2008.06.13. 16:42
Ingerszegény környezet
HuncApu szerint ingerszegény környezeteben élünk, mi kettecskén Hunorral. Ennek érdekében tegnap délután és ma délelőtt mindenhová magával rángatott minket. Hm, nem tudom mire gondolt, talán a kocsiban eltöltött gazdag káromkodásokkal és stresszel telt levegőre? vagy éppen, hogy mindketten csücsüljünk egy állatorvosi rendelő műtőjébe, ahol semmihez sem érhetünk hozzá és nézhetjük, hogyan operál Apu? vagy kocsiban ülve várjuk amíg ő ügyeket intéz? Mindenesetre ezért lemondtuk a tegnapi valamint a mai csajos programunkat... (azért egy koradélutáni Pocakos Macsek család még belefért... nagyon jó volt látni őket, Anyuka is és Nórka is tüneményesek, sajna kevés időnk volt -annak ellenére, hogy közel egy órán át egy bolt előtt ácsingóztunk- de tudom, ebből a találkozóból is lesz "legközelebb" :D )
Nem érzem sokkal ingergazdagabban magam, bár fáradtabban klasszisokkal...
Sokat tanultam ezalatt a 2 nap alatt emberekről, barátokról, kapcsolatokról... nem biztos, hogy mindig az az igaz barát, aki csak a bajban képes melletted állni és együtt szenveditek át magatokat a mindennapokon, hanem sokkal inkább az, aki veled tud nevetni, ha boldog vagy és aki veled örül, mert látja, hogy jól érzed magad a bőrödben... az elvesztés, mindig egyfajta megfoghatatlan fájdalommal jár... titkon, reméltem, neki is pont annyira hiányoztam, mint amennyire Ő nekem... közhelyekbe sűrített ki nem mondott szavak... nincs időm...
Talán mégiscsak igaza van HuncApunak, sokszor én erőszakolom ki egyes emberek barátságát, arra gondolva, szükségük van rám, csak nem mernek nyitni felém, holott lehet, hogy ez is csak rólam szól, arról, hogy nekem van igazán szükségem a szeretetre, az elismerésre...
Nem érzem sokkal ingergazdagabban magam, bár fáradtabban klasszisokkal...
Sokat tanultam ezalatt a 2 nap alatt emberekről, barátokról, kapcsolatokról... nem biztos, hogy mindig az az igaz barát, aki csak a bajban képes melletted állni és együtt szenveditek át magatokat a mindennapokon, hanem sokkal inkább az, aki veled tud nevetni, ha boldog vagy és aki veled örül, mert látja, hogy jól érzed magad a bőrödben... az elvesztés, mindig egyfajta megfoghatatlan fájdalommal jár... titkon, reméltem, neki is pont annyira hiányoztam, mint amennyire Ő nekem... közhelyekbe sűrített ki nem mondott szavak... nincs időm... Talán mégiscsak igaza van HuncApunak, sokszor én erőszakolom ki egyes emberek barátságát, arra gondolva, szükségük van rám, csak nem mernek nyitni felém, holott lehet, hogy ez is csak rólam szól, arról, hogy nekem van igazán szükségem a szeretetre, az elismerésre...
Hozzászólások: