2008.01.12. 15:53
Hunc szellőzik
A hirtelen jött jóidőnek köszönhetően kedvet kaptunk egy kis friss levegőhöz. Mivel kettecskén maradtunk (HuncApu fejtágításos hétvégén van) és a babakocsi mózeskosara a kocsiban maradt, kényszermegoldás született: a babakocsi vázába szerencsésen beaplikálható az autósülés is és így irány az erkély! Hunc szeme cinkosul csillogott miközben felöltöztettem, már sejtette, újabb túra vár ma rá! Azt nyilvánvalóan nem gondolta, hogy ilyen rövid, de megelégedett ezzel is, tudatosan felkészítve arra, hogy nálunk nyaranta ezen a helyen nagyon zajlik az élet! ;)
...és azóta is békésen szuszmákol odakint...
Pár percig velemaradtam, majd nyálbuborékos szájába aplikáltam egy cumit (szintén Ámerikás ajándék és az első amit hajlandó volt elfogadni!), majd beszaladtam egy gyors folyóügy intézésre és mire visszamentem, már ez a látvány fogadott:
...és azóta is békésen szuszmákol odakint...
14 komment
Címkék: hunorfotó
2008.01.11. 20:05
Vidéki kislány
Furi volt nagyon ez a szabad délután! Már az indulásnál többszörös nemvárt akadályba ütköztem: ciki, nem ciki nem lettem nádszálkisasszony az elmúlt hetek alatt, bár mindeddig ez csöppet sem zavart, jól elvoltam a macinacijaimban itthon. Most viszont egyetlen kismamaságosságom előtti farmernacim sem volt hajlandó sem rámjönni, ha mégis följött, nem hagyta összegombolni magát. Már-már a hisztéria határát kezdte súrolni remegő hangom, de HuncApu ezúttal is átvágta a gordiuszi csomót: menjek kismamanaciba (ugye, frissen szült anyukák, nem kell részleteznem milyen jó érzés visszavenni azt a nacit, amiben elbálnoizálódtunk hónapokon át?!). Vitatkozni nem volt kedvem vele, így felvettem a legkisebb méretűt és a félreértések elkerülése végett visszatűrtem a derekát. Kedvenc kapucnis fölsőm cipzárja mell alatt elakadt, úgy sem indulhattam el, mert olyan Pamela Andersonos benyomást keltettem! :) Ebből kifolyólag természetesen a szövetkabátom sem ért össze mellbe, de ránézve a hőmérőre, úgy döntöttem: magasnyakú pulcsi és nyitott szövetkabát kombinációval bátran elindulhatok. Mivel HuncApu pár napja egy ismert bababoltban nem látott játszószőnyeget, gondoltam megnézem a saját szememmel is, hiszen még kuponakciójuk is van, mégiscsak kellene lennie! :) Metróra szállva nagyon érdekes érzés kerített hatalmába: újra vidéki kislánynak éreztem magam, iszonyatosan zavart a sok ember és olyan érzésem volt, mintha mindenki engem nézett volna, bár tudom, hogy nem így volt... elszoktam az emberektől, frusztrált a sok aurámba belépő idegen... És nem utolsó sorban rájöttem, az itthon töltött közel egy évem alatt valahogy megváltozott az emberek ruhatára... olyan kopottnak és időnekelőttinek éreztem magam...
Első utam egy ruhaboltba vitt, ahol elveimet felrúgva nagyon olcsóért vettem egy szorgos kicsi sárga kezek által gyártott farmernacit... sosem volt még ekkora méretű nadrágom! :S DE: végre van mit felvennem! :)))
A másik érzés szinte beteges volt: percenként rápillantottam a telefonomra, csengőhangot hallucináltam... HuncApu indulásom előtt lepihent Hunccal, én nem akartam sem zavarni őket sem felébreszteni. Aztán sétálásos shoppingolásomat kétlábon járó ételhordóim feszülő telítettsége (valamint masszív csöpögése) zárta rövidre, de utólag nem bántam, így volt okom hazaszáguldozni a fiúkhoz. HuncApu éppen Hunc tejcijét melengette álomittasan, én pedig könnyezve össze-vissza csókolgattam picifiam, aki nem igazán értette, hogy miért erőszakoskodom én vele, ahelyett, hogy enni adnék neki?!
...biztos, hogy elvágták azt a köldökzsinórt?!...
2008.01.11. 19:36
HuncNagyi
Koradélután meglátogatott minket Hunc Nagyija, akitől a kisember 3 nagyon belevaló kis sapit kapott! Elemében volt Hunc, evés utáni "matinéját" kezdte volna éppen, így hát szórta mosolyát, a Nagyi nem kis örömére!
2008.01.11. 10:28
Kimenő
Délutánra kimenőt kaptam HuncAputól (najó, spontán nem kaptam volna, inkább szóltam, hogy én most kimegyek pár órácskára :) ). Már alig várom, hogy hazajöjjön a munkából, aztán megetessem Huncot és elmehessek kicsit kiszellőztetni a fejem (és vásárolgatni ezt-azt ;) ). Itthagyom a fiúkat egy rövid időre, ez lehet előpróbája egy jövő heti fodrásznak is mondjuk. Nem is megyek messzi, ha nagyon nem boldogulnak, negyed órán belül itthon tudok lenni, de szerintem nem lesz semmi baj! Azt hiszem sikerült visszaállítani a nappal-éjszaka szakaszt, zökkenőmnetesen durmolt ma éjjel a fiatalemberünk, csak enni kért 3 óránként, most pedig 8 óra óta fent van és csacsog és szórja mosolyát. Rituális rózsaszínpárducos dalolásomra történő pelenkázás közben vettem észre, hogy amerre mozgok, arra fordítja a fejét, azaz: el tudja fordítani a fejét a hang irányába!!! Könnybe lábadó szemekkel többtucatszor elismételtem, hogy mennyire ügyes, ilyenkor a fejforgatás mellé kivillantotta fogatlan babamosolyát is. Sikerült a könnyeim fátyolán át egy videót is készítenem a fejforgatásról, de a telefonommal történt és nem tudom letölteni... olyan jó lenne, ha egyszer egy hozzáértő technikai jótündér (vagy beérném egy technikailag jólfejlett aranyhallal is!), betoppanna szerény hajlékunkba és rámszánna egy kis időt (ami lehet, nem is lenne olyan kicsi), és ezidő alatt bevezetne a html-ek, div-ek, CSS-ek és társaik csodálatos világába... mer' akkor olyan, de olyan blogdizájnt varázsolnék ide, hogy csak na! :)))
· 1 trackback 5 komment
Címkék: hunc fejlődés
2008.01.09. 15:23
Ajándékmorzsák
Tegnap csodanapunk volt (mármint napközben). HuncApu is hamar hazaért, Hunor éppen akkor volt túl az etetésen (rendbe jött az élelem forrása, úgyhogy már élesben is tudott szopizni, amit kellően értékelt is :D ), ragyogott az apjára, (én is kaptam a sugaraiból ;) ), nem volt álmos sem. HuncApu főzni kezdett, mi segédkeztünk a konyhában... igazi idill lengte be a panelrengeteget. Aztán belerondított meghitt kis együttlétünkbe a csengő berregése. HuncApu pakkot kapott Ámerikából! (unokatestvérétől, aki nem más mint Legkedvesebb Drusza nővére). A csomagban Hunc kapott rengeteg hasznos és szép dolgot, melyeket ezúton is szeretnénk nagyon szépen megköszönni!. Idegenbe szakadt Unokatesó mindig nagyon igényes és gondosan kiválasztott ajándékokkal szokta meglepni Hunc babát (többek között Tőle kaptunk egy csodapuha kék takarót is, ami Hunc kedvence!)
HuncApu szíve teljesen ellágyult a bodytól amit Hunor kapott, ő most az abszolút kedvenc (és a csodaszarvasos rugdalózó,amit Keresztszülőktől kapott Hunc ;) ):
( a body felírata: When I grow up I wanna be a Veterinarian like Daddy , ami annyit tesz magyarul: Ha felnövök, szeretnék állatorvos lenni, mint Apu ;) )
HuncApu szíve teljesen ellágyult a bodytól amit Hunor kapott, ő most az abszolút kedvenc (és a csodaszarvasos rugdalózó,amit Keresztszülőktől kapott Hunc ;) ):
( a body felírata: When I grow up I wanna be a Veterinarian like Daddy , ami annyit tesz magyarul: Ha felnövök, szeretnék állatorvos lenni, mint Apu ;) )
Apa és fia öröme a magaslatokba szállt, úgyhogy Hunc akkora mosolygásokat eresztett meg, hogy végre sikerült el is csípnem egy fotó erejéig belőle:
10 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.09. 14:55
Dévényi Tibi bácsi után szabadon
Helénától kaptuk a játékot, amelyben Hunor 3 kívánságáról érdeklődött. Hunc tegnap óta gondolkodott a kívánságlistáján, éjszaka 3 órát ébren is töltött azon rágódva, hogy még véletlenül se maradjon ki semmi fontos kérés. (az ébrenlét okához hozzájárult részben az is, hogy kedves idösanyja estére jól belakott egy kis olaszos-fokhagymás tésztás dologból- tuti recept hasfájásra!). Végülis megszületett a kívánságlista:
1. Anya még sokáig ilyen finom tejcivel lássa el (még az is belefér, ha néha-néha elcsábul és a fűszeres ételektől pocifájást is okoz neki ;) )
2. Apa továbbra is liftezzen vele (ez a játék abból áll, hogy Apa kézben tartja gyermekét fejmagasságban, majd hirtelen legugol vele... ) és fürdesse olyan pasisan vagányul, amitől minden Anyuka sikítórohamot kap (vagy oda sem mer nézni :D)
3. ...hogy mindig ez a szeretetburok ölelje körül, ami most...
Hunor pedig Nórika és Nikike kívánságlistáját is szívesen elolvasná! :)
2008.01.09. 14:22
Baba születés(ek)
Ma reggel megérkezett a várva várt pufók kisangyal, Vörösbegy fiókája, Barnika!
Anyuka és baba is jól vannak, egészségesek!
És Gemini babája, Hanga is valószínűleg megérkezett már közénk!
(Henry David Thoreau)
Szólj hozzá!
Címkék: babaszületés
2008.01.08. 11:10
Napjaink
Hunc sok mindenen változtatott újabban, többek között a bioritmusán is.
Az egész pár napja kezdődött, ebben az őrült maratonban észre se vettem, hogy mikor és hogyan alakult ki. A lényeg: hirtelen rengeteg tejem lett és ami eddig nem volt jellemző, egész nap csöpög. (elered, ha csak kóbor gondolatom támad afelől, hogy mikor is ébred fel Hunc, ha lehajolok, ha zuhanyozom, de fogmosás közben is képes és egy lájtos pohár elöblítésnél is képes csordogálni). Először még viccelődtünk is vele, aztán egyre durvább lett a helyzet, érzékeny mellbimbóm nem bírta a kiképzést és feladta (már az is megerőltető volt számára, ahogy Hunor véraláfutásossá képezte, de az állandó "tocsogás" a nedves betétben, majd száraz melltartóbetét-csere végképp hazavágta). Ekkor következett a lefejés és cumiból etetés. (párhuzamosan mellbimbó pihentetése+krémmel kenegetése). Szerintem itt szaladt el Hunccal a szekér: ugyanolyan mohón szívta üvegből is a tejet, mint ezidáig, csak éppen ugye ebből jobban és több jött. Kb. fél nap alatt sikerült feltornáznia eseti tejadagját 160-200 milire, amire szerintem szintén nem voltam felkészülve. Most ott tartunk, hogy rengeteg tejem van és egyszerre mégsem tudok eleget prezentálni Hunornak, ígyhát egész nap "dolgozom az ügyön" (fejek és etetek és ha éppen nem, akkor pozitív gondolatokat próbálok sugallni magamnak).
Valamelyest rendeződött bimbóim állapota, így most -tapasztalati úton- kifejlesztettem egy sajátos etetési módot, ami bevállni látszik. (ehhez viszont azt kell tudni, Hunor, ha fölébred, egész pontosan fél percen belül enni kell adni neki, különben éktelen lármába kezd. Néha napközben próbálgattam már ilyenkor vele kedvesen beszélgetni, de ilyenkor nem kommunikatív, csak az első 60-80 mili elfogyasztása után.). Szóval testi- és lelki épségem megkímélése érdekében indítunk egy 100 mili lefejt tejjel, ezt röpke 8-10 perc alatt eltünteti. Ekkor már kevésbé morózus a fiatalember (ekkor mindig HuncApu jut eszembe, aki képes 5 perccel a hazaérkezése előtt rámtelefonálni, hogy melegítsem az étkét, mert ő éhenhal, majd hazaérve be kell kapnia valamit, mert igazán nem bír még 3 percet várni... önuralom az van ;))) ), ilyenkor megereszt egy-két kitartó mosolyt számomra (is). Sőt: megengedi, hogy tisztába tegyem, kicsit babusgassam (mondjuk úgy 10 percet kapok minderre), aztán kéri a következő adagot. Nos, ezt általában már mellből kínálom neki, mert ekkora már csillapszik az étvágya és nem esik nekem olyan "vadul". Viszont ez azt jelenti, hogy egy étkezésnél mindkét mellemet kiüríti számomra újabb para-alapot képezvén, hogy vajon következő etetésre lesz-e elég tejem?! (persze mindig van, de akkor is ;) ).
...mindennek közepé ugye újradolgozom...igaz itthonról, de akkor is...
Alvásaink is megváltoztak: egész egyszerűen Hunor felcserélte a nappalokat és az éjszakákat. Este 9-10 magasságában felélénkül és ez az állapot eltarthat akár éjjel 1 óráig is. Nem is lenne semmi baj, ha mindezt egyedül, ágyacskájában feküdve nézgelődve a nagyvilágot tenné, de nem, Hunor ilyenkor "matinézik", igényli a társulatunk mindkét tagját, akár együtt, akár felváltva. Beszélgetni kell vele, esetenként táncos-énekes produkciót is elő lehet adni, ha végképp kimerülünk az ötletekből, HuncApu elmeséli, milyen kis- és nagyállatok fordultak elő a napi rendelésén. Mindezeket Hunc érdeklődéssel hallgatja, valamint heves gesztikulálásokkal veszi tudomásul, néhol megmosolyogja a történetet vagy esetleges gyakorlatlanságunkat. Mostmár csak és kizárólag hason hajlandó aludni, ha mégsem így fektetnénk le, emelkedett hangnemben közli a világgal botorságunkat!
Az egész pár napja kezdődött, ebben az őrült maratonban észre se vettem, hogy mikor és hogyan alakult ki. A lényeg: hirtelen rengeteg tejem lett és ami eddig nem volt jellemző, egész nap csöpög. (elered, ha csak kóbor gondolatom támad afelől, hogy mikor is ébred fel Hunc, ha lehajolok, ha zuhanyozom, de fogmosás közben is képes és egy lájtos pohár elöblítésnél is képes csordogálni). Először még viccelődtünk is vele, aztán egyre durvább lett a helyzet, érzékeny mellbimbóm nem bírta a kiképzést és feladta (már az is megerőltető volt számára, ahogy Hunor véraláfutásossá képezte, de az állandó "tocsogás" a nedves betétben, majd száraz melltartóbetét-csere végképp hazavágta). Ekkor következett a lefejés és cumiból etetés. (párhuzamosan mellbimbó pihentetése+krémmel kenegetése). Szerintem itt szaladt el Hunccal a szekér: ugyanolyan mohón szívta üvegből is a tejet, mint ezidáig, csak éppen ugye ebből jobban és több jött. Kb. fél nap alatt sikerült feltornáznia eseti tejadagját 160-200 milire, amire szerintem szintén nem voltam felkészülve. Most ott tartunk, hogy rengeteg tejem van és egyszerre mégsem tudok eleget prezentálni Hunornak, ígyhát egész nap "dolgozom az ügyön" (fejek és etetek és ha éppen nem, akkor pozitív gondolatokat próbálok sugallni magamnak).
Valamelyest rendeződött bimbóim állapota, így most -tapasztalati úton- kifejlesztettem egy sajátos etetési módot, ami bevállni látszik. (ehhez viszont azt kell tudni, Hunor, ha fölébred, egész pontosan fél percen belül enni kell adni neki, különben éktelen lármába kezd. Néha napközben próbálgattam már ilyenkor vele kedvesen beszélgetni, de ilyenkor nem kommunikatív, csak az első 60-80 mili elfogyasztása után.). Szóval testi- és lelki épségem megkímélése érdekében indítunk egy 100 mili lefejt tejjel, ezt röpke 8-10 perc alatt eltünteti. Ekkor már kevésbé morózus a fiatalember (ekkor mindig HuncApu jut eszembe, aki képes 5 perccel a hazaérkezése előtt rámtelefonálni, hogy melegítsem az étkét, mert ő éhenhal, majd hazaérve be kell kapnia valamit, mert igazán nem bír még 3 percet várni... önuralom az van ;))) ), ilyenkor megereszt egy-két kitartó mosolyt számomra (is). Sőt: megengedi, hogy tisztába tegyem, kicsit babusgassam (mondjuk úgy 10 percet kapok minderre), aztán kéri a következő adagot. Nos, ezt általában már mellből kínálom neki, mert ekkora már csillapszik az étvágya és nem esik nekem olyan "vadul". Viszont ez azt jelenti, hogy egy étkezésnél mindkét mellemet kiüríti számomra újabb para-alapot képezvén, hogy vajon következő etetésre lesz-e elég tejem?! (persze mindig van, de akkor is ;) ).
...mindennek közepé ugye újradolgozom...igaz itthonról, de akkor is...
Alvásaink is megváltoztak: egész egyszerűen Hunor felcserélte a nappalokat és az éjszakákat. Este 9-10 magasságában felélénkül és ez az állapot eltarthat akár éjjel 1 óráig is. Nem is lenne semmi baj, ha mindezt egyedül, ágyacskájában feküdve nézgelődve a nagyvilágot tenné, de nem, Hunor ilyenkor "matinézik", igényli a társulatunk mindkét tagját, akár együtt, akár felváltva. Beszélgetni kell vele, esetenként táncos-énekes produkciót is elő lehet adni, ha végképp kimerülünk az ötletekből, HuncApu elmeséli, milyen kis- és nagyállatok fordultak elő a napi rendelésén. Mindezeket Hunc érdeklődéssel hallgatja, valamint heves gesztikulálásokkal veszi tudomásul, néhol megmosolyogja a történetet vagy esetleges gyakorlatlanságunkat. Mostmár csak és kizárólag hason hajlandó aludni, ha mégsem így fektetnénk le, emelkedett hangnemben közli a világgal botorságunkat!
Ezekről a lábacskákról pedig nem is tudok mit mondani... manótalpakon manótappancsok...
Hozzászólások: