cucka 2008.04.06. 11:39

Életbölcsességek

Amióta Hunorral maratoni sétákat tartunk, gyakorlatilag bejárjuk a környék eldugott részecskéit is, valamint tágítjuk határainkat és egyre nagyobb, autók által kevésbé frekventált területeket "uralunk le". A szívem (és a lábaim!) ösztönösen a játszóterek, homokozók felé veszi az irányt, ahol nekünk ugyan még nincs létjogosultságunk lenni, viszont próbálom ellesni, a kisebb nagyfiúk/nagylányok mondatait, viselkedéseit. Ilyenkor ösztönösen lelassítok és próbálok minél több mondatot, "gyerekszájat" elcsípni és ezáltal lelket simogatni. Nem történt ez tegnap sem másként.

Egy fiatal család kerékpározott el mellettem, elől az Apuka teljes menetdíszben, könyök- és térdvédőkkel, bukósisakkal felvértezve, utána egy 4 év körüli, önmaga jelentőségével már igencsak tisztában lévő kislány tekert lazán, őt követte az öcsi, 2 éves forma kisfiú, kinek mozdulatain látszódott, mennyire a nővérét akarja mindenben utánozni, pici kerékpárján őrült tempót tekerve próbálta utolérni a nagy testvért, akinek már nagyobb biciklije is volt, így kecsesen egy-egy pedálozással siklott az úton. A sort az Anyuka zárta, óvón terelve csemetéit. Már magában ez a kép is kedves és szívmosolyra fakasztó volt. Gondolataim ezer felé szálltak, és hirtelen arra vágytam, bárcsak már mi is így... pontosan így...

Közben utolértem őket, akkor szálltak le a biciklikről, feltűnés nélkül lelassítottam, szerettem volna minél többet magambaszívni a harmóniájukból... A kislány lepattant a biciklijéről, gyors, ám hercegnői mozdulatokkal levette fejéről a rózsaszín bukósisakját, megrázta göndör fürtjeit, közben végigcsicsergett és már futott is a közelben játszó fiúk felé. Öcsinek még csak ekkora sikerült lekászálódnia a bicajról, a bukósisakkal meg végképp nem boldogult, pattintgatta a nyakán a zárat, majd már bömbölt és toporzékolt. Anyuka segítőkészen levette fejéről a bukósisakot, közben megigazgatta a ruháját, Öcsike ekkor már torkaszakadtából üvöltött. Ekkor értem oda a homokozóhoz, ahol két kisfiú gugolva és csodálattal nézte a Nőt, aki gyűrögette magán piros kabátkáját és csicseregve konstatálta:  "ez van, ő fiú, én meg lány vagyok! Nem vagyunk egyformák!"... mondta mindezt  több-tízezer éves életbölcsességgel a hangjában... én pedig nagyon jólesőt mosolyogtam magamban és újra rámzúdult a felismerés, hogy milyen jó is élni! és így, pontosan így...

cucka 2008.04.04. 09:14

Fordulgatásaink

Több napos szépen átaludt éjszaka után, ma újra riasztva lettem hajnali 5 körül, kicsifiam az éhhalál küszöbén állva érezte magát, mohón és kiéhezve nyelte a hajnali édes nedűt. (hogy 4 nap alatt mennyire el lehet szokni a hajnali riadótól?! egy pillanatig azt se tudtam, hol vagyok...) Természetesen ez a tény, mit sem változtatott azon, hogy 7 órakkor ugyanolyan menetrendszerinti járatként sikongva ébresztett minket. Viszont a peluscserénél hatalmas dolgot tett újra, ezzel is bizonyítván, amit én már rég óta sejtettem. Szóval a hátán feküdt, míg a teli pelenkát kihúztam alóla, szépen és szabályosan megfordult hátról a hasára. Először azt hittem, mivel közben végig rugdosta a hasamat, hogy valamelyest segítettem a folyamatot, akár egy kitámasztás erejéig, ezért visszafordítottam és pár centivel hátrébb húzódtam, erre ismét megfordult. HuncApu tiszteletére is megtette, de aztán megunta és úgy maradt, akár egy partra vetett ponty, számára véget ért a bemutató és innentől kezdve nem volt hajlandó elmozdulni semmilyen irányba sem.

Éreztem, hogy meg tudná már réges rég csinálni, ezeket a fordulásokat, ha akarná... és ma reggel akarta. Csak ennyire szabadakaratú (öntörvényű?) a család legifjabbja. Miután kipörögte magát, lehelyeztem a játszószőnyegére, míg mosogatok. Pár perc volt az egész, először még magyarázott, aztán  a csobogó víztől egyre halkabban hallottam, és mire megfordultam, Huncorgó már éppen a munka utáni megérdemelt pihenését töltötte Álommanókkal Álomföldön:


És akkor aligpárperccel ezelőtt ezzel örvendeztetett meg:


cucka 2008.04.02. 16:40

4 hónap...

Elröpült ez a négy hónap, minden nap valami újat, valami mást produkálva teltek napjaink. Mondhatni pelenkázástól pelenkázásig változnak a szokásai. Négy hónapja él itt köztünk, mégis olyan, mintha mindig is ismertem volna, mintha mindig is velünk lett volna.
4 hónappal ezelőtt onlájnba voltam Sokatokkal, röpültek az sms-ek, égett a telefon a kezemben. Ekkortájt indultunk a kórházba, vidáman csicseregtem, útközben több helyen megálltunk szőlőcukorért, hiszen ez nélkülözhetetlen tartozéka egy valamirevaló szülésnek! Persze, nem kaptunk, pedig nagyon sok bolt és benzinkútnál megálltunk. (szerencsére Zsó kisegített ;) ). Szabályos 7 perces fájásokkal indultunk el, utolsó pillanatra időzítve a kórházba menetelt, hiszen tudtuk, onnan már nem eresztenek el 2:1 állapotban! Emlékszem, délelőtt idegességemben kuncogva méricskéltük a fájások közti időt és kivert az a bizonyos hideg veríték, mert tudtam, vége van ennek a csodaszimbiózisnak és a nagytalálkozás előtti gyomorgörcs is megvolt. Ha rajtam múlt volna, még akkor sem indultunk volna el, HuncApu belső szervei (konkrétan a belei) mondták fel a szolgálatot. (nagyon vicces volt, a fájások közti idő csökkenésével egyenes arányban nőtt HuncApu mackózni járásának a mennyisége!). Rámparancsolt, hogy most már nem bírja tovább: indulunk és kész!

A szülőszoba előtt vidáman csicseregtünk Zsóval, közben megérkezett a nőgyógyászom is, és a rám vadászó szülésznőm is kitekintgetett a szülőszobáról. Az a bizsergetős idegesség tapintható volt, idétlen vihogással próbáltam semmihez sem fogható zavaromat palástolni. Úgy léptem be a szülőszoba ajtaján, mint akit akasztani visznek, HuncApu akkor még nem jöhetett be, előbb megvizsgáltak, le kellett vetkőznöm kórházi szerkóba és Ctg-re kötöttek.... a folytatást tudjátok, leírtam már...

És az egészben a lényeg, hogy érdemes volt! Minden fájdalmat, csalódást és rossz gondolatot megért az én csodaszép kisfiam, aki 19.25-kor erőteljes férfihangján köszöntött minket! És nem tudom, meddig marad ez így, hogy valaha is visszakapom-e az én régi, megkérgesedett szívem, nem tudom, de elég ha rámnéz, ha rámmosolyog, ha hozzámbújik, ha magamba szívhatom azt a finom babaillatát és jóerősen megszorítja az ujjamat, és már könnyfátyol is borítja a világot...

Nélküle sokkal szegényebb lennék...



cucka 2008.04.01. 11:31

Áprilisi tréfa:

...este 9-kor fektettem a Trónörököst, és ma reggel 8-kor ébredt...

A vicc, hogy ez nem tréfa, Hunor tényleg átalussza az éjszakát és nappal is 2-szer másfél órákat alszik. (délelőtt és délután). Na, de a köztes időszak:
  • lezavarunk egy Baby Mozart dvd-t
  • meghallgatjuk a Kolompos együttes válogatás cd-jét, kedvenc dalainkat végiggügyörészve/vigyorogva
  • megbojkottálva Anya reggeli kávéját, blog olvasási szokásait, lassú magához térési folyamatát: szikrázó napsütésben sétát követelünk
  • séta közben, -igazi pasiként- megcsodáljuk és véleményezzük Anya öléből a rengeteg közlekedő autót! (dejó, hogy ennyi van belőlük és hogy ilyen forgalmas környéken járunk/lakunk, élő oktatófilm a környékünk Mancinak!)
  • rákaptunk Charlie-ra, ebből is meghallgatunk párat, a kedvencünk természetesen az, amit Anya is sokszor énekel nekünk ébredéskor, mikor kezünk-lábunk megállás nélkül saját ritmusra mozog ("Hova mész? hova futsz? Mondd, hogy jó reggelt, ölelj át, a világ épphogy életre kel..."), és elalvás előtt ("Könnyű álmot, hozzon az éj, altasd el, hűs dunai szél, aludj el, kisember, aludj el. Álmodj hintát, homokozót, álmodj rétet, kispatakot, aludj el, kisember, aludj el...")
Na, ezek után valóban kiváncsi leszek Hunor pályaválasztására: a csapból is zene folyik, kizárólagosan állatos játékai/könyvei vannak, és az újabb szenvedély: az autók! ;) Egyelőre csak huncutsejtelmes  nyelvnyújtogatás a válasza:

cucka 2008.03.31. 12:43

Tádámmm!!!

És igen, megtörtént, az amiről azt gondoltam sosem fog az elkövetkezendő X évben: Hunor -nyári időszámítás ide-téli időszámítás oda- végigaludta az éjszakát!!! De nem ám hajnalig, 4-5 óráig, hanem este fél 10-től reggel 8-ig húzta a lóbőrt!
Közben, természetesen, én nem aludtam rendesen, mert félóránként ránéztem, hogy nem lázas-e, veszi-e rendesen a levegőt?! (és nem utolsó sorban a tejtároló szétdurranása is kilátásba helyeződött...)

Persze, nem hiszem, hogy ez most már mindig így lesz (pedig de jó is lenne, istenem!), de néha-néha jólesnének az ilyen éjszakák is...
süti beállítások módosítása