2008.02.17. 17:23
Egy kis "öntömjénezés"...
Szóval, történt vala, hogy Zsó és én a véletlenek egybeeséseként, ugyanott és szinte ugyanakkor szültünk, majd egyességet kötöttünk, mely szerint fiam és leánya szorosabbra fűzik szálainkat (nemnem, nem adom oda a fiam kezét!) és tejtestvérekké lesznek. (bővebben itt)
Ma délután érkezett Zsó férje, Tomi az újabb tejciszállítmányért és egy nagyon kedves ajándékkal leptek meg minket: egy játszószőnyeggel, amire már nagyon rég óta vágytam (és ezáltal Hunor is!). Szopi után ki is próbálta és nagyokat magyarázva pofozgatta a játékokat, de aztán elég hamar benyűgösödött: hosszú volt a mai napja, de már alig várom a reggelt, amikor frissen és kipihenten újra kipróbálhatja.
Drága Zsó... nehezen találom a szavakat... tényleg nagyon köszönöm, de igazán nem kellett volna.... én tényleg nem azért... ugye, tudod?!
Ma délután érkezett Zsó férje, Tomi az újabb tejciszállítmányért és egy nagyon kedves ajándékkal leptek meg minket: egy játszószőnyeggel, amire már nagyon rég óta vágytam (és ezáltal Hunor is!). Szopi után ki is próbálta és nagyokat magyarázva pofozgatta a játékokat, de aztán elég hamar benyűgösödött: hosszú volt a mai napja, de már alig várom a reggelt, amikor frissen és kipihenten újra kipróbálhatja.
15 komment
Címkék: életképek
2008.02.17. 17:11
Szocializálódás
A hétvégénk ismételten a szocializálódás fényében telt. Meglátogattunk egy kedves baráti párt, ahol ugyancsak nem olyan régen született meg a második kisbaba. Teljes mértékben büszke vagyok Hunorra, nagyon ügyesen kezeli a mi állandó jövés-menéseinket. Oly mértékben jól érezte magát "idegenbe", hogy pillanatok alatt elfoglalta Szilárd kiságyát is, igényelte a mozgó forgóját (esse jobb, mint a mienk, ez a lávsztorit nyomja kissé felgyorsult ütemben), valamint enni is kért, aztán békésen el is aludt a kiságyban.
(és képzeljétek: mi is vittük a csirkénket, de ez nem a mi kölcsön-csirkénk, Szilárdnak is van sajátja, úgyhogy most ezt bűvölte Hunc kaja közben!)
Sétáltunk egy nagyot a tó parton, nagyon hideg volt, de olyan jól esett ez a kis séta. Aztán indulás előtt pár perccel Hunc szabadon engedte nagy sárga macijait... éppen az ölemben ült, szemlélte a világot, aztán érzem én, hogy pakol-csak-pakol rotyogva a pelusba. És valahogy az idegszálaim is érezték, hogy most azonnal tisztába kell tennem őt, de sajna elkéstem... ilyen még tényleg nem volt, nyakig ült a fiam a langymeleg macikban. A bodyjába szerintem több jutott, mint a pelenkájába! Úgyhogy kölcsönruhába jöttünk haza "szégyenszemre", mert gondos anyuka azt nem vitt magával, hiszen alig pár órára mozdultunk ki itthonról! (tanulság: most már nem csak többrendbeli pelenkát, hanem többrendbeli ruhát is bekészítek a pelenkázótáskába!)
(és képzeljétek: mi is vittük a csirkénket, de ez nem a mi kölcsön-csirkénk, Szilárdnak is van sajátja, úgyhogy most ezt bűvölte Hunc kaja közben!)
Evés után a fiúk büfiztettek, vicces volt nagyon, ahogy egész másról beszélgetve megszokott mozdulatokkal mozgatták fiaikat. :)
2008.02.14. 15:00
Cuppogás
Végre autodidakta módon rájöttem, hogyan tudok videót készíteni a fényképezőgéppel és hogyan tudom fel is tölteni őket! :) Úgyhogy mostantól kéretik reszketni, mert elárasztom mindennapjaitokat az ügyülü-bügyülü HunciMunci vidijókkal! :DDD
Ezt a nyammogást -tudom, nem hiszitek- jóllakottan produkálta, mikor még nem volt annyira álmos, hogy le is lehessen fektetni (azaz a kettecskén elköltött "csendes matiné" idején készült a felvétel, az "esti matinézgatás" szigorúan HuncApuval történik)
Ezt a nyammogást -tudom, nem hiszitek- jóllakottan produkálta, mikor még nem volt annyira álmos, hogy le is lehessen fektetni (azaz a kettecskén elköltött "csendes matiné" idején készült a felvétel, az "esti matinézgatás" szigorúan HuncApuval történik)
13 komment
Címkék: videó életképek
2008.02.14. 00:01
Pöttynek... (és a Valentin napos szerelmeseknek!)
...az a Kis Fekete Ruha .... ;)
| Nagyon Boldog Születésnapot kívánok... minden álmod és vágyad beteljesülésével! | ||
2008.02.12. 12:20
Az első oltás
Tegnap megesett az első oltásunk is. Aggódó Anyuka (továbbiakaban AA), már előre szétstresszelte magát (belülről nézve) és könnyed magabiztosságot nyújtott (kívülről nézve). Nyugodt Apuka (továbbiakban NYA), elkísérte kiccsaládját, minket helyezve előtérbe egy görény ivartalanító műtéte helyett. Időpontunk volt a rendelőbe, természetesen mellbedobással estünk be 3 órára, AA mosolyogva, mint aki éppen reklámfilm forgatásra indul Tökéletes Gyermekével (továbbiakban TGY), azzal a TGY-vel, aki végigaludta a délelőttöt, az ebédidőt, és mivel időpontra jöttünk, ebéd nélkül, gyors szopira ítélte őt AA, tehát TGY mintegy időzített bombaként bármikor kirobanhatott éhező gyermekként és AA ezért is aggódott, mert mi lesz, ha nem jutunk be a kijelölt időpontban?!
Doktornéni alaposan megvizsgálta TGY-t, akit a védőnénink (az új, az ötödik, aki tulajdonképpen az első lett volna, hiszen ő volt az, aki elment nyugdíjba, és akit most visszatapsoltak, mert egészen egyszerűen nincs elég emberük) agyon dícsért, majd lemázsált és ekkor derült ki, hogy kereken 6 kilós és 64 centis lett gyermekünk! (10 hetesen nem is olyan rossz teljesítmény) TGY nagyon készségesen viselkedett, szórta mosolyait, folyamatosan magyarázott, homlokráncolva tűrte a doktornéni megmogyorózásait, ekkor AA kézremegve szerette volna mihamarabb visszacsomagolni TGY-t a pelenkába, de doktornéni még gyönyörködni kívánt TGY idomaiban, ekkor TGY megmutatta milyen szépen tud ívben pisilni, természetesen pelenka nélkül! Doktornéni ennek most sem örült, de elismerte, hogy ez megint az ő figyelmetlensége következtében történt. (megfogalmazódott bennem a kérdés: már csak ha a mi példánkból is indulunk ki, ha TGY minden találkozáskor lepisili a doktornőt, akkor Őt vajon naponta hányszor pisilhetik le ?!) Mindeközben kedélyesen cseverésztünk így mi négyecskén, TGY bele-beleszólásaitól kísérve.
Majd jött a neheze: védőnéni felszívta az oltóanyagot és megindultak AA és a gyanútlan TGY felé. AA-t megkérték álljon TGY feje mellé és nyugtatgassa. NYA viszont úgy döntött AA mellé áll, mert őt kell nyugtatgatnia. (mindemellett előzőleg már lezsíroztuk TGY-vel, hogy hétfőn oltás, fájni fog, de mindketten túlestünk rajta és ez is egyfajta szükséges rossz!). TGY a szúráskor papírforma szerint bevörösödött fejjel felordított, AA ugyancsak papírforma szerint oltás végén fölkapta és magához szorította, NYA közben AA hátát símogatta, TGY pedig újra mosolyogva méricskélte az egész felfordulás okozóját, azaz a doktornénijét!
Délután kicsit hőemelkedett Huncom, majd estére újra a régi volt, fürcsi és szopi után azért egy nagyobbat aludt, 10-kor aludt el és fél 5-kor ébresztett. Természetesen most is pótolta éjszakai kimaradásait, 6-kor is jelezte étkezési szándékát, valamint 8-kor is! :)
Növekedésével egyenes arányban áll, hogy egyre kevesebbet alszik napközben, az alvásai rövidebbek (1 órácskák jobb esetben) és egyre többet van ébren. Nagyon érdeklődő, minden hosszasan leköti, mindent szeret jó alaposan megnézni, kitanulmányozni. Ilyenkor sokáig jól elvan egyedül (ennek most különösen örülök, megvan az új Harry Potter és tegnap hiába mondtam Huncnak, hogy szívesen felolvasok belőle, jobban érdekelte, a Kukori és Kotkoda az én előadásomban!) nagyokat vigyorog a macijaira a kiságyban és gügyög nekik.
Doktornéni alaposan megvizsgálta TGY-t, akit a védőnénink (az új, az ötödik, aki tulajdonképpen az első lett volna, hiszen ő volt az, aki elment nyugdíjba, és akit most visszatapsoltak, mert egészen egyszerűen nincs elég emberük) agyon dícsért, majd lemázsált és ekkor derült ki, hogy kereken 6 kilós és 64 centis lett gyermekünk! (10 hetesen nem is olyan rossz teljesítmény) TGY nagyon készségesen viselkedett, szórta mosolyait, folyamatosan magyarázott, homlokráncolva tűrte a doktornéni megmogyorózásait, ekkor AA kézremegve szerette volna mihamarabb visszacsomagolni TGY-t a pelenkába, de doktornéni még gyönyörködni kívánt TGY idomaiban, ekkor TGY megmutatta milyen szépen tud ívben pisilni, természetesen pelenka nélkül! Doktornéni ennek most sem örült, de elismerte, hogy ez megint az ő figyelmetlensége következtében történt. (megfogalmazódott bennem a kérdés: már csak ha a mi példánkból is indulunk ki, ha TGY minden találkozáskor lepisili a doktornőt, akkor Őt vajon naponta hányszor pisilhetik le ?!) Mindeközben kedélyesen cseverésztünk így mi négyecskén, TGY bele-beleszólásaitól kísérve.
Majd jött a neheze: védőnéni felszívta az oltóanyagot és megindultak AA és a gyanútlan TGY felé. AA-t megkérték álljon TGY feje mellé és nyugtatgassa. NYA viszont úgy döntött AA mellé áll, mert őt kell nyugtatgatnia. (mindemellett előzőleg már lezsíroztuk TGY-vel, hogy hétfőn oltás, fájni fog, de mindketten túlestünk rajta és ez is egyfajta szükséges rossz!). TGY a szúráskor papírforma szerint bevörösödött fejjel felordított, AA ugyancsak papírforma szerint oltás végén fölkapta és magához szorította, NYA közben AA hátát símogatta, TGY pedig újra mosolyogva méricskélte az egész felfordulás okozóját, azaz a doktornénijét!
Délután kicsit hőemelkedett Huncom, majd estére újra a régi volt, fürcsi és szopi után azért egy nagyobbat aludt, 10-kor aludt el és fél 5-kor ébresztett. Természetesen most is pótolta éjszakai kimaradásait, 6-kor is jelezte étkezési szándékát, valamint 8-kor is! :)
Növekedésével egyenes arányban áll, hogy egyre kevesebbet alszik napközben, az alvásai rövidebbek (1 órácskák jobb esetben) és egyre többet van ébren. Nagyon érdeklődő, minden hosszasan leköti, mindent szeret jó alaposan megnézni, kitanulmányozni. Ilyenkor sokáig jól elvan egyedül (ennek most különösen örülök, megvan az új Harry Potter és tegnap hiába mondtam Huncnak, hogy szívesen felolvasok belőle, jobban érdekelte, a Kukori és Kotkoda az én előadásomban!) nagyokat vigyorog a macijaira a kiságyban és gügyög nekik.
13 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.02.12. 11:11
Hétvége
Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire zökkenőmentes lesz az első "idegenbe" töltött hétvégénk. Kicsifiam nagyon jól érezte magát a rengeteg ember között.
Hunor nagyokat aludt (házban és szabadtéren egyaránt), nagyokat evett (bármikor-bárhol), nagyokat kacarászott és magyarázott, mint itthon. Beleszerelmesedett egy játék csirkébe, amit kölcsibe haza is hozhattunk, azóta elkíséri Hunor mindennapjait és vándorol vele a lakás különböző pontjaira. Sőt, annyira lefárasztja a csirkével való diskurzus, hogy teljesen más hangon jelez kisfiam, ha elálmosodott (hosszasan, megszakítás nélkül monoton "sírásos"-szerű hangot hallat), ekkor már igényli is a társaságomat (főként a két cicimét ;) ), aprókat kortyol az édes anyatejből és szinte azonnal elalszik.
Hunor nagyokat aludt (házban és szabadtéren egyaránt), nagyokat evett (bármikor-bárhol), nagyokat kacarászott és magyarázott, mint itthon. Beleszerelmesedett egy játék csirkébe, amit kölcsibe haza is hozhattunk, azóta elkíséri Hunor mindennapjait és vándorol vele a lakás különböző pontjaira. Sőt, annyira lefárasztja a csirkével való diskurzus, hogy teljesen más hangon jelez kisfiam, ha elálmosodott (hosszasan, megszakítás nélkül monoton "sírásos"-szerű hangot hallat), ekkor már igényli is a társaságomat (főként a két cicimét ;) ), aprókat kortyol az édes anyatejből és szinte azonnal elalszik.
HuncApu is jól érezte magát a vidéki mangalica vágáson. Hunor születése óta most először volt neki is alkalma kiszabadulni a lakásból, nagyokat beszélgetnie igazi férfidolgokról (mint pl. borászkodás ;) ).
És nem utolsó sorban nekem is jót tett a kimozdulás. Pocakos barátosném könnyed bája és gyakorlatias hozzáállása az élet dolgaihoz bennem is feloldotta a mindennapi görcsöket. Nem kellett párhuzamosan működtetnem az agyam, hogy mikor és mit kell csinálnom, hogyan kell beosztanom az időmet, a dolgok csak mentek a maguk menetében és ami külön jól esett, az a gondoskodás, ami láthatatlanul körülvett. Nagy család az övék és egy teljesen új érzést ismerhettem most meg: ha Hunor felsírt több kéz is mozdult az irányába, nem minden esetben nekem kellett foglalkoznom vele. Pihentető volt és hazajőve döbbentem rá, hogy mennyire, amikor itthon újra a megszokott mókuskerék fogadott...
Hozzászólások: