2008.05.14. 15:28
Bizonyíték!
Legutóbbi tanácsadáson, említettem a doktornéninknek és a védőnéniknek, hogy kisfiam hasprésekkel igyekszik ülő helyzetbe hoznia magát. Ekkor a doktornéni maga is kipróbálta, háton fektetve Mancit, fogva két kis kezét gyöngéden megemelte, mire fiam válaszreakciója felért egy döglöttbéka reakciójával: csak lógott az őt tartó két kézen. Azon hirtelenjében el is szégyelltem magam, magyarázkodni is kezdtem izibe, amivel valószínűleg csak azt értem el, hogy még törtetőbb anyukának tűnhettem, akinek a kisfia már mindent megcsinál, fejlődésben hónapokkal előrébb tartva kortársainál. (Zsibi szavaival élve: az a primus maximus anyuka típus, akinek a fia/lánya már egy, de maximum két hetesen átalussza az éjszakát, pörög-forog, ha köll, meg ilyenek). A vége az lett (diplomatikus a doktornénink!), hogy ne erőltessem, amíg magától nem akar ülni. Ez az amíg, egészen pontosan ma reggelig tartott, amikor is reggeli kávézás közben azt hittem, rosszul látok, rikkantottam is HuncApunak, ugyan, örökítse már meg, kisfia első felülését:
Aztán délelőtt a védőnéni is járt nálunk, átbeszéltük a hozzátáplálás elkezdését, és mikorját. Szerinte jövő héttel érdemes lenne elkezdeni egy kis reszelt idared alma levével (mert ez állítólag édesebb, mint a többi), két étkezés között, egy-két kanálkával, semmit sem erőltetve, ha nem akar enni, pár nap múlva térjünk vissza ismét rá. Szerinte érdemes, kicsivel hamarabb elkezdeni a hozzátáplálást, mert állítólag 5 és fél hónaposan könnyebben rávehetőek az új íz elfogadására, mint 6 hónaposan. Erről is rengeteget olvastam, én továbbra sem kezdeném még el a hozzátáplálást, de megpróbálom, jövő héten hétfőn egy kis reszelt alma lével indítunk, hátha valóban érdekli már más is, mint az anyatej.
Amúgy helyváltoztatásra is képes már: leteszem mondjuk a játszószőnyegére, és pár percre magára hagyom. Visszajőve sosincs már a játszószőnyegen, de elég követnem az éticsigát is meghazudtoló nyálcsíkot és megtalálom kisfiamat, általában a szoba közepén. Hogy hogyan csinálja, nem tudom, mert ha jelen vagyok, a kényelmesebb módját választja a helyváltoztatásnak: inkább sírva fakad, hogy vegyem fel és vigyem őt magammal.
Amúgy helyváltoztatásra is képes már: leteszem mondjuk a játszószőnyegére, és pár percre magára hagyom. Visszajőve sosincs már a játszószőnyegen, de elég követnem az éticsigát is meghazudtoló nyálcsíkot és megtalálom kisfiamat, általában a szoba közepén. Hogy hogyan csinálja, nem tudom, mert ha jelen vagyok, a kényelmesebb módját választja a helyváltoztatásnak: inkább sírva fakad, hogy vegyem fel és vigyem őt magammal.
2008.05.14. 14:56
Sűrű napok
Kezdeném azzal, hogy nagyon aranyosak vagytok, hogy emailben, személyesen, telegrácson aggódtok hogylétünk felől... Köszönjük, jól vagyunk, jólalvó-jólevő kisfiamat sem cserélték még el a gonosz manók, ezzel megfosztva engem az egészséges (?!) internet-függőségemtől.
Eltűnésünk oka fölöttébb profán: a pünkösdi hosszú hétvégén ismét nyakunkba vettük a várost (akarom mondani az országot), pihenésképpen meglátogattuk Huncos keresztszüleit, ahol hatalmasakat pihentünk, ettünk és beszélgettünk. Feltöltődtünk az Origóba. Huncos kifejezetten élvezte a szabadlevegőn alvást:
Eltűnésünk oka fölöttébb profán: a pünkösdi hosszú hétvégén ismét nyakunkba vettük a várost (akarom mondani az országot), pihenésképpen meglátogattuk Huncos keresztszüleit, ahol hatalmasakat pihentünk, ettünk és beszélgettünk. Feltöltődtünk az Origóba. Huncos kifejezetten élvezte a szabadlevegőn alvást:
Hétfőn elég késő este értünk haza, leginkább egy fürdéshez és egy tévé előtti olvasás közbeni bealváshoz volt már csak erőnk. Kedden lóti-futi napunk volt, gigasétával, mert Huncos panaszkodva igényelte a kinti létet. Estére vacsivendégeink voltak, HuncApu Ámerikában élő unokatesója és kedves férje búcsúztak el tőlünk egy vidám boros csülkös krumplis csevegős estével. Hunor érezte a biztonságot és borzasztóan élvezte, hogy teljesen eltörpülthet a hatalmas kezekben:
Közben megszületett Kedves Barátnőm kisfia hétfőn (a mázlista: délután 4-re értek a kórházba és este 7-re mindenféle rásegítések nélkül megérkezett a babóca!), Matyika 3800 grammal és 55 cm hosszúsággal. Ma délelőtt időt szakítottunk rá és meglátogattuk őket a kórházban. Mindketten jól vannak és Matyi csodaszép kisfiú... és én még azt hittem, hogy Hunc, mennyire picibaba még... hááát, minden csak viszonyítás kérdése!
Igyekszem utolérni magam, bár Huncorgó egyre jobban igényli, hogy bekapcsolódjak mindennapjaiba, akár közös csörgőrázás, akár gügyügés, séta vagy akár csak kismajomkénti karbantartás képében.
Huncorgó szeme úgy tűnik, valóban megjavult. Már nem csöpögtetünk, napokig most jobb volt a szeme, de azt hiszem őt is allergizálja (akárcsak HuncAput) a most szállingózó rezgő nyárfa termése, nagyokat tüsszög, esetenként könnyezget a szeme. Mindenesetre most várakozó állásponton vagyunk, amíg nem kezd el újra váladékozni, nem visszük őt sehova se vissza.
Igyekszem utolérni magam, bár Huncorgó egyre jobban igényli, hogy bekapcsolódjak mindennapjaiba, akár közös csörgőrázás, akár gügyügés, séta vagy akár csak kismajomkénti karbantartás képében.
Huncorgó szeme úgy tűnik, valóban megjavult. Már nem csöpögtetünk, napokig most jobb volt a szeme, de azt hiszem őt is allergizálja (akárcsak HuncAput) a most szállingózó rezgő nyárfa termése, nagyokat tüsszög, esetenként könnyezget a szeme. Mindenesetre most várakozó állásponton vagyunk, amíg nem kezd el újra váladékozni, nem visszük őt sehova se vissza.
Hozzászólások: