2008.05.30. 23:24
"Menni kéne, mindig menni és egy percet sem pihenni..."
Az utóbbi napjainkra leginkább ez a kiragadott dalszöveg lehet a legjellemzőbb. A kánikula menthetetlenül berobbant a paneldzsumbi által jó szorosan körülhatárolt kis lakunkba. A napközbeni szobai átlag 26-27 Celsius fokát, nem csak az én kiterebélyesedett testem, de Huncos izzadós kis természete sem viseli túl jól. Ezért is -nomeg a társaságért!- szinte reggeltől estig rójjuk a köröket, hol a Margit szigeten, hol a Szent István Parkban (ajánlom mindenki figyelmébe, csendes kis sziget, ha valakinek még nincs teljesen elege az egy négyzetméterre eső 5 babakocsis anyukából és babájából), ma délután/este pedig a Római parton búcsúztattuk újabb kis időre Dajcslandba szakadt barátosnőmet.
Fotókkal hadilábon állok, mert: "A" verzió: viszem a fényképezőgépet, majd elfelejtem használni, "B" verzió: elfelejtem vinni és akkor használnám. Szerencsére, ha gondos Anyukákkal (szám szerint kettővel is ) hoz össze az élet, ők fotóznak rendületlenül, így a Margit szigeti sétánk is többrendben meg lett örökítve, publikus és kevésbé publikus fotókkal egyaránt.
Fotókkal hadilábon állok, mert: "A" verzió: viszem a fényképezőgépet, majd elfelejtem használni, "B" verzió: elfelejtem vinni és akkor használnám. Szerencsére, ha gondos Anyukákkal (szám szerint kettővel is ) hoz össze az élet, ők fotóznak rendületlenül, így a Margit szigeti sétánk is többrendben meg lett örökítve, publikus és kevésbé publikus fotókkal egyaránt.
Egy kedves hölgy kérésére álltunk meg így csokorba, melyre engedélyt kért egy fotó erejéig tőlünk ("mer olyan szépek, már az előbb is néztem magukat"), szerencsénkre szemfüles Ingridünk kapott az alkalmon és a saját fotóapparátusával is készíttetett egy csoportképet különítményünkről:
Óriás léptekkel haladunk a szilárd étkek felé: HuncApu gyermekkori kedvencét (sütőtök), csöppfiam egyetlen fintor nélkül, sőt továbbmegyek, cuppogva elfogadta főzelék és ivólé formájában is. (alma azóta is arcfintor és köpködés). Védőnéninknek referálva, továbblépésként hagyjuk egy időre a gyümölcsöt (csodálkoztam volna, ha a kis HurkaGyurkának nem ízlene a főzelék!), jövő héttől bátran kezdjünk el variálni a főzelékek színes skálája között, alapként meghagyva a krumplit. (spenót, sárgarépa -sárgarépalé-, borsó, tök, cékla, sóska), csöppnyi anyatejjel megbolondítva. Egyelőre buzgó vagyok és nagyon elszánt, hogy magam fogok főzőcskézni Hunornak, bár az előttem járó Anyukák csak rutinrókás mosollyal az arcukon hallgatták bevállalásomat... a többit majd az idő és a töretlen nemalvós éjszakák fogják eldönteni...
Hozzászólások: