Napok óta egyre erősebb a reggeli/napközbeni hasprése Huncosnak. Tudom, nem lenne még szabad ülnie, de engedtem az erőszakos "vezetésének"  és egy fotó erejéig hagytam, hogy az legyen, amit ő szeretne. Ez lett:



Amúgy volt dél körül séta a szikrázó napsütésben és mindketten kellően lefáradtunk. Az élet mégiscsak szép!
Engem is utolért a kisgyermekes anyukák betegsége. Leszámítva a gyermekágyas időszak elejét, mindig igyekeztem nem klasszikus anyuka lenni, azaz nem kora délutánig (esetenként egész nap) hálóingben, pizsamában lenni, hanem a reggeli szopi után, míg Hunor alszik, (mer ő még mindig ilyen jófej, hogy fél 9-9-től alszik 2-3 órát) elsőkávé közben blogokat, napi híreket elolvasni, aztán zuhanyozni, felöltözni, hogy mire Hunc újra felébred egy rendbeszedett anyukával vághasson neki a délelőtti sétának.

Ehelyett ma, Huncos nem aludt, egész reggel Kolompos együttes dalait hallgattuk (a megmaradt gondolataimon áttapos a "rózsa nyílik előtte liliom utána" dallama)... a szokott reggeli rituáléim elmaradtak, és még mindig pizsamában ülök... és szívem szerint törölném, lehúznám a rolót mára és újrakezdenék egy másik napot... és estére vacsoravendégeink leszenek.... áááá....

Most pedig elaludt, úgyhogy megpróbálom összeszedni szétesett darabkáimat... és ünnepibe öltöztetni testem-lelkem... hátha sikerül...
süti beállítások módosítása