leszámítva a mostani harcait könnycsatornájának kapujával...) HuncApu megúszta egy autóvezetéshez használatos szemüveggel, én kicsit bonyolultabb vagyok a sok éve ismert asztigmatizmusommal.
A hazaút még durvább volt, az autópálya bevezető szakaszától lépésben haladtunk (?!), így cirka 8 és fél óra alatt meg is jártuk útunkat. A kocsiban -tőlünk nem szokatlan módon- a lépésbenhaladás idejével egyenes arányban növekedett a már-már tapinthatóvá váló elektromos feszültség.
Még egyszer kihangsúlyoznám Hunor hősies és türelmes viselkedését, aki jövet és menet is békésen szundizott, az ébrenléti idejében pedig kiváncsian szemlélte az út menti suhanó fákat.
13 komment
Címkék: könnycsatorna elzáródás
2008.04.30. 16:17
Vagyunk ám
Megérkeztünk, Hunor ismételten jól viselkedett, az átmosás reméljük jól sikerült, bár nem volt egyszerű, köszi a drukkokat, bővebben kicsit később!
Cupp Mindenkinek! :)
2008.04.29. 10:14
A mumus
Hunor születése óta függ a fejünk fölött Damoklész kardja, várva, hogy lecsaphasson ránk... Hát igen, eljött az ideje a rettegett mumussal szembenéznünk, ugyanis megszületett az ítélet: holnap reggelre van időpontunk Hunor könnycsatornájának átmosására.
Kutakodva a neten/könyvekben nagyon sok érdekes dologra bukkantam, leírom, hátha mások számára is tanulságos lehet.
Szóval a könnycsatorna elzáródása, azaz meg nem nyílása egyfajta éretlenség és semmiképpen sem betegség. A könnycsatorna alsó harmadában van egy úgynevezett billentyű, ami a csecsemők egyharmadánál nem nyílik meg közvetlenül a születés után, emiatt a könny lefolyása akadályozott. A könny ezért pang, befertőződik, ez okozza a sárgás-zöldes váladékozást, az ébredés utáni masszív csipamorzsákat.
Általában csak az egyik szemnél szokott jelentkezni, hol intenzívebben (ilyenkor érdemes antibiotikumos szemcseppet is alkalmazni, a Brulamycines szemcseppet ajánlják, illik végigcsinálni az egy hetes kúrát, naponta 3-5-ször csöpögtetni), hol szinte tünetmentessé képes válni, bár a "valahogy mégse az igazi" érzetünk továbbra is megmarad.
Babócáink nem úgy érkeznek evilágra, hogy mindenük működik, vannak olyan szerveik, melyek idővel érik el a tökéletes működést, így van ez a könnycsatornájukkal is, érdemes várni pár hónapot a szemész felkeresésével, akad olyan kisbaba, akinél magától megoldódik az átfolyás.
Ez idő alatt többféle módon bírhatjuk működésre a pici könnycsatornáját. Érdemes naponta többször hűvös, forralt vizes gézlappal (esetleg kamillateással, bár ezzel óvatosan, mert mindamellett, hogy jó gyulladáscsökkentő, de száríthatja is a baba bőrét!) áttörölni.
Alkalmazhatunk egyfajta masszázst is, a belső szemzugtól haladva lefelé az orr bőrének mindkét oldalán, naponta többször. Ezzel is lehetünk hatásosak, egy ügyesebb mozdulattal magunk is megnyithatjuk az elzáródott könnycsatornát.
Hogy mikor érdemes szemész szakember segítségét igénybe venni? Nos, itt ismét megoszlanak a vélemények, Magyarországon sok helyen még dívik a minél hamarabb elve, azonban a nemzetközi vélemények azt javasolják, a legideálisabb a 4-6 hónap közötti időszak, mert kb. ezidáig tart az érési folyamat, és van rá esély, hogy a könnycsatorna orvosi beavatkozás nélkül megkezdje működését. Maga az átfecskendezés egy tompa végű finom fém szondácskával (egyes helyen kanüllel) történik, élettani sóoldatot fecskendezve a könnyjáratba, mely kitisztítja és az esetlegesen elzárt billentyűt is megnyitja. Utána újabb egy hetes antibiotikumos szemcsepp csöpögtetése javasolt napi 3-5 alkalommal. 9-10 hónapos kornál tovább nem érdemes várni ezzel a beavatkozással, mert később nehezebb is a billentyű beindítása és esetleges altatásban végzett műtétet is vonhat maga után.
És hogy mennyire újulhat ki? Van rá esély. Az átmosás következtében apró hegesedés is keletkezhet a könnycsatorna belfelszínén, ez is egyénenként változhat. A kulcsszó a türelem és a várakozás. Mi mostanáig türelmesen várakoztunk, masszíroztunk, mosogattunk, ám most már eljött az ideje a lépésnek.
Hogy mennyire fájdalmas? Állítólag csak kellemetlen érzés, a babák számára a legrémisztőbb a lefogás az idegenek által. Nagyon rövid idő alatt történik minden és a Manók pár perc alatt el is felejtik, hogy attrocitás érte őket. Találtam egy érdekes hasonlatot is, mely szerint ugyanolyan "jelentőséggel" bír a babánk életére a könnycsatorna elzáródás, akár egy popsipirosodás, a látását, vagy a szeme világát egyáltalán nem veszélyezteti. Nem betegség, inkább csak apró kellemtelenség.
...ezekkel bíztatom magam, merthogy erősnek kell lenni. Hunornak többször elmondtuk, ha ügyesen viselkedik, nemsokára már soha többé nem maceráljuk naponta többször a szemét, sem törlésekkel, sem nyomkodásokkal, sem szemcseppekkel!
Rutin beavatkozásként végzik mindenhol ambulánsan, ám... más az, ha egy idegen gyerekének a rutinbeavatkozása és megint más, ha az enyémről van szó...
...azért holnap drukkoljatok ennek a zoknilehúzó kisiparosnak reggel 9 körül, jó?!
Kutakodva a neten/könyvekben nagyon sok érdekes dologra bukkantam, leírom, hátha mások számára is tanulságos lehet.
Szóval a könnycsatorna elzáródása, azaz meg nem nyílása egyfajta éretlenség és semmiképpen sem betegség. A könnycsatorna alsó harmadában van egy úgynevezett billentyű, ami a csecsemők egyharmadánál nem nyílik meg közvetlenül a születés után, emiatt a könny lefolyása akadályozott. A könny ezért pang, befertőződik, ez okozza a sárgás-zöldes váladékozást, az ébredés utáni masszív csipamorzsákat.
Általában csak az egyik szemnél szokott jelentkezni, hol intenzívebben (ilyenkor érdemes antibiotikumos szemcseppet is alkalmazni, a Brulamycines szemcseppet ajánlják, illik végigcsinálni az egy hetes kúrát, naponta 3-5-ször csöpögtetni), hol szinte tünetmentessé képes válni, bár a "valahogy mégse az igazi" érzetünk továbbra is megmarad.
Babócáink nem úgy érkeznek evilágra, hogy mindenük működik, vannak olyan szerveik, melyek idővel érik el a tökéletes működést, így van ez a könnycsatornájukkal is, érdemes várni pár hónapot a szemész felkeresésével, akad olyan kisbaba, akinél magától megoldódik az átfolyás.
Ez idő alatt többféle módon bírhatjuk működésre a pici könnycsatornáját. Érdemes naponta többször hűvös, forralt vizes gézlappal (esetleg kamillateással, bár ezzel óvatosan, mert mindamellett, hogy jó gyulladáscsökkentő, de száríthatja is a baba bőrét!) áttörölni.
Alkalmazhatunk egyfajta masszázst is, a belső szemzugtól haladva lefelé az orr bőrének mindkét oldalán, naponta többször. Ezzel is lehetünk hatásosak, egy ügyesebb mozdulattal magunk is megnyithatjuk az elzáródott könnycsatornát.
