2008.06.16. 14:28
Az új családtag
Várandósságom 32. hetében (igen, valóban a 32.-ben), egyik onlájn kismamás okosítón felkészítettek, hogy a kórházi csomagom innentől bezony nem árt, ha készenlétben vagyon (a hátralevő 8 héten át állt bekészítve a kocsi csomagtartójában) és a baba érkezése körüli dolgoknak is bezony illik ám a helyükön lenni, mert mostantól már bármikor babázhatunk! Pánikrohamom hevében zokogva közöltem HuncApuval, hogy mi nem is várjuk szegény gyermeket kellőképpen (és ezt Ő biztosan érzi is!), hiszen pár ruhácskán kívül még semmilye sincsen! Nyakunkba vettük a várost és a legszükségesebbeken kívül sikerült beszereznünk egy nagyon mutatós és a konyhabútorunkhoz maximálisan illő, ám gyakorlati szempontból -egyelőre- maximálisan használhatatlan etetőszéket.
A napokban viszont előállt az a furcsa helyzet, hogy bár én szívesen etettem Hunort a pihenőszékében ülve, én pedig mellette lehuppanva a földre, dedünk rájött, hogy nemcsak, hogy fel tud egyedül ülni a pihenőszékében, hanem már menekülési útvonalat is kidolgozott. Szóval tűrhetetlen állapotok uralkodtak és nem csak étkezésekkor, hanem már egy egyszerű mosogatás alatt is percenként kellett hátrafordulnom, leellenőrizni, hogy Hunor a helyén van-e még?!
Első körben megnéztem a kedvenc márkám (a bevált pihenőszék márkája), olasz honlapját, ahol sikerült is találnom egy nagyon praktikus, viszonylag ár-érték arányban elfogadhatónak mondott darabot, melyet magyar oldalakon is egekbe dicsérnek. Fantázianevén békás mintájú volt, de természetesen azt külön meg kellett volna rendelni és az amúgy sem akciós. A választható akciósok közül az egyik gyermekkorom megkopott konyhai viaszosvászon asztalterítőjét idézte (haloványkék kockákon halovány narancsok és félbevágott társaik), a másik a képen látható enyhén retro darab (de mindenképpen uniszex, gondolván a jövőre). A következő versenyfutás a hozzánk legközelebb eső bolt felkutatása, már gyerekjáték volt. (természetesen akciósan utolsó darabos, telefonon félretetetni..stbstb).
Így ma délelőtt kislakunkba érkezett az új családtag, melyet Hunor büszkén fogadott magáénak és vidáman üldögélt és játszadozott benne, miközben elköltöttük mindhárman ebédünket.
A napokban viszont előállt az a furcsa helyzet, hogy bár én szívesen etettem Hunort a pihenőszékében ülve, én pedig mellette lehuppanva a földre, dedünk rájött, hogy nemcsak, hogy fel tud egyedül ülni a pihenőszékében, hanem már menekülési útvonalat is kidolgozott. Szóval tűrhetetlen állapotok uralkodtak és nem csak étkezésekkor, hanem már egy egyszerű mosogatás alatt is percenként kellett hátrafordulnom, leellenőrizni, hogy Hunor a helyén van-e még?!
Első körben megnéztem a kedvenc márkám (a bevált pihenőszék márkája), olasz honlapját, ahol sikerült is találnom egy nagyon praktikus, viszonylag ár-érték arányban elfogadhatónak mondott darabot, melyet magyar oldalakon is egekbe dicsérnek. Fantázianevén békás mintájú volt, de természetesen azt külön meg kellett volna rendelni és az amúgy sem akciós. A választható akciósok közül az egyik gyermekkorom megkopott konyhai viaszosvászon asztalterítőjét idézte (haloványkék kockákon halovány narancsok és félbevágott társaik), a másik a képen látható enyhén retro darab (de mindenképpen uniszex, gondolván a jövőre). A következő versenyfutás a hozzánk legközelebb eső bolt felkutatása, már gyerekjáték volt. (természetesen akciósan utolsó darabos, telefonon félretetetni..stbstb).
Így ma délelőtt kislakunkba érkezett az új családtag, melyet Hunor büszkén fogadott magáénak és vidáman üldögélt és játszadozott benne, miközben elköltöttük mindhárman ebédünket.
... és akkor kérdezze még egy valaki meg tőlem, hogy mi kerül pénzbe egy gyereken... ma nézegettük a következő kocsiüléseket, hiszen Huncos elmúlt már jócskán 8 kiló és a mostani 9 kilóig jó neki... hááát, itt aztán valóban a csillagos ég a határ és még az alsó kategóriások is a minimálbér határán mozognak...
Hozzászólások: