2008.06.01. 18:36
Leánybúcsú
Tegnap HuncAnyu keresztanyujának (régodalett) lányságát búcsúztattuk vidáman, kicsiny tengerünk egy meghitt kis nyaralójában. A közös bulikon jól összeszokott lányok jelenléte garantálta a sikert.
Drága Borsókirálylányunkról titkon ugyan tudjuk, hogy tökéletes a vőlegénye számára, ám mégsem adtuk oly könnyedén, rátermettségét bizonyítania kellett számtalan személyes (mondhatni néhol egészen intim!) játék keretében. Persze mondanom sem kell, hogy kisfiam csodaszép keresztanyját (aki nem utolsó sorban élénken rajta tartja ujjbegyét a blogunk mindennap pulzáló erecskéjén, sőt már pár általam ajánlott babablogra rá is kapott!), - fájó szívvel bár-, de odaadjuk jövő hét végén, annak a csodálatos embernek, aki számára rendeltetett.
Számunkra is nagy lépés volt ez, hiszen ez volt az első elszakadásunk Huncossal egymástól. Igen, bizony, a fiúk kettecskén maradtak és nagyon jól vették az élet gördítette akadályokat. Napközben szinte fel sem tűnt Hunornak, hogy nem vagyok, az ebéd utáni sziesztája alatt léptem le ugyanis. Ébredéskor kicsit csodálkozott, hogy nem engem pillant meg először, de a cumisüveg láttán, megbékélt. A srácok nagyokat sétáltak, este együtt fürödtek (ezt majd részletesen kikérdezem, hogyan valósult meg), és Huncos időben ágyba is lett parancsolva. Ekkor kicsit nehezebbre váltott a pálya: Hunc rádöbbent, hogy nem vagyok itthon, hosszas tutujgatás után (majd 11 órakkor), volt hajlandó elaludni, akkor is az általam már viselt és a szagomat átvett ruhadarabok szoros gyűrűjében. Természetesen éjjel felébredt, HuncApu szerint ekkor már egyre morcosabban követelte megjelenésemet, majd K.O.-ra ette magát és hajnalhasadásig aludt. Hogy eközben pár kilóméterrel odább mi történt Idösanyjával? Először is nagyon nehezen oldódott fel, szoros élettársi kapcsolatra (de nevezhetjük ezt egy újabb végtag kinövésének is) fejlesztette telefonnal való viszonyát, majd sms párbajt vívott Élete Értelmével, kisded állapota felől -mintegy mellékesen- érdeklődve. Megnyugodva nagyokat nevetett a szórakoztató feladatokon, mélyeket beszélgetett hosszú ideje nemtalálkozott barátnőkkel és... gigamennyiségű tejet termelt. Bezony ám: annak ellenére, hogy a kemény mag, (melynek Borsókámmal mi is szerves részei voltunk) kitartóan reggelig beszélgetett, és megváltotta a világot, üvegszámnyi tejet termeltem, az éjszaka alatt röpke háromszor kellett magára hagynom a társaságot, hogy megszabadulhassak Pamela Andersonos méretűre duzzadt tárolóedényeimtől. Szóval asszem megvan a tuti tejfakasztó recept: kortyolgass el egy sört, rengeteg jeges, mentalevéllel ízesített leheletnyi alkoholt látott koktélt, egyél egy finom bográcsost, találkozz régnemlátott barátnőkkel, élvezd a napsütést, a friss illatokat, engedd be a madárcsicsergést a lelkedbe, nosztalgiázz, engedd, hogy körülvegyen a barátaid szeretete, engedd el az otthoni görcsöket és garantált a -minden megerőltetés nélkül-, közel litykónyi tejci alig 24 óra alatt...
...de azért annyira jó volt hazajönni és magamhozölelni csöppmanót és látni a felderült kis arcán, hogy némá, anya hazajött!
Drága Borsókirálylányunkról titkon ugyan tudjuk, hogy tökéletes a vőlegénye számára, ám mégsem adtuk oly könnyedén, rátermettségét bizonyítania kellett számtalan személyes (mondhatni néhol egészen intim!) játék keretében. Persze mondanom sem kell, hogy kisfiam csodaszép keresztanyját (aki nem utolsó sorban élénken rajta tartja ujjbegyét a blogunk mindennap pulzáló erecskéjén, sőt már pár általam ajánlott babablogra rá is kapott!), - fájó szívvel bár-, de odaadjuk jövő hét végén, annak a csodálatos embernek, aki számára rendeltetett.
Számunkra is nagy lépés volt ez, hiszen ez volt az első elszakadásunk Huncossal egymástól. Igen, bizony, a fiúk kettecskén maradtak és nagyon jól vették az élet gördítette akadályokat. Napközben szinte fel sem tűnt Hunornak, hogy nem vagyok, az ebéd utáni sziesztája alatt léptem le ugyanis. Ébredéskor kicsit csodálkozott, hogy nem engem pillant meg először, de a cumisüveg láttán, megbékélt. A srácok nagyokat sétáltak, este együtt fürödtek (ezt majd részletesen kikérdezem, hogyan valósult meg), és Huncos időben ágyba is lett parancsolva. Ekkor kicsit nehezebbre váltott a pálya: Hunc rádöbbent, hogy nem vagyok itthon, hosszas tutujgatás után (majd 11 órakkor), volt hajlandó elaludni, akkor is az általam már viselt és a szagomat átvett ruhadarabok szoros gyűrűjében. Természetesen éjjel felébredt, HuncApu szerint ekkor már egyre morcosabban követelte megjelenésemet, majd K.O.-ra ette magát és hajnalhasadásig aludt. Hogy eközben pár kilóméterrel odább mi történt Idösanyjával? Először is nagyon nehezen oldódott fel, szoros élettársi kapcsolatra (de nevezhetjük ezt egy újabb végtag kinövésének is) fejlesztette telefonnal való viszonyát, majd sms párbajt vívott Élete Értelmével, kisded állapota felől -mintegy mellékesen- érdeklődve. Megnyugodva nagyokat nevetett a szórakoztató feladatokon, mélyeket beszélgetett hosszú ideje nemtalálkozott barátnőkkel és... gigamennyiségű tejet termelt. Bezony ám: annak ellenére, hogy a kemény mag, (melynek Borsókámmal mi is szerves részei voltunk) kitartóan reggelig beszélgetett, és megváltotta a világot, üvegszámnyi tejet termeltem, az éjszaka alatt röpke háromszor kellett magára hagynom a társaságot, hogy megszabadulhassak Pamela Andersonos méretűre duzzadt tárolóedényeimtől. Szóval asszem megvan a tuti tejfakasztó recept: kortyolgass el egy sört, rengeteg jeges, mentalevéllel ízesített leheletnyi alkoholt látott koktélt, egyél egy finom bográcsost, találkozz régnemlátott barátnőkkel, élvezd a napsütést, a friss illatokat, engedd be a madárcsicsergést a lelkedbe, nosztalgiázz, engedd, hogy körülvegyen a barátaid szeretete, engedd el az otthoni görcsöket és garantált a -minden megerőltetés nélkül-, közel litykónyi tejci alig 24 óra alatt...
...de azért annyira jó volt hazajönni és magamhozölelni csöppmanót és látni a felderült kis arcán, hogy némá, anya hazajött!
Hozzászólások: