2008.05.15. 10:12
Elsárkányosodásom története (egyelőre két felvonásban)
Több napja erős foglalkozást igénylő kisfiam (de nevezhetjük fogzónak, vagy frontérzékenynek, tulajdonképpen bármit rá lehet húzni a mostani állapotára, hiszen sosem tudjuk meg pontosan, mi motiválta, mert mire megtanul beszélni, rég elfelejti mi baja volt 5 és fél hónaposan), estére sikerült elérje azt az szintet, amikor már könnyhullajtva pakolásztam nevető kisdedemet ide-oda, végül HuncApu mentette ki karjaimból és vitte el esti lazulásképpen fürdőzni, míg zilált lelkiállapotomat egy kétcentes felrántásával igyekeztem helyrebillenteni. (igen, kisfiam, anya iszik, hogy felejtsen mert szeret! :DDD )
Történt ugyanis, hogy... (első felvonás):
...azaddig rendben is van, kérem szépen, hogy ébrenléti idejében egy monoton alaphangon (fejhangon?) magyaráz magzatom, természetesen mindig olyan hangerővel, hogy éppen ne halljam beszélgetőpartneremet, a televíziót, a rádiót... már kezdem megszokni, hogy sosem hallom meg a telefoncsörgésemet, mert le van halkítva, mert alszik a drága gyermek és békés álmaiért bármilyen áldozatra hajlandó vagyok (ha meg ébren van elfelejtem visszahangosítani alapállapotra). Persze, általában mindenkit visszahívok (ha nem felejtem el!), telefonszámlám az egekben, de ezzel nem vádolom kisdedem, ez már létezése előtt is így volt. ;) Hanem, hogy tegnap egész délután nem aludt, nyűgösködött, szenvedett, háborúzott a világgal, lekúszott a játszószőnyegéről a számítógépasztalig, amit aztán sikeresen le is fejelt, pedig tényleg csak egy pillanatra hagytam őt magára! ... ááááá!!! ...na ezek után, az esti fürdetéshez közel, már végképp nem tudtam mit kezdeni vezérünkkel, HuncApu érkezéséig, még köbö 15 percem volt, víz már kiengedve, gyermek egyre kezelhetetlenebb, gondoltam játszadozunk még egy utolsó csörgőses-kacagósast a nagyágyunkban. Ez hatott, bár úgy éreztem, több tízezer kicsi szürke agysejtem lett tömegesen öngyilkos az építő jellegű csörgőrázogatás közben... HuncApu érkezésekor (pittyeg a kaputelefon, jelként érzékelem, vetkőztetésre a fürdéshez!), felkaptam a drága gyermeket és ekkor valami nedves és ragacsosba nyúlok... igen bemacizott, de úgy, hogy a pelusba gyakorlatilag alig maradt, viszont a ruhája hátközépig, az ágyrészem matracig (ágytakaró, paplan, lepedőn tört át a megállíthatatlan zöld medvesereg) átázott... erre lépett be HuncApu, könnyeim potyogtak, kisded nevetett... ekkor jött az erőt adó kétcentes szilvórium majd már könnyes derűvel ágyáthúzás, sikálás, hajszárítóval szárítás, beáztatás...
Huncomra ezek után rápirítottam, hogy iccaka meg ne próbáljon ébreszteni, mert akkor aztán.... nem is tette, csupán háromszor: éjfél, negyed három, negyed 6... de legalább most alszik békésen, elégedetten...
Második felvonás:
...mióta "unatkozó háziasszony" lettem, igencsak rákaptam az interneten rendelésre (HuncApu bevallása szerint többször találkozik a szállítókkal, mint a saját barátaival, de persze, ez túlzás). Tegnapra vártam egy csomagot, vártam-vártam, semmi. Aztán ma reggel, HuncApu hozza az értesítőt, ami csak lazán be volt dobva a postaládánkba. Itt sárkányosodtam újult erővel el és az egész esti, valamint éjszakai háborgásomat rázúdítottam a posta alkalmazottjára, természetesen kellő türelemmel kivárva a többperces különböző helyekre kapcsolásomat. Igazából, nem ők tehettek róla, hanem a kézbesítő, akinek könnyebb volt bedobnia egy értesítőt, mint becsöngetni és megvárni, hogy lecaplassak a csomagért. (amúgy azt is megtudtam, hogy ezek a csomagkihordók nem is a posta alkalmazottjai, hanem kisvállalkozók és már nem egyszer volt rájuk ugyanilyen jellegű panasz). Legalább kitombolhattam magam...
Történt ugyanis, hogy... (első felvonás):
...azaddig rendben is van, kérem szépen, hogy ébrenléti idejében egy monoton alaphangon (fejhangon?) magyaráz magzatom, természetesen mindig olyan hangerővel, hogy éppen ne halljam beszélgetőpartneremet, a televíziót, a rádiót... már kezdem megszokni, hogy sosem hallom meg a telefoncsörgésemet, mert le van halkítva, mert alszik a drága gyermek és békés álmaiért bármilyen áldozatra hajlandó vagyok (ha meg ébren van elfelejtem visszahangosítani alapállapotra). Persze, általában mindenkit visszahívok (ha nem felejtem el!), telefonszámlám az egekben, de ezzel nem vádolom kisdedem, ez már létezése előtt is így volt. ;) Hanem, hogy tegnap egész délután nem aludt, nyűgösködött, szenvedett, háborúzott a világgal, lekúszott a játszószőnyegéről a számítógépasztalig, amit aztán sikeresen le is fejelt, pedig tényleg csak egy pillanatra hagytam őt magára! ... ááááá!!! ...na ezek után, az esti fürdetéshez közel, már végképp nem tudtam mit kezdeni vezérünkkel, HuncApu érkezéséig, még köbö 15 percem volt, víz már kiengedve, gyermek egyre kezelhetetlenebb, gondoltam játszadozunk még egy utolsó csörgőses-kacagósast a nagyágyunkban. Ez hatott, bár úgy éreztem, több tízezer kicsi szürke agysejtem lett tömegesen öngyilkos az építő jellegű csörgőrázogatás közben... HuncApu érkezésekor (pittyeg a kaputelefon, jelként érzékelem, vetkőztetésre a fürdéshez!), felkaptam a drága gyermeket és ekkor valami nedves és ragacsosba nyúlok... igen bemacizott, de úgy, hogy a pelusba gyakorlatilag alig maradt, viszont a ruhája hátközépig, az ágyrészem matracig (ágytakaró, paplan, lepedőn tört át a megállíthatatlan zöld medvesereg) átázott... erre lépett be HuncApu, könnyeim potyogtak, kisded nevetett... ekkor jött az erőt adó kétcentes szilvórium majd már könnyes derűvel ágyáthúzás, sikálás, hajszárítóval szárítás, beáztatás...
Huncomra ezek után rápirítottam, hogy iccaka meg ne próbáljon ébreszteni, mert akkor aztán.... nem is tette, csupán háromszor: éjfél, negyed három, negyed 6... de legalább most alszik békésen, elégedetten...
Második felvonás:
...mióta "unatkozó háziasszony" lettem, igencsak rákaptam az interneten rendelésre (HuncApu bevallása szerint többször találkozik a szállítókkal, mint a saját barátaival, de persze, ez túlzás). Tegnapra vártam egy csomagot, vártam-vártam, semmi. Aztán ma reggel, HuncApu hozza az értesítőt, ami csak lazán be volt dobva a postaládánkba. Itt sárkányosodtam újult erővel el és az egész esti, valamint éjszakai háborgásomat rázúdítottam a posta alkalmazottjára, természetesen kellő türelemmel kivárva a többperces különböző helyekre kapcsolásomat. Igazából, nem ők tehettek róla, hanem a kézbesítő, akinek könnyebb volt bedobnia egy értesítőt, mint becsöngetni és megvárni, hogy lecaplassak a csomagért. (amúgy azt is megtudtam, hogy ezek a csomagkihordók nem is a posta alkalmazottjai, hanem kisvállalkozók és már nem egyszer volt rájuk ugyanilyen jellegű panasz). Legalább kitombolhattam magam...
Most pedig felhívom az elmaradt "restanciáimat"... amíg még Hunc valóban alszik...
Hozzászólások: