2008.01.26. 22:24
A túl sok inger
Tegnap, "belekeveredtem" egy blogos találkozóba. Természetesen, minden a "véletlenek" összjátéka volt és majdnem meghiúsulni látszott a "vakrandi" PocakKatával és Csillagbabával. Végül mégis megvártak minket, így Hunccal nekiindultunk a sétával egybekötött találkozásnak. Két csodálatos emberkét sikerült megismernem személyükben, Majdnemszomszéd PocakKata egy nagyon aranyos-mosolygós kismami. Csillagbaba pedig hozzám hasonló beszédes adottságokkal rendelkező igencsak csini anyuka, akivel sikerült egymás szavába vágva (és ilyenkor sűrűn elnézést kérve a másiktól, hisz mégiscsak az első találkozás, ilyenkor illik udvariasan viselkedni ;) :D) überkommunikálnunk! :DDD Nagyon remélem, egy hosszabb ismeretség kezdődött el tegnap és lesznek még ilyen babás-mamás-kismamás találkozások. (Kedves BloggerTársaim! Akár vehetitek felkérésnek is az előbbi mondatom! ;) )
Izomlázasra sikerült sétálnunk magunkat és szinte ránksötétedett mire hazaértünk, Hunc békésen aludt a babakocsijában, mikor felvittük ébredt csak fel. Megetettem, aztán beütött a krach: Hunort megszállta valami új erő (most nem a Pocakfájás Démona!), ordított és üvöltött szakadatlan, vígasztalhatatlan állapotú lett. 5 órától fél 12-ig felváltva mindent bevetettünk, de semmi sem használt, csak pár pillanatig. Végül fél 12-kor újból megpróbáltam cicire venni, és talán a fáradtságtól, de elaludt nyammogva... Mindezek után HuncApuval megsemmisülten és leamortizálva ültünk egymással szemben és csak bámultunk ki a fejünkből... Hogy mi okozta ezt a tegnapi állapotot? Talán a sok új inger, a hosszas séta, a fővárosi zaj együttes hatása? ...sajnos, nem tudom, de ez a hisztérikus velőtrázó sírás még mindig itt maradt a fülemben...
Szerencsére ma reggel már újra az én mosolygós kisfiam ébredezett a kiságyában, a Gonosz Démont sikerült elüldöznünk, így hát nekivágtunk a napsütésben HuncApu Nagynénijéhez látogatóba:
Aztán mi fogadtunk látogatókat HuncDédi és HuncNagypapa személyében:
Izomlázasra sikerült sétálnunk magunkat és szinte ránksötétedett mire hazaértünk, Hunc békésen aludt a babakocsijában, mikor felvittük ébredt csak fel. Megetettem, aztán beütött a krach: Hunort megszállta valami új erő (most nem a Pocakfájás Démona!), ordított és üvöltött szakadatlan, vígasztalhatatlan állapotú lett. 5 órától fél 12-ig felváltva mindent bevetettünk, de semmi sem használt, csak pár pillanatig. Végül fél 12-kor újból megpróbáltam cicire venni, és talán a fáradtságtól, de elaludt nyammogva... Mindezek után HuncApuval megsemmisülten és leamortizálva ültünk egymással szemben és csak bámultunk ki a fejünkből... Hogy mi okozta ezt a tegnapi állapotot? Talán a sok új inger, a hosszas séta, a fővárosi zaj együttes hatása? ...sajnos, nem tudom, de ez a hisztérikus velőtrázó sírás még mindig itt maradt a fülemben...
Szerencsére ma reggel már újra az én mosolygós kisfiam ébredezett a kiságyában, a Gonosz Démont sikerült elüldöznünk, így hát nekivágtunk a napsütésben HuncApu Nagynénijéhez látogatóba:
Aztán mi fogadtunk látogatókat HuncDédi és HuncNagypapa személyében:
Végül vacsi és "matinézgatás" után, a "klónok" rátapadtak a tévére:
2008.01.24. 10:48
Borka
Szeretnék egy újabb jóhírt megosztani Veletek: egy nagyon kedves "virtuális barátnosném", Zsuzsi életet adott második kisbabájának, Borkának! Pontos adatokat nem tudok Róluk, csak annyit, amennyit a boldog kispapa írt, hogy nagyon ügyesek voltak és a képek is azt bizonyítják, hogy jól vannak Mindketten!
Isten hozott, picilány! Szívből gratulálok Zsuzsi!
Gyönyörűek vagytok!
5 komment
Címkék: babaszületés
2008.01.23. 22:19
Igazán semmi extra...
...csak a szokásos Fodrászok Gyöngye által szépen kivasalt, HuncApunak így soha nem tetsző frizura. ...de ha már ennyire látni akartátok, legalább megőrzöm az utókor számára! ;)
...és nem, nem lett rövidebb, csak fodrász által igazítottan tépettebb! :)))
(Upsz, most lebuktam!...mögöttem a gondosan felállított vasalódeszka... szerencsére a vasalandók nem látszódnak ;)...na, majd talán holnap ;) )
(Upsz, most lebuktam!...mögöttem a gondosan felállított vasalódeszka... szerencsére a vasalandók nem látszódnak ;)...na, majd talán holnap ;) )
17 komment
Címkék: egyéb
2008.01.23. 18:05
Kettecskén a fiúk
Délelőtt -előzetes egyeztetések után- kiszöktem pár órára (egészen pontosan 3 és félre) fodrászhoz és csodálatos metamorfózison mentem keresztül: eltűnt a többcentis lenövésem! :) Kedvenc Fodrászom évek óta kihozza a hajamból a maximumot, bár ő is csak hozott anyagból gazdálkodhat! (kivéve, mikor kelemenannácskás felvarrt loknikkal egészíti ki a sajátomat ;) ...de ez nem most volt :D).
A fiúk meg nagyon jól viselkedtek, Hunc mérhetetlen anyahiányában magába tuszkolt eme röpke idő alatt mintegy 250 mili tejcit (azaz negyed litert!), HuncApu pedig megtapasztalta miért is nincs nekem időm délelőtt vasalni?! Hunormester formában volt, negyed órával azelőtt aludt el, mielőtt hazaértem volna. HuncApu kissé megviselt volt (bár jól leplezte, én pedig nem tettem szóvá ;) ). Amíg távol voltam küldött egy mms-t is: Hunor a játszószőnyegen rácsodálkozva a piros helikopterre, Kokó cica szorosan mellette a szőnyegen, rácsodálkozva a világra. Mostanság Hunc összeszorított kis öklében 2 dolog közül az egyiket bizton megtalálom: A verzió: az én hajam, B verzió: Kokó cica szőre.
Esti "matiné": (most már nagyon szereti és értékeli a tehenes-malacos körforgóját, ilyenkor kikerekedett szemekkel nézi, míg le nem jár, majd kiköveteli az újraindítását... csak tudnám, ki találta ki ehhez a körforgóhoz a "jöjj el kedves Télapó..." dallamot?!... bezárnám pár órára egy gyerekszobába az állandóan forgó és zenélő micsodával...:S És azt is jó volna tudni, miért csak egy gyorspisilésnyi időre tervezték a zenét és a forgást az alkotói?! :S)
A fiúk meg nagyon jól viselkedtek, Hunc mérhetetlen anyahiányában magába tuszkolt eme röpke idő alatt mintegy 250 mili tejcit (azaz negyed litert!), HuncApu pedig megtapasztalta miért is nincs nekem időm délelőtt vasalni?! Hunormester formában volt, negyed órával azelőtt aludt el, mielőtt hazaértem volna. HuncApu kissé megviselt volt (bár jól leplezte, én pedig nem tettem szóvá ;) ). Amíg távol voltam küldött egy mms-t is: Hunor a játszószőnyegen rácsodálkozva a piros helikopterre, Kokó cica szorosan mellette a szőnyegen, rácsodálkozva a világra. Mostanság Hunc összeszorított kis öklében 2 dolog közül az egyiket bizton megtalálom: A verzió: az én hajam, B verzió: Kokó cica szőre.
Esti "matiné": (most már nagyon szereti és értékeli a tehenes-malacos körforgóját, ilyenkor kikerekedett szemekkel nézi, míg le nem jár, majd kiköveteli az újraindítását... csak tudnám, ki találta ki ehhez a körforgóhoz a "jöjj el kedves Télapó..." dallamot?!... bezárnám pár órára egy gyerekszobába az állandóan forgó és zenélő micsodával...:S És azt is jó volna tudni, miért csak egy gyorspisilésnyi időre tervezték a zenét és a forgást az alkotói?! :S)
6 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.22. 22:36
Forgolódunk...
Az este elfogyasztott egy-kisbocinak-se-vállna-szégyenére mennyiségű tejci után, Hunor még foglalkozást igényelt volna. A fejlődéséhez roppant fontos ingereket (=Apa és Anya) megtagadó gaz és önző szülei úgy gondolták, az egész délutáni "matinézgatás" után talán megérdemelnének egy pár önfeledt percet, mely idő alatt bekapkodnák a vacsorájukat. (ami ismételten egy gasztronómiai élvezetbomba volt, hála HuncApu újabb szenvedélyének: az ételkreációnak!)
Hunc először csak nyöszörgött, majd fel-felrikkantott jelzésértékűen. Mivel még erre sem kapott érdemleges válaszreakciót és egyikünk sem jelent meg Őfelsége ágyánál szórakoztató üzemmódban, akcióba fogott. Hogy hogy csinálta, sajnos nem láttam, a fülrepesztő valódi fájdalmas sírására viszont be kellett szaladnom! Hunc hasról megfordult a hátára és ettől az élménytől egészen egyszerűen megijedt! (igaz, még nem volt teljesen tiszta átfordulás, a lábai még keresztben maradtak, az egyik kezét meg saját maga alá temette, de a szigorú anyai zsüri ezt már elfogadta és megfordulásnak minősítette!). Pár perc nyugtató összebújás és becézgetés után, kisfiam feldolgozni látszék a traumát, visszahelyezvén ágyikójába azonban újból rázendített, közben öklét szájába tömködve, jelezni szándékozva, hogy mennyire éhes (ez általában hatni szokott!). A fáradtság azonban nagy úr és ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem: az első telitüdejű ordítás levegővétele után, fejét felemelve átfordította a másik oldalára az arcát és... egész egyszerűen elaludt! Így:
Hunc először csak nyöszörgött, majd fel-felrikkantott jelzésértékűen. Mivel még erre sem kapott érdemleges válaszreakciót és egyikünk sem jelent meg Őfelsége ágyánál szórakoztató üzemmódban, akcióba fogott. Hogy hogy csinálta, sajnos nem láttam, a fülrepesztő valódi fájdalmas sírására viszont be kellett szaladnom! Hunc hasról megfordult a hátára és ettől az élménytől egészen egyszerűen megijedt! (igaz, még nem volt teljesen tiszta átfordulás, a lábai még keresztben maradtak, az egyik kezét meg saját maga alá temette, de a szigorú anyai zsüri ezt már elfogadta és megfordulásnak minősítette!). Pár perc nyugtató összebújás és becézgetés után, kisfiam feldolgozni látszék a traumát, visszahelyezvén ágyikójába azonban újból rázendített, közben öklét szájába tömködve, jelezni szándékozva, hogy mennyire éhes (ez általában hatni szokott!). A fáradtság azonban nagy úr és ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem: az első telitüdejű ordítás levegővétele után, fejét felemelve átfordította a másik oldalára az arcát és... egész egyszerűen elaludt! Így:
8 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.21. 20:30
Gyúrós Hunci
A ma esti "matinézás" eredményei:
...és egy újabb Apa-fiú gyöngyszem:
...és egy újabb Apa-fiú gyöngyszem:
16 komment
Címkék: hunorfotó hunc fejlődés
2008.01.21. 17:34
8 óra pihenés...
