2008.05.09. 17:16
Ötvöződések
Korunk modern orvoslásában maximálisan bízom és hiszek benne. Annak ellenére, hogy elvakult ízig-vérig egészségügyis dolgozóként, párszor csalódás is ért már, a hitemet nem vesztettem el és a szakdolgozók negatív hozzáállását mindig tompítani próbálom, ezer mentséget felhozva viselkedésük ellen.
A Hunor születése körüli bonyodalmakat is elfogadtam, igyekszem fel is dolgozni őket. Volt egy álmom, szerettem volna, ha természetesen sikerül megszülnöm Őt. Az élet másképp alakította, lassacskán sikerül is megbarátkoznom a pocakomon a cipzárral és az agyamban az elmaradt szülésélménnyel. Tudom, hogy mindenki a legjobbat akarta ott és akkor nekünk, és bízom benne, hogy a következő kisbabámnak sikerül természetes úton életet adnom.
Hunort is megpróbálom úgy nevelni, mint ahogy engem az édesanyám: az oltások/szurik életünk szükséges rosszai, apró kellemetlenségek, melyeket el kell fogadnunk, bár nem örülünk nekik. És ugyanilyen a fogorvosi ellenőrzés is (bár ez az én számból valószínűleg kellő hiteltelenséggel fog hangzani, az évek alatt elszenvedett fogorvosi megpróbáltatásaim miatt). Már most így megyünk a doktornéninkhez, előtte én többször elmondom Huncomnak, hogy most éppen miért is megyünk (hol csak egyszerű tanácsadásra megyünk, aholmegmogyorózzák megmérik, megvizsgálják, hol éppen oltásra megyünk, ami kicsit fájni fog, de aztán sétálunk egy hatalmasat). Így volt ez tegnap is, már a reggeli szopizás után "megbeszéltük", ma nem a kellemes látogatások napja van, viszont most jó sokáig nem fogja őt semmiféle szurkálásos attrocitás érni. (a következő kötelező oltását 15 hónapos korában kell majd megkapnia). A tegnapi oltásra HuncNagyi is elkísért bennünket, természetesen Huncka most is jól viselkedett (HuncNagyi bevallása szerint HuncApu sokkal nagyobb hisztit csapott anno... :))) ).
Hittem a könnycsatorna átmosása utáni javulásban is, és ha valóban szükséges lesz, újra át fogjuk mosatni.
Ezzel ellentétben, hiszek az alternatív gyógymódok bizonyos fajtáiban, hiszek a homeopátia gyógyító erejében, az ájurvédában, a holisztikus gyógyászat eredményeiben is. Sőt továbbmegyek: azt gondolom a kétfajta gyógyászat, a modernkori és az ezeréves kellemes ötvözete hozhat gyógyírt nagyon sok megbetegedésre.
Régebben említettem, egy bizonyos Csontkovács Bácsit, aki bizonyos időközönként "összerak". Ismét esedékes volt, mióta Hunort hurcolászom, a laza kézszalagjaim újra begyulladtak és a várandósság előrehaladtával a csípőcsontjaim is saját életet kezdtek élni, mindezt kar- és hátfájással jelezve. Jó alapos szétropogtatásom után, melyet mindkét pasim mosolyogva nézett végig, megemlítettük Hunor könnycsatorna elzáródásának mizériáját is. Csontkovács bácsink szeretett volna vetni rá egy pillantást, és megállapította, hogy esetleg a szüléskor/kiemeléskor keletkezhetett egy felső nyaki gerincnél lévő feszültség, mely úgy manifesztálódik, hogy kisfiam lágy koponyacsontjai enyhén elmozdultak, orrcsontja enyhe balkanyart vett és ezáltal elnyomta a jobboldali könnycsatornáját. Craniopath (koponya- csontkovácsolás/kopogtatás) elemeket alkalmazva "helyrebillentette" Huncom elmozdult csontocskáit. Tudom, sokak számára ez most eléggé misztikusan hangzik, de a tények magukért beszélnek: Hunor szeme nem váladékozik! Sem kicsit, sem nagyon... (én pedig újra nem recsegek/ropogok lehajláskor és rá bírok nehezedni a csuklómra). Persze, nem merem elkiabálni, de ha ez az állapot így marad, megúsztuk az ismételt átmosást (mint ahogy anno én is megúsztam a csuklóm műtétjét).
Az oltás előtti csibészke:
A Hunor születése körüli bonyodalmakat is elfogadtam, igyekszem fel is dolgozni őket. Volt egy álmom, szerettem volna, ha természetesen sikerül megszülnöm Őt. Az élet másképp alakította, lassacskán sikerül is megbarátkoznom a pocakomon a cipzárral és az agyamban az elmaradt szülésélménnyel. Tudom, hogy mindenki a legjobbat akarta ott és akkor nekünk, és bízom benne, hogy a következő kisbabámnak sikerül természetes úton életet adnom.
Hunort is megpróbálom úgy nevelni, mint ahogy engem az édesanyám: az oltások/szurik életünk szükséges rosszai, apró kellemetlenségek, melyeket el kell fogadnunk, bár nem örülünk nekik. És ugyanilyen a fogorvosi ellenőrzés is (bár ez az én számból valószínűleg kellő hiteltelenséggel fog hangzani, az évek alatt elszenvedett fogorvosi megpróbáltatásaim miatt). Már most így megyünk a doktornéninkhez, előtte én többször elmondom Huncomnak, hogy most éppen miért is megyünk (hol csak egyszerű tanácsadásra megyünk, ahol
Hittem a könnycsatorna átmosása utáni javulásban is, és ha valóban szükséges lesz, újra át fogjuk mosatni.
Ezzel ellentétben, hiszek az alternatív gyógymódok bizonyos fajtáiban, hiszek a homeopátia gyógyító erejében, az ájurvédában, a holisztikus gyógyászat eredményeiben is. Sőt továbbmegyek: azt gondolom a kétfajta gyógyászat, a modernkori és az ezeréves kellemes ötvözete hozhat gyógyírt nagyon sok megbetegedésre.
Régebben említettem, egy bizonyos Csontkovács Bácsit, aki bizonyos időközönként "összerak". Ismét esedékes volt, mióta Hunort hurcolászom, a laza kézszalagjaim újra begyulladtak és a várandósság előrehaladtával a csípőcsontjaim is saját életet kezdtek élni, mindezt kar- és hátfájással jelezve. Jó alapos szétropogtatásom után, melyet mindkét pasim mosolyogva nézett végig, megemlítettük Hunor könnycsatorna elzáródásának mizériáját is. Csontkovács bácsink szeretett volna vetni rá egy pillantást, és megállapította, hogy esetleg a szüléskor/kiemeléskor keletkezhetett egy felső nyaki gerincnél lévő feszültség, mely úgy manifesztálódik, hogy kisfiam lágy koponyacsontjai enyhén elmozdultak, orrcsontja enyhe balkanyart vett és ezáltal elnyomta a jobboldali könnycsatornáját. Craniopath (koponya- csontkovácsolás/kopogtatás) elemeket alkalmazva "helyrebillentette" Huncom elmozdult csontocskáit. Tudom, sokak számára ez most eléggé misztikusan hangzik, de a tények magukért beszélnek: Hunor szeme nem váladékozik! Sem kicsit, sem nagyon... (én pedig újra nem recsegek/ropogok lehajláskor és rá bírok nehezedni a csuklómra). Persze, nem merem elkiabálni, de ha ez az állapot így marad, megúsztuk az ismételt átmosást (mint ahogy anno én is megúsztam a csuklóm műtétjét).
Az oltás előtti csibészke:
Hozzászólások: