cucka 2008.02.03. 12:40

2 hónapos

Huncorgó ugyan tegnap töltötte hófordulóját, de olyan mozgalmas napjaink vannak, hogy nem volt időm összefoglalót írni... sokkal fontosabb volt megélni a  pillanatokat és beszippantani, majd nagyokat nyelve eltelni a szeretetgombócokból...

Pénteken este megérkezett már az iskolában is királylányosan szép barátnőm kedves kis családjával. Érdekes, míg az ember valakivel nap-mint-nap találkozik, nem is érzi (értékeli?), hogy mennyire fontos is lehet ez a  kapcsolat... így volt ez velünk is, és nagyon örülök, hogy életünk fonalai újból összegabalyodni látszódnak...
Szóval, igazi nagycsalád lettünk, igaz jelen pillanatban két kismanó van körülöttünk, de jó kis gyakorlat ez a  későbbiekre nézve ( a  napi 3-4 mosogatás mellett rendszeresen tele van a  mosogatótálca: következő gyermeknél célszerű beszereznünk egy mosogatógépet! :D). A kicsik ritmusának összehangolása is teljes embert kívánó feladat... és jelen pillanatban két tündérgombóc babáról van szó, akiknek semmilyük se fáj, szeretnek nagyokat aludni-enni és nagykanállal felfedezni a tágas nagyvilág ismeretlen sarkait is.



Szombaton este pedig a pár napja említett kedves barát (és snooker-partner) valamint kedves menyasszonya tette nálunk tiszteletét. Jó volt hallgatni, hogy milyen lelkesen szervezik a lakodalmukat és kicsit nosztalgiát is éreztem, meg azt, hogy mennyire öregnek érzem magam távoli már a tavalyi lagzink... borzongásos izgalmas (és csípős veszekedéses!) időszak volt ez nálunk, amíg sikerült összecsiszolnunk a  vendéglistát, hogy minél kevesebb sértődés legyen... és tudom, hogy úgy sem sikerült mindenki elvárásainat megfelelnünk, de mint akkor is, most is azt érzem,nem is lehet mindenki kedvére tenni, mindig lesznek olyanok, akiknek valami nem tetszik... számomra örök élmény-emlék marad a Isten előtti eskütételem, főleg úgy, hogy már a pocakomban volt Hunc is... és már alig várom, hogy mutogathassam a KisMancának (mostanában olyan neveket találok ki...) a  fotókat...
Nagyon jó volt látni, hogy az amúgy is összeillő pár a lánykérés óta még erősebb és összekovácsoltabb benyomást keltett... jóbeszélgetős (hiperkommunkációs hiányomban és az elfogyasztott pohárka meggysörnek köszönhetően főként énbeszélős!...),
lélekemelgetős, kellemes este volt...

És akkor Huncos adatai számokban:
- az esti megmérettetésén nettó 5680 grammal szerepelt
- hosszát illetően nem jutottunk dűlőre: hiába feszítem szegény gyermeket, folyton kevesebbet mérek, mint a születési mérete, viszont ruhaméretekkel tudok szolgálni és ebből valamelyest lehet következtetni: 62-es rugdalózót hord és 3 hónaposoknak való kisnadrágot. (ezekkel a  ruhaméretekkel, számozásokkal folyton bajban vagyok: vannak olyan hordható darabjai melyek 58-as méretűek és jók és vannak 6 hónaposra való ruhái, melyek éppen jók vagy nagyon nagyok!)
- elfogyasztott tejcimennyisége a nagy maci-ősrobbanások óta csökkent, mostanság "csak" 180-200-akat eszik gyermekünk, ezáltal ritkábbá és disztingváltabbá váltak távozó medvéi.
- délelőttönként szívesen van egyre többet ébren, ilyenkor beszélgetünk, játszunk, tornázgatunk (és igen, Huncost is össze lehet úgy hajtogatni, mint Helénát és ugyancsak gurgulázó nevetéssel köszöni meg ezt a  műveletet!)
- szemével követ minket, már tudja, kinek, hol van a  "helye" a  kocsiban és a lakásban is
- nagyokat nevet, ha valami tetszik neki és néha-néha a játék hevében egy-két sikkantás is kicsúszik már a  torkán

Szépreményű fiatalemberünk megkapta végre HuncAputól a régóta óhajtott pihenőszékét, melyet nagy örömmel vett birtokba és hihetetlen érzékkel, szinte percek alatt rájött, hogy saját maga is képes mozgatni azt és ilyenkor hatalmas mosolyok és elégedett gügyögések hagyták el a  száját:


cucka 2008.02.01. 18:12

Névválasztás

Sosem gondoltam volna, hogy valaha erről is írni fogok... számunkra természetes volt, hogy Magyarországon, a magyar gyermekemnek, magyar nevet fogok választani. És momentán mellőzni szeretném a jelen politikai helyzet elemezgetését, legyen annyi elég, hogy fáj, hogy a mai világban még ez a  vallomás is "ciki", de én büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem, hogy magyarnak neveltek, szeretem ezt az országot, ezt a nyelvet, ami olyan sokszínű és mégis oly sok minden bujkál egy-egy szóban... az édes anyanyelvet... És igenis szeretném, hogy a fiamnak legyen identitás- és nemzettudata (istenem, mennyire elcsépelté váltak mostanság ezek a szavak!), hogy még mielőtt kitárulna számára a teljes nagy világ az összes lehetőségével, tudja értékelni azt, hogy honnan indult... hogy mindig meglegyen a  kályhája, amihez mindig visszatérhet...

Nos, HuncApuval nagyon hamar eldöntöttük, Huncom nevét, igazából még azt sem tudtuk kispasi vagy picilány lesz, nevekkel már igencsak jól álltunk! Azaz jól álltam, mert kb. hármat-hármat kiválasztottam fiú- illetve lánynevekből és HuncAput döntés elé állítottam. A fennmaradó két név benne rossz emlékeket idézett, ígyhát maradt a Hunor.
Egyre gömbölyödőbb pocakommal járva-kelve sokan feltették az ilyenkor szokásos kérdéseket: és kisfiú lesz vagy kislány? kisfiú... és mi lesz a neve? Hunor... Egy idő után, már szinte esettanulmányt írhattam volna a kérdezők arcából. A legkellemetlenebb élményem egy közértben volt, (ahol az eladóleányka, aki eddig a pontig oly kedvesen nézegette a pocakomat és előreinvitált a sorból a kasszához), a kisfiam neve kimondásakor, mintha kígyó marta volna meg, agresszíven felcsattant: és valami normális nevet nem adtok neki? Annyira meglepett ez a kitörése, hogy szinte válaszolni sem tudtam, de megtették a mögöttem-előttem állók, igazi kis politikai bomba robbant a boltban... szinte elmenekültem a helyszínről és ugyan mellettünk van a bolt, azóta sem szívesen teszem be oda a lábam...
Voltak olyanok is, akik tapintatosabban fejezték ki nemtetszésüket és finomabban kérdeztek rá: és második neve lesz? :DDD (nem, nem lett!)

A kórházban előnyöket élveztünk a  névválasztással, már első nap mindenki tudta a  kis Hunor nevét és míg a többieket "Anyuka és kisbabája"-ként hívtak, minket "Anyuka és Hunorka"-ként.

Hogy miért most vált számomra aktuálissá ez a poszt? Mert pár napja kaptam egy régi ismerőstől egy sms-t, melyben kissé bántó hangnemben gratulált a fiamhoz és a nevéhez! És fáj, ha bántják Huncot, még ha így közvetve is történik... főleg úgy, hogy igazán nem is tehet róla.

Azóta is sokat agyalok ezen, hogy az én kisfiamnak lehet, hogy nagyon hamar meg kell tanulnia kiállnia maga mellett a neve miatt... és ilyenkor elgondolkodom, hogy van-e joga egy szülőnek ekkora "súlyt" helyeznie újszülötte nyakába?! És itt már megint vissza kell kanyarodunk a  neveléshez, meg kell értetnünk gyermekünkkel, hogy a neve áldás és nem átok! Mindamellett egyetlen percig nem érzem rossz döntésnek a névválasztást, a fiam nagyon jól viseli idekint is ezt a  nevet, akárcsak pocakon belül, hol igazi bátor és erős Hunor, hol méltóságos HuncÚr, de lehet gyöngéd Huni vagy éppen csibész Hunc is!

Vajon azok a  szülők is ennyit gondolkodnak gyermekük megfelelő névválasztásán, akiktől a  Dzsenifer, Cintia, Kevin, Vanessza neveket kapják gyermekük?! ;)

cucka 2008.01.30. 14:03

Csípőszűrés

A hős apa egész normális időben ért haza, alig pár perccel éjfél előtt (térben és időben kissé dezorientáltan ugyan ;) ), ezért maximálisan ott volt ma apaként.

Délre volt időpontunk az ortopéd orvosnál, tőlünk szokatlan módon, oda is értünk. Hunor egy kis tündérgombóc volt, köszönhető ez az indulás előtti feltankolásának is. :D A levetkőztetése alatt végig szemkontaktusban álltunk, majd a doktornő átvette Huncot tőlem, ő pedig következetesen kereste a szemkontaktust vele is, olykor egy-egy érdekesebb csípő-csavargatásnál még a szemöldökét is összevonta. Aztán következett a keleti kényelem, oldalára fordítva behelyezték egy "minifotelba", ahol továbbra is símogatták és meleg zselével kenegetve megkukkantotta a doktornő ultrahanggal is a  csípőjét. Minden rendben van, a lelete számokban: csípő L abd: 90/90, stabil. Ortolani neg. kontroll 4 hónaposan, UH:Ia. gerinc, láb neg. (arra már nem volt idő, hogy mindezt bővebben is elmagyarázza a doktornő, hogy mit is jelentenek ezek a  számok, ugyanis a  babák futószalagon érkeztek- hárman voltunk bent egyszerre!).

Útban hazafelé bedobtuk a  székletet is tenyészteni. Ismét érdekes tapasztalatokat szereztem: a munkahelyek többségében a  portás és a takarítónéni az úr! Magabiztosan lépkednék be a neves intézménybe, melynek falai között én is lehúztam pár évet, mogorva portás bácsi kézzel kiint a portásfülkéből. Mivel mostanság kommunikáció- és emberhiányban szenvedek mosolyogva közelítettem felé, sőt még rá is nyitottam a portásfülke ajtaját, széles jónapot kívánva. A válasz zord mormogás a bajsza alatt. Nem adtam fel, mosolyogva megkérdeztem, hol adhatnám le a  fiam székletét tenyésztés céljából? Egyezményes mormogásából és az előtte elhelyezett nagyméretű füzet igazgatásából, kezdtem kapisgálni, hogy valószínűleg nála. Látványosan az órájára pillantott majd az ajtón elhelyezett táblára (vizsgálati anyag leadása: 8-13 óráig ... valóban, 12.43 volt már!) és tovább mormogott, kinyújtva felém a kezét. Értettem a szóból, átnyújtottam a  kérőlapot és a kispiros tartályt, amit egyetlen kézmozdulattal elhárított. Kezdtem feszengeni a kispirossal, miközben portásbácsi akkurátusan kiolvasta a beutalót, majd ugyanilyen akkurátusan átvezette a füzetbe. Végezve rámnézett, többször megbökögette a gyermekorvos pecsétjét és végre hallottam beszélni, ugyan tőmondatokban (?!) tette: egy hét... Bután nézhettem, mert tovább bökögetett és többször ismételgette, egyre ingerültebben: egy hét, egy hét...és közben nyújtogatta felém a  kezét a  kispirosért.  Ekkor kezdett összeállni bennem a  kép, rá is kérdeztem sugárzó mosollyal: 1 hét múlva kell felhívnom a  doktornőt, mert akkorra lesz kész az eredmény? bólogatott és láttam rajta, képtelen felfogni, hogy lehetek ennyire érthetetlen?!... (csak azt érteném meg, hogy mi tart egy hétig egy tenyésztésben, ugyanis szakszavakkal élve: ma kikenik és 37 Celsius fokos bacikeltetőbe helyezik, majd leolvassák 24, valamint 48 óra múlva... jó tudom, jön a  hétvége és olyankor még a bacik se nőnek)

Huncot még mindig álombaringatja a birodalmi autó, még arra sem ébred föl, ahogy anyja nyögve felcipeli a harmadikra:



Az előző bundazsákját kinőtte (kihízta?), így már az újban pompázik:




 

cucka 2008.01.29. 21:41

Kimenő

Ma este, hosszas egyeztetés után, HuncApunak jár a kimenő és végre egyik kedvenc amatőr hobbijának élhet: elment egy nagyon kedves barátjával snookerezni. Megboldogult lánykoromban még hittem, hogy mindez valóban a  játékról szól, de mára már tudom ez mit jelent valójában. Többek között azt, hogy valamikor az éjszaka közepén (2-3 óra magasságában) érkezik haza nem kicsit illuminált állapotban, általában ilyenkor nagyon szokott szeretni (a legjobb feleség, társ státuszt is meg szoktam kapni ilyenkor, természetesen az a  tény, hogy én esetlegesen alszom, semmiben nem befolyásolja a  kommunikációnkat :DDD), elmondja, hogy hányszor nyert/veszített, magába tömi a hűtőszekrény tartalmát, majd elégedett horkolás tör rá, mihelyst vízszintesbe helyezi törékenynek egyáltalán nem mondható testét! Azt hiszem, a mai napon kiegészül a  műsor Hunorral... bár jó előre megkértem, akármikor is ér haza, szépen kérem, ne most bizonyítsa be, hogy milyen jó apa is ő, tehát nem biztos, hogy Huncot ki kell kapnia a kiságyából hazaérkezésekor és azonnal sem kell az éjszakai élményeit megosztania vele! :)))

Holnap megyünk a kötelező csípőszűrésre (szenya módon, arra azért roppant mód kíváncsi leszek, hogyan fog sikerülni felelősségteljes apukává varázsolnia magát a ma éjjel elhajlott HuncApunak ...hihihi!), és ma hoztuk el a beutalókat a gyerekorvostól, aki aggódó anyukának kiírt egy széklet tenyésztés vizsgálatot is. Szépen ott vártak a  megírt beutalók, valamint a kis piros tartály is ott figyelt a  borítékban, amit sikerült megtöltenem az olívzöld macikkal... valószínűleg negatív lesz a tenyésztés eredménye, de aggódó anyuka lelke így lesz teljesen nyugodt és úgy tűnik, kedvenc gyermekorvosunk erre ráérzett! ;)

Mellesleg, a mai maci-ősrobbanást, mindenre ráérző kisfiam, éppen a levesem kanalazgatása közben ejtette meg, miközben mélyen a szemembe nézve hirtelen elvörösödő fejjel magyarázott a kocsiülésében... és ilyenkor futni kell... :DDD

cucka 2008.01.28. 19:44

Anyatejes szokások

Hunc macizási szokásairól (nevezhetjük székelésnek is) szeretnék egy röpke pár sort írni... lehet, hogy mások számára is tudunk újat mondani. :)

Kisfiam születése után, megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy Ő ebben is eltér a tankönyvi leírástól, a kórházból hazajőve, napi 4-5 macival örvendeztette meg büszke apukáját és tapasztalatlan anyukáját. Az anyatej mennyiségének a növekedésével, (a 200-250 mili étkezésenkénti mennyiség elpusztítására gondolok ilyenkor), Hunor egyre kevesebbet "adott vissza" a természetnek. Ekkor ijedtem meg először, hiszen, nagyon sok "megy be" és alig "jön ki" valami végtermék... Voltak olyan napok is, amikor még egy kissógor sem távozott Huncból, de gyakorló anyukák (és a gyerekorvosunk!) megnyugtattak, ez az állapot anyatejes csecsemőknél, akár 8-10 napig is eltarthat, de jajj, ha akkor útjába állsz a kiözönlő maciknak! :DDD (sajna, egyszer belefutottam pelenkázáskor egy ilyen többnapos macicsaládba... szerencsére lemosható a  falfestékünk! ;) ). Ezek a  többnapos sztrájkok csak azt bizonyítják a doktornénink szerint, hogy a kisded jól hasznosítja az anyatejet. Hurrá! ez az aggódásunk megoldódni látszott, de természetesen követte őt egy másik: Hunc negyedik napja hasmenéses... nem sokszor, csak napi egyszer...na,de az az egy milyen! Délután érkezik, zöldszínű és előre rettegek tőle... Kirobban és áttör minden pelenkán és ruhán!!! és sugárban folyik, határokat nem ismerve... Gyerek jól van, HuncApu jókat nevet (még akkor is, amikor ölében is megtörténik ez a  csoda! :D), anyuka aggódik... Gyerekorvost felhív, gyerekorvos mosolyogva: még mindig 220-akat eszik? persze, igen... akkor ez természetes, sokat evő gyerekeknél, és itt ismét a jó hasznosítást emlegette...

Szóval, Hunc jól van, én meg rettegek minden délután, mihelyst meglátom a vörösödő fejét és meghallom a  kiszűrődő hangokat! :DDD

Akit megdöbbentettem ezzel a  bejegyzésemmel, nézze el nekem, azért (is) mertem megtenni mindezt, mert ebben a  témában még gyerekkönyv is született egy svéd múzeumpedagógus tollából! (a könyvre kattintva bővebben is lehet olvasni róla...)



süti beállítások módosítása