Magam sem hittem el, hajnali 3 és 4 órakkor, (amikor is negyedóránként odalopóztam a kiságyához belesni), hogy az este 21.00-kor letett Manókirály még nem ébredt fel enni... Természetesen ettől a nagyalvástól nagyéhezésre ébredt ma reggel 5 órakkor, hosszasan majd' egy órán keresztül szopizott! És ez azt jelenti, hogy Hunc kereken 8 órát aludt egyhosszában! (én ezalatt fejtem jószokásomhoz híven :D). Délelőtt nyűgösködött, gaz anyukaként felöltöztettem és kitettem az erkélyre.(így legalább nem hallom, ugyebár ;) ). Ott sikerült elaludnia, szakaszokban, mert egy-egy erősebb zajra, motor hangra felébredt. Szerintem már most érzi az érkező hidegfrontot.
Tegnap éjjel véletlenül tanúja voltam egy olyan eseménynek, mely kedves barátnőmet érintette és kellően felkavarta a babablogosok amúgy sem langyhuló iszapját. Történt ugyanis, hogy egy magát Ágnesnek nevező hölgy, Ingrid egyik csinos kismamfotójával illusztrálta saját kismamás-babás blogját, a fotót saját kismamafotójaként feltűntetve és nem utolsó sorban bezsebelve az érte járó dícséreteket. Nos, ez a történés eléggé elgondolkodtató... sajnos a sok kedves szó és virtuális barát között, egy ekkora fórumon beszűrődhetnek beteg emberek is, mint ahogy nem olyan régen ez velem is előfordult, persze nem ennyire durva formában. (az én jóhíszeműségemet és segítőkészségemet kihasználó illető még mindig a blogokban "garázdálkodik". Amikor én "megismertem" krónikusan kismama akart lenni, majd úgy tűnt az is lett, együtt örültem vele, próbáltam tanácsokkal ellátni, majd hirtelen "elvetélt" és ekkor egyemberként sokan mellé álltak ismeretlenül is, majd törölte a blogját és pár nap múlva új néven újat indított... nem lepődnék meg, ha nemsokára újra ezt tenné... )
Szóval, óvatosan, csak óvatosan ebben a virtuális világban, ahol minden megengedett.
Tegnap éjjel véletlenül tanúja voltam egy olyan eseménynek, mely kedves barátnőmet érintette és kellően felkavarta a babablogosok amúgy sem langyhuló iszapját. Történt ugyanis, hogy egy magát Ágnesnek nevező hölgy, Ingrid egyik csinos kismamfotójával illusztrálta saját kismamás-babás blogját, a fotót saját kismamafotójaként feltűntetve és nem utolsó sorban bezsebelve az érte járó dícséreteket. Nos, ez a történés eléggé elgondolkodtató... sajnos a sok kedves szó és virtuális barát között, egy ekkora fórumon beszűrődhetnek beteg emberek is, mint ahogy nem olyan régen ez velem is előfordult, persze nem ennyire durva formában. (az én jóhíszeműségemet és segítőkészségemet kihasználó illető még mindig a blogokban "garázdálkodik". Amikor én "megismertem" krónikusan kismama akart lenni, majd úgy tűnt az is lett, együtt örültem vele, próbáltam tanácsokkal ellátni, majd hirtelen "elvetélt" és ekkor egyemberként sokan mellé álltak ismeretlenül is, majd törölte a blogját és pár nap múlva új néven újat indított... nem lepődnék meg, ha nemsokára újra ezt tenné... )
Szóval, óvatosan, csak óvatosan ebben a virtuális világban, ahol minden megengedett.
Hozzászólások: