cucka 2008.11.30. 22:18

Az első advent

Az egész napom csöpögős és könnyes nosztalgiázással telt, hiszen tavaly advent első vasárnapján mi már nem tudtuk meggyújtani közösen az első gyertyát a koszorúnkon. Fontosabb dolgunk akadt... a kicsikirályfi ekkor látta elérkezettnek idejét a megérkezésének. Szinte újraéltem az elmúlt év vasárnapjának minden percét. Igen, tavaly ilyenkor már a karomba tarthattam Huncost, már elkészült az az ominózus első közös fotónk is...

Idén pedig már együtt gyújtottuk meg az első gyertyát... és igen, tessen nézni ezeket a csillogó szemeket, na, ezekért a szikrázó, világra-rácsodálkozókért bármire képes lennék... tavaly ilyenkor még fel sem fogtam igazán, hogy az a kis tátogó csomag az tényleg az enyém, velem jön haza, részt kér (nem is olyan kicsit!) az életemből, hogy lehet így szeretni, ennyire mélyrőljövőn és feltétel nélkül... tudom, hogy idén olyan karácsonyunk lesz, amilyen még sosem volt....én pedig úgy várom, ahogy még sosem vártam életemben ezt az ünnepet...

cucka 2008.11.30. 13:09

Köszönjük!

Nem, bundáért nem zárták ki Huncost a játékból, hanem ma reggel (éjjel?) véget ért a szavazás, a versenyt toronymagasan megnyerte Hunor, minden rá leadott voksot ezúton is nagyon szépen köszönünk Mindenkinek! Nélkületek nem sikerülhetett volna!

Levélben küldött értesítőben megtudtuk, Hunc nyereménye egy 25 %-os kedvezményre jogosító vásárlási utalvány, valamint egy kisebb ajándékcsomag. Az elkövetkezendő 3 hónapban pedig nem nevezhető be újra a játékba. (bár szerintem sosem fogom újra megtenni...)

(amit picit sajnálok, az az, hogy mivel ma éjjel állították le a versenyt, nem lehettem 1000. szavazó... bár gondolom, ezzel nem vagyok egyedül)

20 komment

Címkék: játék

Hunor fejlődése annyira felgyorsult az utóbbi időben, hogy leginkább egy gömbvillám sebességéhez hasonlíthatnám. Igyekszem virtuálisan papírra vetni, mert lassacskán belevész a mindennapi feledések jótékony ködfátylába. 

Pakol: irányelve a kicsit a nagyba, minden mást a helyzet alakít. Eme elv alapján kerül a legkisebb helyiség kukájába egy műanyag állatka, a szennyeskosárba plüss állatka, számlák közé rejtve, az üres mosogép dobjába bármi, Dörzsi ketrecébe könyv, körömreszelő, pingpong labda, játékdobozba dezodor (HuncApu éjjeli szekrényéről), körömlakk. Pár napja a saját telirakott pelenkáját cipelte el a szemem láttára a pelenka tartóhoz. Ott akadt ugyan némi nehézsége, de kis segítséggel megoldotta.

Hasonló elven alapuló világfelfedezése: a kóstolás, ízlelés. Így történhet, hogy Hunc már ismeri Dörzsi préselt magvainak az ízét... nomeg annak végtermékeit is... bogyó egyik is, meg másik is. De ismeri a bor ízét, a csülkös bablevesét (Ercsi Tiéd a pont, bejött neki!), a karton cipősdobozét (ez különösen ízlett, jó darabot kiharapott belőle), a polifoam ízét, a habszivacsét, a tollak feliratához használatos festékét. Előny: kérésre bármit kiad a szájából.

Jár: egykézen vezethető, ha nem fáradt. Amúgy nem igényli a kétkezes vezetést, a napi járásgyakorlást megoldja bútorok mentén, Dörzsi ketrecével maga előtt, vagy éppen konyhaszéket vezetgetve. Ennek kifejezetten örülök. Gerincbarát megoldás.

Ma reggel, Apa és Fia közösen ébresztettek, bár akkor még nem értettem vidámságuk okát, álomittas agyamnak kellett egy kávé pár perc, míg felfogtam Zuram szavait. Rekonstruálva így hangzik a történet: Hunor felébredhetett mellettem az ágyban és mivel ma reggel nem akart zavarni, szépcsöndesen lemászott és a borotválkozó apját indult meglátogatni a fürdőszobában. HuncApu már éppen készült letolni a macskákat az ajtó kapirgálásáért, amikor odanézve, a bucira aludt, ravaszul vigyorgó Huncos fejével találta szembe magát. Hunor szép türelmesen végigasszisztálta HuncApu borotválkozási procedúráját, majd fölkéredzkedett a karjába és kijöttek fölébreszteni engem. (az a büszke mosoly Hunc ábrázatán... nekem senki nem mondja, hogy ezek a lurkók nem értik mi folyik körülöttük! ). Asszem, ezennel megszűntek a párna általi akadályok az ágyban.

Ezek után, igazán nem csodálkozom, hogy éjszakánként többször fölsír fájdalmasan... ennyi feldolgoznivaló, egy ilyen kisembernek! (ma éjjel is a saját hangomra ébredtem, miközben sissegtem Huncnak...)

cucka 2008.11.25. 20:26

Újabb kimenő

Szombatra vacsorázni hívtak régnemlátott, külföldön élő barátaink, így ismét kiszabadultunk pár órára a Hunor-fennhatóság alól. A mostani bébiszittyónk (höhöhö), szabadelvű etetésének hála, készült pár olyan fotó és videó, melynek jobban is örültem,  hogy nem élőben láttam (bár tudom, lesz olyan is!), hanem amikor már az akkor viselt ruhái frissen vasalva, illatosan és folt nélkül a szekrényében lapulnak.

Kívülállóként megjegyezném, teljesen meglepett, hogy milyen ügyesen elboldogul az étkezését elősegítő eszközökkel.

Ma pedig még egy emlékezetes dologgal lepett meg, miközben próbáltam pár percre lehunyni a szemem délután, Hunc rámmászott és a csücsöri száját odadugta az arcomhoz. Adj egy puszit kérésre pedig HuncApunak és nekem is adott még párat a csücsöri bújásból, aztán megunta az ingyencirkuszt és inkább igyekezett megkaparintani a szemgolyónkat vagy leszedni az arcbőrünket.... azért nekem könnybelábadt a szemem... hüpp-hüpp...

süti beállítások módosítása