Több helyen találkoztam már ezzel az asszociációs játékkal, ezeddig kihagytam, mert nem voltam ráhangolódva, ma viszont finomabb mechanizmussal működöm, érzékenyebbek a csápjaim az ilyesmi felé... Szóval a játék lényege, az ABC betűít végigpörgetve a betűről hirtelen eszünkbe jutó szót (szavakat) véssük le. Érdekes dolgok sülhetnek ki belőle....

A: anya, apa, alvás, ajándék
Á: ágy, árnyék, álom
B: betegség, baba, barát, beszéd, bumm
C: címer
Cs: csalás, csalódás, család
D: dráma
E: elefánt, energia
F: fedd back
G: gond, gondolat
Gy: gyerek, gyógyszer
H: híd, háló, hang
I: ima
Í: írás
J: játék, jóindulat
K: kulcs, katalizátor, kontaktus
L: ló, lépés
M: majom, munka, meleg, mese
N: nagy, nehéz
Ny: nyuszidoki
O: operál, orvos
Ó: óriás
Ö: önt, ölelés
Ő: őriz
P: pár, pallos
R: ruha, ránc
S: sólyom, sablon
Sz: szem, szép, szomorú, szabadon
T: társ, támogat, távolság, tekintet
U: unalom, undor
Ú: út, úr
Ü: üres, ütem, üzenet
Ű: űr
V: válasz, vádlott, vélemény
Z: zár, zaj
Zs: zsindely, zsupsz

Ennek kapcsán, én sem dobnám tovább a labdát senkinek, akinek van kedve, és olyan hangulatban is van, engedje a fantáziáját szabadon és játsza tovább!

Forró nyári hónapok szülötte vagyok, minden évben alig várom (bár most már inkább múlt időben kellene írnom) ezeket a hónapokat, amikor is aligruhácskákban koktélt szürcsölgetve lubickolhatok a tomboló nyárban. Tavaly viszont valami megpattant bennem, ezidőtájt már pocakos voltam és az egyre nagyobb kánikulai melegeket nagyon nehezen viseltem. Várandósságom útóhatásaként megmaradt ez a fajta fóbiám, tudom, hogy lesz még melegebb nyár is, de már most alig élünk. Lakásban lenni nem jó (jelen pillanatban 29,5 fok van a szobában), az utcán lenni nem jó (éget a nap, szélcsend van és a babakocsit tolva pillanatok alatt ragaccsá változom, nem beszélve izzadós kisfiam hasonló ragacsosságáról). Leginkább úszóhártyákat növesztenék és egy tóban üldögélve várnám, hogy elmúljon ez a forróság.

Hétvégén sikerült apránként kimenekülnünk a betonrengetegből, szombaton shoppingolósas svéd áruházasas (ott legalább volt klíma), Csillagbabás-Baybees-ismerkedés volt. Valószínűleg türelmetlenségemnek és fáradtságomnak is köszönhető, de elég negatív intróval indult a nap.

Vasárnap délelőtt "Irány, Horány!" felkiálltással meglátogattuk egy kedves volt kolléganőnket, aki szintén babát vár. A hűs, lombos fák alatt Huncos igazán jól érezte magát, Boci kutyával örök barátásgot kötött: Hunc vakargatta, Boci cserébe nyalogatta Hunc talpát:

Dajcslandos barátosnémmal Duna partoztunk, finom sült hekkek társaságában, melyet szívesen dokumentálnék fotókkal is, de olyan egyértelmű tiltást kaptam, melyet, ha megszegnék, akár barátságunkat kockáztatnám... :)))) (nem a legelőnyösebb arccal szerepelünk a fotókon, legyen ennyi elég).

Mára pedig időpontunk volt a Szemklinikán. Hunor eszméletlenül jól viselte a maceratúrát, a doktoronénink nagyon alaposan megvizsgálta, majd megfestette a szemét (ugyan nem értem, mért nem lehet ehhez szemcseppet használni, mért kell egy indikátor papírszerűséget beleerőszakolni egy csecsemő szemébe ?!), 2-szer 5 perc elteltével leellenőrizték, hogy járható-e a könnycsatorna (egy vattapálca segítségével belenyúltak az orrába), és mivel bizonyítottan ismét eltömődött, jött az átfecskendezés. Idáig én tartottam fogtam le, de innen átvette egy fiatal, kedves doktornő, aki Huncosnak nagyon tetszett, azt se bánta, ha közben csöndesen elhagytam a süllyedő hajót... Sajna, mindent hallottunk a folyósón, az egészbe a legbosszantóbb az emberi kiváncsiság volt: a tömött folyóson sokan az arcombabámulva figyelték miként reagálok a kisded üvöltésére... (nem, nem téptem fel az ajtót és nem rohantam be őrjöngve kimenekíteni a fiamat!). Az átfecskendezés talán most sikeres volt, ugyan tovább kell csöpögtetünk ismét antibiotikumos szemcseppel, viszont szemmel látható a javulás! (hiszek az írott szó erejében: ez volt az utolsó ilyenirányú beavatkozása Hunornak! ) 

A leglúdbőrösítőbb egy beteg gyerek látványa, és tulajdonképpen most Hunor nem is volt beteg, csak fenemód kiszolgáltatott és védtelen... már előre rettegek, az első megfázástól, bármitől...