cucka 2008.07.26. 12:07

Az esti csúcsfotó

A legújabb és legkedvesebb (valószínűleg a legegészségesebb is ezáltal, már ami azt a több kilónyi koszmennyiséget illeti, amit a kisgyermek gyerekkorában a krónikák szerint magához kell vegyen), Hunc-hobbi a szülők utcai cipőjének birtokbavétele. Ezekhez (és ide sorolnám még a tévé távirányítót, a mobiltelefont), természetesen hiszti nélkül oda bír kúszni-mászni-forogni, van kellő motiváló erő és fölötébb érdekes dolog is (és rettentő finom is a madárlátta apucipőfűző):

(a gyerek másik kezében félreérthető, nem túrórudi van, hanem az én hajcsatom)

Valószínűleg lehet, de még leírni sem merem, hogy mivel...

Szóval, eddig ez remekül működött nálunk, hogy ha valami rosszdologról írtam, szinte varázsütésre megszűntek a panaszaink. Most viszont, sajnos nem ez történt, a lehető legkalandosabb éjszakánkat éltük át ma éjjel.

A délutáni HuncNagyilátogatások kellően lefárasztották Huncorgót ahhoz, hogy viszonylag nagyon korán -fél 9-kor- már elrabolják Őt az álommanók az álomföldi játszótérre. A hirtelen ránkzúdult szabadidővel szinte nem is tudtunk mit kezdeni, olvastunk, beszélgettünk. Aztán pontosan 3 óra elteltével, fél 12-kor felébredt az éjszakai rémünk, ekkor nagyon hamar vissza is aludt őkelme, lassan mi is nyugovóra tértünk. Amikor már az álomszakadékom szélén táncoltam és éreztem, hogy mentehetetlenül belezuhanok, élénk nyekergés rázott vissza a való világba. (ekkor múlt pár perccel éjfél). Kivettem, összebújtunk, megnyugtattam, visszaaludt, óvatosan visszahelyeztem az ágyába, ismét jött a zuhanás a szakadékomba, ismét nyekergés. Ezt játszottuk el háromszor egymás után, majd a harmadik alkalommal Hunoron heves és halaszthatatlan játékszenvedély lett úrrá. (ekkor volt éjjel 2 óra). Közénk tettem és elnézegettem/elhallgattam a gügyögését, a játékpelikán éjszakai fényben történő felfedezésének csodálkozó hangjait.... aztán háromnegyed óra elteltével mindketten elaludtunk, de már nem is próbáltam visszatranszportálni őt a kiságyába, hiszen még így is többször fölébredt hajnalig.

Este, a balesetek elkerülése érdekében, kivettem a játszószőnyegének a tartó pilléreit a járókából, mert elkezdett azon fölkapaszkodni. Végre, hosszú hónapok óta először, sikerült kézbe kaparintania az azon lévő tükröt és végre agyoncsókolgathatta azt a számára rendkívűl szimpatikus fiatalembert, akivel oly régóta szemezgetett már:

Hetek, hónapok óta tartanak Hunor éjszakai, jobb esetben 3-szori, rosszabb esetben 6-8-szori ébredései. A leggördülékenyebb éjszakán is maximum 4 óránként ébred (de inkább 3), ilyenkor semmi sem nyugtatja meg, mint a vígaszcici, összebújás. Igazán föl sem ébred, pár korty langymeleg tejcsi és már alszik is tovább, engem sokkalta jobban megviselnek ezek az ébresztgetések, mint őkelmét. Sok mindent kipróbáltam már, (HuncApu ment az ágyához, én simogattam, csitítgattam, de nem vettem ki, cumisüveg vízzel, cumi... stbstb, de tartósan semmi sem hozta meg a várva várt eredményt), és lehet, hogy én vagyok a túlzottan szabadelvű nevelés (?!) híve, így alakítva magamat "anyarabszolgává", de még mindig a legegyszerűbb és kevésbé fájdalmas megoldásnak azt tartottam, ha kiveszem őméltóságát és testem melegével nyugtatom őt meg.

Ezzel csak egy a baj: az én energiatartalékaim is végesek, és biza néha én is a kibukás határát súrolom, gördítve magam előtt a kialvatlanság lavináját.

Ezért gondoltam úgy tegnap este, hogy most már ideje egy szakemberhez fordulnom és a  segítségét kérnem, az alvásgondokkal küzdő kisfiam számára. Szerettem volna, ha ad pár gyakorlati tanácsot, hogyan is lehetne kivitelezni ismét pár átaludt éjszakát. A hölgy nagyon készséges és segítőkész volt, közösen megláttuk az alagút végén a fényt, olyan egyszerű volt az egész... (hogy erre magamtól eddig miért is nem jöttem rá???)... Hunor nyekergésére ébredtem 3 óra húszkor, de hiszen ez lehetetlen, ennek maradéktalanul kellett volna működnie ... és azóta is töröm a fejem, hiszen éjjel, álmomban már megvolt a tökéletes megoldás, de valahogy nem emlékszem, nem emlékszem.... pedig milyen szép álomkép is volt, Istenem!

cucka 2008.07.23. 14:11

Ez egy ilyen nap

Najó, tudom, hogy az esőre szükség van, meg azt is, hogy a gilisztákra is, de azt nem lehetne valahogy megoldani, hogy a városba ne szakadjon egész nap és a giliszták tömegesen kiköltözzenek a friss levegőjű, porhanyós vidéki földbe?! Már a nagyhohó kukucát sem kedveltem túlzottan...

Ehelyett gondosan kerülgetem a tócsákat, a vonagló és mások által egyáltalán nem kerülgetett félbetaposott gilinyók szétmancsikálódott testecskéit, miközben félhangosan a felmenő águkat ócsárolom... közben fénysebességgel elhúz mellettem egy elsötétített meseautó, mely -természetesen, hogyan is történhetne ez másképp?!- telibe talál az éppenmellettem leledző kátyúból fölcsapó sáros-trutyis vízzel... már az öklöcskémet sincs kedvem föllengetni utána, inkább röhögök az egészen...

...csak azt tudnám, hogy ezek után, hogyan magyarázzam meg, egy örökmozgó majdnemnyolchónaposnak, hogy ma nem tudunk kimenni a lakásból, mert zuhog?!

süti beállítások módosítása