A melegre való tekintettel képtelen vagyok épkézláb gondolkodásra, életfunkcióim lecsökkentek, mint egy vizilónak (csak a tópart hiányzik hozzá). Hunor ragacsbaba, hihetetlen módon izzad és erőlködik. Erőlködik, mert szeretne megindulni mászni, egész nap négykézlábaz, (térdel és előre-hátra imbolyog, a fejével szigorúan kitámasztva a földet) majd lefotózom, (videózom), hihetetlenül aranyosan igyekszik felülkerekedni a gravitáción (meg a nehéz fején).
Reggel megkérdezte gyermekem apja, hogy ugye milyen kipihenten aludtunk, most, hogy megérkezett a hidegfront? Igyekeztem apránként megemészteni minden szavát és elgondolkodni azon, hogy én mért emlékszem arra, hogy fél 2 és fél 6 között négyszer (vagy hatszor?) voltam fent és, hogy ha valóban jól aludtam, az rám mért nincs ilyen hatással, és én mért nem így emlékszem? de hangosan nem mondtam semmit, csak pislogtam ki az ágyból, oldalamon az örökmozgó négykézlábazóval. Aztán vetett egy pillantást az ablakraszerelt hőmérőnkre és konstatálta, hogy ahhoz képest, hogy még csak 8 óra, már 28 fok van... továbbra is értetlenül pisloghattam, mert megjegyezte, talán mégsem érkezett hidegfront ma éjjel... rosszalló tekintetemtől kísérve pillanatok alatt távozott dolgozóba, otthagyva a magyarázó aligcsipással és az ébredéses kusza gondolataimmal (álmodtam? vagy tényleg ezt mondta volna?)... arra jutottam, talán meg(s)üthette a nap Életem Értelmét...

Hétvégén megkezdődött Hunor űrhajós kiképzése, melyet nagy örömmel fogadott: