Bevallom hősiesen, csak mostanában kezdtem el Huncosnak sk főzni, annak ellenére, hogy széles mellszélességgel hírdettem, hogy namajdén! Volt rá okom is, hiszen Hunor nem szívesen fogadta el sem a gyümölcsöket, sem a szilárd ételeket, voltak napok, amikor alig tudtam beletuszkolni pár kanál gyümölcsöt vagy főzeléket, hiába vettük a nagyon finom és egészséges bio termékeket. Így áttértünk a kész babakonzervekre, általánosságban egy konzerv 2 és fél étkezésre volt elég, a hiányzó ételmennyiségét, fiam még mindig tejcivel pótolta ki. Aki valaha is a kezébe vett akár egy fakanalat is, tudja, ahhoz, hogy egy ilyen mennyiséget előállítson, szüksége van sok lábasra, tálkákra, turmixra, tároló edénykékre... és türelemre és ekkor a mosatlan edény-mennyiségről még nem is tettem említést, szóval, pepecselés felsőfokon, főként úgy, hogy elsőszülöttem, orrhuzogatással és ajakbiggyesztéssel fogadta a mama főztjét. Az elején még lelkes voltam (mi sem bizonyítja jobban, mint a fagyasztóban leledző különböző alakú jégkockatartókban lefagyasztott összeturmixolt zöldségfalatkák tömkelege), majd csappant a lelkesedésem és már csak hetente kóstoltattam vissza Huncost az általam készített főzelékekre, reménytelenül...  (csak halkan: a macskáinknak mindig bejött...) Tehát maradtak a boltban kapható, kész bio-babaételek.

A múlt héten állt be a forradalmi változás, amikor is egy teljes lefagyasztott adagnyi (100 gramm körüli) karfiol főzeléket hajlandó volt csöppfiam egy kis oliván megfuttatott és hozzáturmixolt csirkemellfilével egy ültő helyében bekebeleznie, mintha mindig is ezt fogyasztotta volna! Valódi gourmand módjára homlokösszeráncolva cuppogtatta a szájába kanalazott ételt, hozzá nagyokat kortyolt a csőrös poharából.

És azóta nincs megállás: párolok és villával összetörök, halat és szárnyasokat, gyümölcsöt és főzelékeket, és a gyakorlottságomnak köszönhetően, fél óra alatt képes vagyok párhuzamosan több heti Hunc kaját készíteni, szétosztani és a fagyasztóba helyezni.

Felállásban verhetetlen, mindenhol mindig fel akar állni (konyhában a szék mellett/alatt, a számítógép asztal alatt, ágyunkban, ágyában... mindenki képzeletére bízom, de még a leglehetetlenebb helyeken is megejt egy próbát), ébredés után pedig már így vár:

Huncorgó, mióta felelősségteljes kispasivá nőtte ki magát, úgy érzi, beleszólással tartozik a mindennapi viseletét illetőleg (is). A létező összes kommunikációs eszközét beveti a pelenkázás/öltöztetés kötelezettsége alóli kibúvásának kifejezésére.

Pelenkázás: mintha egy szilaj musztáng sörényébe szeretnék búzavirág-koszorút fonni. Kitekeredik, nyögdös, megfordul, négykézlábra áll és menekül!

Öltöztetés: hasonló, de itt már az igazi krokodilkönnyek is lapot kapnak, ha nem tudom kellően elterelni a figyelmét pl. énekléssel (minél hamisabb és nemlétezőbb a szövege, annál kikerekedettebb szemekkel néz rám és döbbenetében sírni si elfelejt, ezt kihasználandó van esély sikerrel abszolválni a feladatot). A sapkákat pár hónappal ezelőtt még büszkén viselte, az elmúlt hetekben viszont másodpercek törtrésze alatt képes megszabadulni bármilyen verziótól, ami elég rossz ómen az elkövetkezendő hideg hónapokat nézve...

Ma nálunk járt HuncNagyi és egy röpke bemutató erejéig (valóban röpke volt!), Hunor hajlandó volt elviselni gyönyörű sapekjait:

 

7 komment

Címkék: hunorfotó

Rendszer ide vagy oda, egy viszonylag jó éjszakával magunk mögött, a friss hófordulós, délelőtt 10 órakkor úgy kidőlt a sorból, hogy -amire még sosem volt példa- egészen egyszerűen elaludt az etetőszékében. Kiemeltem, ágybatettem és most kihasználom a bónusz szabadidőmet, ami ki tudja meddig tart és milyen áldozatokat von maga után?! Ilyenkor mi van amúgy? Borul a rendszer?

Fejlődéséről nap mint nap számot adok, ezért most nem fogok tüzetesen kitérni rá... (paraméterei számokban: 9080 gramm és 74 cm hossz). Ül, áll (ha akar), gagyog (a mai napon éppen az "r" betű kimondását gyakorolja, bőszen berreg mindenre), bebebe-zik és bababa-zik. (érdekes Hunc sose mamama-zott ezidáig, Bingi szpesifiköli for jú) Labdát gurít, mászás közben elmaradhatatlanul hurcol valamit, jobb esetben az egyik, rosszabb esetben mindkét kezében. (zokni, toll... de semmi esetre sem a saját játékai).

Hanyag Anyuka, úgy gondolta, ideje bepótolnia, hogy ő sosem vesz semmilyen játékot gyermekének, ezért hagytam magam, magam által rábeszélni egy készségfejlesztő (ezt mindenre rá lehet húzni, még a dugóhúzóra is, azzal is egyfajta készséget fejlesztünk ugyibár), virágnak csúfolt szörnyetegre. A játék lényege: a virágszirmoknak nevezett különböző színű és méretű karikák le és föl húzogatásakor, a gilisztafej (na, ez hogy jön ide?) alatt található egy pici bigyuszka, ennek érintésével, különböző dallamokat játszik a törzs, miközben az átlátszó részek villognak. Fiam lényegretörően játssza a játékot: karikák szétszórva a lakás különböző pontjain, ő pedig szájjal irányítja a pöcköt... mindenki képzelőerejére bízom a látványt, juszt se teszek fel a netre ilyen fotókat, de a játék tervezőjével szívesen elbeszélgetnék egy langymeleg haboskávé mellett...

Tulajdonképpen a mai napon, Hunor éppen kétszer ennyi idős, hiszen 9 hónapon át a pocakomban lakott. Volt 9 gömbölyödéses szimbiózisban eltöltött hónapunk, majd 9 felfedezéses és megismeréses idekint. Egyetlen percét nem adnám másnak (azért az "n" az ixediken át nem aludt éjszakát szívesen árverésre bocsátanám...), és fájna, ha lemaradnék a napi fejlődéseiről.

süti beállítások módosítása