Hogy mikor érdemes szemész szakember segítségét igénybe venni? Nos, itt ismét megoszlanak a vélemények, Magyarországon sok helyen még dívik a minél hamarabb elve, azonban a nemzetközi vélemények azt javasolják, a legideálisabb a 4-6 hónap közötti időszak, mert kb. ezidáig tart az érési folyamat, és van rá esély, hogy a könnycsatorna orvosi beavatkozás nélkül megkezdje működését. Maga az átfecskendezés egy tompa végű finom fém szondácskával (egyes helyen kanüllel) történik, élettani sóoldatot fecskendezve a könnyjáratba, mely kitisztítja és az esetlegesen elzárt billentyűt is megnyitja. Utána újabb egy hetes antibiotikumos szemcsepp csöpögtetése javasolt napi 3-5 alkalommal. 9-10 hónapos kornál tovább nem érdemes várni ezzel a beavatkozással, mert később nehezebb is a billentyű beindítása és esetleges altatásban végzett műtétet is vonhat maga után.
És hogy mennyire újulhat ki? Van rá esély. Az átmosás következtében apró hegesedés is keletkezhet a könnycsatorna belfelszínén, ez is egyénenként változhat. A kulcsszó a türelem és a várakozás. Mi mostanáig türelmesen várakoztunk, masszíroztunk, mosogattunk, ám most már eljött az ideje a lépésnek.
Hogy mennyire fájdalmas? Állítólag csak kellemetlen érzés, a babák számára a legrémisztőbb a lefogás az idegenek által. Nagyon rövid idő alatt történik minden és a Manók pár perc alatt el is felejtik, hogy attrocitás érte őket. Találtam egy érdekes hasonlatot is, mely szerint ugyanolyan "jelentőséggel" bír a babánk életére a könnycsatorna elzáródás, akár egy popsipirosodás, a látását, vagy a szeme világát egyáltalán nem veszélyezteti. Nem betegség, inkább csak apró kellemtelenség.
...ezekkel bíztatom magam, merthogy erősnek kell lenni. Hunornak többször elmondtuk, ha ügyesen viselkedik, nemsokára már soha többé nem maceráljuk naponta többször a szemét, sem törlésekkel, sem nyomkodásokkal, sem szemcseppekkel!
Rutin beavatkozásként végzik mindenhol ambulánsan, ám... más az, ha egy idegen gyerekének a rutinbeavatkozása és megint más, ha az enyémről van szó...
...azért holnap drukkoljatok ennek a zoknilehúzó kisiparosnak reggel 9 körül, jó?!
2008.04.28. 19:51
Szerenád
Sok-sok év után feladtam abbéli álmaimat, hogy bajor erkélyek módjára nyár végére futómuskátlijaim rekordot döntve szaladjanak és fürtökben lógjanak, egészen az alattunk lakókig. (ezért idén színpompázó álló muskátlikat vettem)
Évek óta hagyománnyá vált, hogy Szőkeciklon barátosném átjön muskátlikat ültetni, ilyenkor nagyokat röhögcsélünk, és ettől olyan csajos vidámos délutánunk lesz. Most először ültettem több ütemben (ahogy Hunor engedélyezte) a balkonládáim virágait egyedül.
Merő véletlen, valahogy mindig akkorra esett ez a művelet, amikor a végzős diákcsoportok éppen szerenádot adtak a velünk szemben lakó tanárnak. És ilyenkor újra feltámadt az a lázas izgalom, ami nagyon sok éve, és félhangosan dúdolgattuk az azóta sem változott dalokat. És néztem ezeket a naggyá nőtt gyerekeket, a lakli fiúkat, a kortalan lányokat és belül irigykedtem. Irigyeltem a felelőtlenségüket, a fiatalságukat, az idétlen poénjaikat, a gondtalanságukat, azt, hogy előttük áll az élet... A zenei igyekezetükre általában nagyon sok ablak kinyílik, sokan nosztalgiázunk mosolyogva velük.
Ma este érkeztek: fiatalok, érceshangúak, tettrekészek. Összebújtak kört alkotva, fiúk-lányok hullámoztak a Fényév távolság dallamára. Valahonnan előkerült egy gitár is. Egyikőjük, egy balonkabátos leányka, kissé távolabb áll, kezében egy tál süti, dal végén irányítani próbálja társait, akik közrefogják és átölelik őt is. A kabát szétnyílik egy pillanatra, a leányka szabad kezével végigsimít le nem tagadhatóan gömbölyödő pocakján... és már mennek is tovább. Én ottmaradok és még hosszú percekig kavarognak a gondolataim... fiatalok, látszólagosan gondtalanok és előttük az élet...
Évek óta hagyománnyá vált, hogy Szőkeciklon barátosném átjön muskátlikat ültetni, ilyenkor nagyokat röhögcsélünk, és ettől olyan csajos vidámos délutánunk lesz. Most először ültettem több ütemben (ahogy Hunor engedélyezte) a balkonládáim virágait egyedül.
Merő véletlen, valahogy mindig akkorra esett ez a művelet, amikor a végzős diákcsoportok éppen szerenádot adtak a velünk szemben lakó tanárnak. És ilyenkor újra feltámadt az a lázas izgalom, ami nagyon sok éve, és félhangosan dúdolgattuk az azóta sem változott dalokat. És néztem ezeket a naggyá nőtt gyerekeket, a lakli fiúkat, a kortalan lányokat és belül irigykedtem. Irigyeltem a felelőtlenségüket, a fiatalságukat, az idétlen poénjaikat, a gondtalanságukat, azt, hogy előttük áll az élet... A zenei igyekezetükre általában nagyon sok ablak kinyílik, sokan nosztalgiázunk mosolyogva velük.
Ma este érkeztek: fiatalok, érceshangúak, tettrekészek. Összebújtak kört alkotva, fiúk-lányok hullámoztak a Fényév távolság dallamára. Valahonnan előkerült egy gitár is. Egyikőjük, egy balonkabátos leányka, kissé távolabb áll, kezében egy tál süti, dal végén irányítani próbálja társait, akik közrefogják és átölelik őt is. A kabát szétnyílik egy pillanatra, a leányka szabad kezével végigsimít le nem tagadhatóan gömbölyödő pocakján... és már mennek is tovább. Én ottmaradok és még hosszú percekig kavarognak a gondolataim... fiatalok, látszólagosan gondtalanok és előttük az élet...
2008.04.28. 15:54
A hétvégénk képekben
Hosszasan írni nem tudok... még mindig a hatása alatt állok ennek a csoda 3 napnak, bár visszaérkezve a mosatlanok, szennyesek, takarítandó lakás és felhalmozódott munka világába, egyre nehezebben teszem.
Hunor nagyon jól viselkedett, igazi wellness baby-vé nyilvánítottuk, nagyokat sétált velünk a kastély kertjében, vagy nagyokat aludt a wellness részlegben törölközőbe és kis napozóba bújtatva. Esténként korán lefeküdt (legkésőbb 8-kor) és reggel atomóra pontossággal 6-ig aludt, mindenféle nyekkenés nélkül. Igaz, nappal sokat volt ébren, rövidke "20 perces alvásait" is friss levegőn, nyíló virágok közt, madárcsicsergésre tette.
Azt hiszem, tudnék grófnéként élni....
Hunor nagyon jól viselkedett, igazi wellness baby-vé nyilvánítottuk, nagyokat sétált velünk a kastély kertjében, vagy nagyokat aludt a wellness részlegben törölközőbe és kis napozóba bújtatva. Esténként korán lefeküdt (legkésőbb 8-kor) és reggel atomóra pontossággal 6-ig aludt, mindenféle nyekkenés nélkül. Igaz, nappal sokat volt ébren, rövidke "20 perces alvásait" is friss levegőn, nyíló virágok közt, madárcsicsergésre tette.
Azt hiszem, tudnék grófnéként élni....
Kipihent mosolyok:
Hozzászólások: