cucka 2008.05.09. 17:16

Ötvöződések

Korunk modern orvoslásában maximálisan bízom és hiszek benne. Annak ellenére, hogy elvakult ízig-vérig egészségügyis dolgozóként, párszor csalódás is ért már, a hitemet nem vesztettem el és a szakdolgozók negatív hozzáállását mindig tompítani próbálom, ezer mentséget felhozva viselkedésük ellen.

A Hunor születése körüli bonyodalmakat is elfogadtam, igyekszem fel is dolgozni őket. Volt egy álmom, szerettem volna, ha természetesen sikerül megszülnöm Őt. Az élet másképp alakította, lassacskán sikerül is megbarátkoznom a pocakomon a cipzárral és az agyamban az elmaradt szülésélménnyel. Tudom, hogy mindenki a legjobbat akarta ott és akkor nekünk, és bízom benne, hogy a következő kisbabámnak sikerül természetes úton életet adnom.

Hunort is megpróbálom úgy nevelni, mint ahogy engem az édesanyám: az oltások/szurik életünk szükséges rosszai, apró kellemetlenségek, melyeket el kell fogadnunk, bár nem örülünk nekik. És ugyanilyen a fogorvosi ellenőrzés is (bár ez az én számból valószínűleg kellő hiteltelenséggel fog hangzani, az évek alatt elszenvedett fogorvosi megpróbáltatásaim miatt). Már most így megyünk a doktornéninkhez, előtte én többször elmondom Huncomnak, hogy most éppen miért is megyünk (hol csak egyszerű tanácsadásra megyünk, ahol megmogyorózzák megmérik, megvizsgálják, hol éppen oltásra megyünk, ami kicsit fájni fog, de aztán sétálunk egy hatalmasat). Így volt ez tegnap is, már a reggeli szopizás után "megbeszéltük", ma nem a kellemes látogatások napja van, viszont most jó sokáig nem fogja őt semmiféle szurkálásos attrocitás érni. (a következő kötelező oltását 15 hónapos korában kell majd megkapnia). A tegnapi oltásra HuncNagyi is elkísért bennünket, természetesen Huncka most is jól viselkedett (HuncNagyi bevallása szerint HuncApu sokkal nagyobb hisztit csapott anno... :))) ).

Hittem a könnycsatorna átmosása utáni javulásban is, és ha valóban szükséges lesz, újra át fogjuk mosatni.

Ezzel ellentétben, hiszek az alternatív gyógymódok bizonyos fajtáiban, hiszek a homeopátia gyógyító erejében, az ájurvédában, a holisztikus gyógyászat eredményeiben is. Sőt továbbmegyek: azt gondolom a kétfajta gyógyászat, a modernkori és az ezeréves kellemes ötvözete hozhat gyógyírt nagyon sok megbetegedésre.
Régebben említettem, egy bizonyos Csontkovács Bácsit, aki bizonyos időközönként "összerak". Ismét esedékes volt, mióta Hunort hurcolászom, a laza kézszalagjaim újra begyulladtak és a várandósság előrehaladtával a csípőcsontjaim is saját életet kezdtek élni, mindezt kar- és hátfájással jelezve. Jó alapos szétropogtatásom után, melyet mindkét pasim mosolyogva nézett végig, megemlítettük Hunor könnycsatorna elzáródásának mizériáját is. Csontkovács bácsink szeretett volna vetni rá egy pillantást, és megállapította, hogy esetleg a szüléskor/kiemeléskor keletkezhetett egy felső nyaki gerincnél lévő feszültség, mely úgy manifesztálódik, hogy kisfiam lágy koponyacsontjai enyhén elmozdultak, orrcsontja enyhe balkanyart vett és ezáltal elnyomta a jobboldali könnycsatornáját. Craniopath (koponya- csontkovácsolás/kopogtatás) elemeket alkalmazva "helyrebillentette" Huncom elmozdult csontocskáit. Tudom, sokak számára ez most eléggé misztikusan hangzik, de a tények magukért beszélnek: Hunor szeme nem váladékozik! Sem kicsit, sem nagyon...  (én pedig újra nem recsegek/ropogok lehajláskor és rá bírok nehezedni a csuklómra). Persze, nem merem elkiabálni, de ha ez az állapot így marad, megúsztuk az ismételt átmosást (mint ahogy anno én is megúsztam a csuklóm műtétjét).

Az oltás előtti csibészke:


cucka 2008.05.08. 09:43

Mindennapok

Éljük a mindennapjainkat. Ma oltás(ok), csöppet elmaradtunk, mert hétfőn és csütörtökön szokott lenni tanácsadás és mostanság a hétfők szabadnapok, mert egymás után sok hosszúhétvégécske volt (ami persze egyáltalán nem baj, bár ha az ember lánya egy olyan embörrel köti össze az életét, akinek a munkája kötetlen, akkor ez éppenséggel teljesen mindegy). A csütörtöki tanácsadások meg teltházasak voltak, ezért valahogy mindig csúsztunk. Najó, nem magyarázkodom tovább, kicsifiam most fogja megkapni a régóta esedékes négy hónaposoknak való oltását (igen, és most lehet szemrehányóan nézni a vonalzót, idestova 5 és fél hónapos...). Persze nem mi lettünk volna, ha kora reggel nem döbbenek rá, kávékavargatás közben, hogy HuncApu elfelejtette kiváltani a bónusz oltást és persze, mikor, ha nem ma, kétségbeesett sírórívó elütött cicájú gazdi citálta be hajnalhasadásra édes férjecskémet. Öröm az ürömben: amerresétálok patikában van raktáron ilyen oltás, úgyhogy nemsokára (ha kicsi zsarnokom felébred délelőttii szunyájából), útnak indulunk.

Hogy mért Kicsi Zsarnok? mert mióta köztünk van, kemény szabályokat állított fel, persze szigorúan jóidösanyja karbantartásának érdekében. Étkezések: rövidek és hatékonyak. Séták: hosszúak és megállásnélküliek. Délutánok: alvásmentesek, ölbentöltendőek, olyan fokú szórakoztatási igénnyel, aminek -néha azt gondolom-, nem is lehet megfelelni.

Tegnap überbrutált  (na, csak, hogy egy kis városi szlenget is csempésszek irományomba)   sétáltunk, olyan 4 órácskát, megállás nélkül, Huncmorgót kicsit megkapta a nap, de hálisten nem az a leégős fajtájú, mint az anyja, az esti fürdetésnél vettük észre, hogy barna az arca és a két kézfeje. Úgy döntöttem nem kenegetem egyelőre semmiféle kemikáliával nap ellen, (úgysem teszem ki a napra és igyekszem úgy is sétáltatni, hogy ne érje csak szórt fény), majdcsak ha nyaralunk vagy napozunk.

A rettegett rém (könnycsatorna) ismét játszadozik velünk. Ugye kaptunk egy hét haladékot, szigorú törölgetés, masszírozás, csöpögtetés feltétele mellett. Természetesen a mi tünetcsoportunk még véletlenül sem egyértelmű: hol váladékozik egész nap, kétségbeejtően erősen (pl.tegnap), hol kristálytiszta szemekkel ébred (pl.ma). Bekavaró tényező: tegnap telefonált Szemészbácsi, ha mégis váladékozik, ne várjuk ki az egy hetet, essünk túl rajta mihamarabb... ööööm, könnyű a döntés! :)))
Napok óta egyre erősebb a reggeli/napközbeni hasprése Huncosnak. Tudom, nem lenne még szabad ülnie, de engedtem az erőszakos "vezetésének"  és egy fotó erejéig hagytam, hogy az legyen, amit ő szeretne. Ez lett:



Amúgy volt dél körül séta a szikrázó napsütésben és mindketten kellően lefáradtunk. Az élet mégiscsak szép!
Engem is utolért a kisgyermekes anyukák betegsége. Leszámítva a gyermekágyas időszak elejét, mindig igyekeztem nem klasszikus anyuka lenni, azaz nem kora délutánig (esetenként egész nap) hálóingben, pizsamában lenni, hanem a reggeli szopi után, míg Hunor alszik, (mer ő még mindig ilyen jófej, hogy fél 9-9-től alszik 2-3 órát) elsőkávé közben blogokat, napi híreket elolvasni, aztán zuhanyozni, felöltözni, hogy mire Hunc újra felébred egy rendbeszedett anyukával vághasson neki a délelőtti sétának.

Ehelyett ma, Huncos nem aludt, egész reggel Kolompos együttes dalait hallgattuk (a megmaradt gondolataimon áttapos a "rózsa nyílik előtte liliom utána" dallama)... a szokott reggeli rituáléim elmaradtak, és még mindig pizsamában ülök... és szívem szerint törölném, lehúznám a rolót mára és újrakezdenék egy másik napot... és estére vacsoravendégeink leszenek.... áááá....

Most pedig elaludt, úgyhogy megpróbálom összeszedni szétesett darabkáimat... és ünnepibe öltöztetni testem-lelkem... hátha sikerül...

cucka 2008.05.05. 19:11

Mókuskerék

Ébredünk, törlünk, csöpögtetünk, reménykedünk, játszunk, törlünk, csöpögtetünk,  pozitívakat gondolunk, alszunk, törlünk, csöpögtetünk, bizakodunk... törlünk, csöpögtetünk...

Nagyon úgy néz ki, az egyszeri könnycsatorna átmosás nem segített... és ráadásként a rossz időre való tekintettel szobafogságra lettünk ítélve. Hunormanó nehezen viseli, ha nincs kellően lefárasztva (nomeg én is). Bár a Kis Felügyelőasszony Dédije szerint holnaptól jó idő várható... kíváncsian várom! :)

Szemészbácsi újabb egy hetes haladékot adott a fenti kondíciók mellett...


süti beállítások módosítása