... ha hétvége, akkor diznyóvágás! Akár ez is lehetne a mottónk, az elmúlt hetek tekintetében, de úgy tűnik, ebben a  szezonban, nem áldozunk fel több konnektor-orrút (szigorúan!) a tejcim mennyisége és milyensége érdekében! ;) Szóval, egyre merészebbek vagyunk, egyre többször és egyre távolabbi zúgait vesszük célba kishazánknak, melyeket Hunornak már ilyen fiatalon is meg kell ismernie! Most Somogy megyében esett HuncApu áldozatául egy csini mangalica, és valóban ez az utolsó... (ha másért nem, hát azért, mert dugig van minden fagyasztónk és fagyasztóládánk!)

Hunc példátlan magaviseletét már meg sem említem, mert előbb vagy utóbb az a vád fog érni, hogy csak "fényezem", mert a sajátom, de a tények magukért beszélnek: pénteken este 9-től, reggel fél 6-ig aludt ismételten "idegenben", szombaton egész nap ki volt csapva a friss levegőre, ahol hatalmasakat aludt, szintén gyerekek között volt, akik gyöngéd kis kezeikkel nem mindig szándékosan ugyan, de néha elég erőteljes simogatásokban részesítették. (teher alatt nő a  pálma!) Napközben 3-4 óránként ébredt, ilyenkor hatalmasakat szopizott, kicsit huncorgott, hogy aztán még nagyobbakat aludjon. Estére annyira belefáradt, hogy már 8 órakkor megkezdte éjszakai álmát, viszont 2-kor arra ébredtem, hogy hangosan cuppog: éhes volt! Evett, aztán aludt reggel 9-ig!

Hazafelé jövet belátogattunk Paksra, az Origóba, egy kis szeretetcsomagért... Sajnos, csak rövid látogatásra telt időnkből, de ez is léleksimogató volt. Hunc annyira megérezte az ottani légkör erejét, hogy kiütve aludt egy órácskát, és aztán nagyon nehezen lehetett felébreszteni, de sajnos jönnünk kellett, mert HuncApu vasárnap révén, dolgozik. A kocsiban Hunc, továbbfolytatta megszakított álmát (kocsiban szigorúan csak cumival hajlandó aludni!), ölelgetve a Szent Csirkét (mintegy mellékesen megjegyezném, Hunc tegnap óta tudatosan és ha kedve úgy tartja, képes megfogni a tárgyakat és elvinni a szájáig!)



Mindig magával ragad a vidéki élet festői szépsége. Az a gondtalan derű, ami az ottélő emberekből árad. Az a ráérősség, az a  fajta nyugodt életszemlélet, ami ebből a  rohanó, izgága és egymás mellett elsikló nagyvárosi világból mára már teljesen kihalt (vagy talán soha nem is volt meg). Az egyszerű dolgok ésszerűsége, az ott élők természetessége...  HuncApu szavaival élve: "nekem nem kell más, csak egy búboskemence a  sarokba és egy (boros)pincekulcs a zsebembe!" ...én azért ennél egy kicsivel többre vágyom...;)

cucka 2008.02.21. 19:05

Dupla Hunor!

Mivel nem mérjük naponta a Manóvárit (sőt hanyag szülők vagyunk, néha már hetente sem tesszük ;)) , a mai napon megdöbbenéssel tapasztaltam véletlenül rátéve a mérlegre, hogy 6280 gramm a nettó súlya (pelusmentesen és éhező afrikaiként), azaz bő 2 és fél hónap alatt sikerült megdupláznia érkezési súlyát (a 3110 grammot). Hosszában azért nem fejlődik ilyen rohamosan és ezzel mindig bajban is vagyok, mert örökmozgó ficánka és mindig kevesebbet mérek, mint előzőleg. ;)

Mondjuk sejtettem, hogy egyre nehezebb, mert az esti játék közben többször a  levegőbe lendítettem a fejem fölé és a sokadik lendítéskor már remegett a karom... szóval, gyúrok a kis házisúlyzómmal... ő is gyúr... tokára! ;)



Az éjszakánk jól telt, Hunc este 9-től reggeli 5-ig húzta a  lóbőrt, úgy látszik mégiscsak megjavult az oltással elrontott kisfiam!

Kedves Gyakorló Anyukák (esetleg ittbújkáló Apukák!)! lenne egy kérdésem Hozzátok: előfordult-e a Ti gyakorlatotokban olyan időszak, amikor kisbabátok az élesebb zajtól megijedt rendszeresen? Értem ezalatt a porszívóhangját másik helyiségben is (eddig édesen elszendergett a hangjától, mellette is lehetett porszivancsolni), Apa trombitáló reggeli orrfújása (eddig is volt minden reggel ilyen), nylonzacsi összegyűrése (többtucatszor gyűrögettük a  jelenlétében), kukásautó reggeli dörömbölése (2 naponta járt eddig is), erősebb autók motorhangja (erkélyen is volt altatva, eddig nem zavarta), vízcsobogás. Ilyenkor hirtelen felsír, jobb esetben elég, ha ránevetünk és elmagyarázzuk, hogy nincs semmi baj, rosszabb esetben ölbe kell venni és magunkhoz szorítani, ettől megnyugszik. Az egész nem tart tovább pár másodpercnél, utána ugyanolyan mosolymanóvá válik, mint előtte volt. Ez a jelenség immáron második hete tart, nem nagyon találtam ide vonatkozó szakirodalmat, józan paraszti ésszel felállítottam ugyan egy teóriát, de nagyon kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre is, hogy Nálatok előfordult-e ilyesmi és ha igen, meddig tartott, hogyan orvosoltátok?! Előre is köszönöm válaszaitokat!

cucka 2008.02.20. 23:31

Vendégségben...

Az éjszakáink kissé zaklatottak az oltás óta. Lehet, hogy nincs is összefüggés a  két dolog között, de az tény, hogy Huncos a második éjszakáját töltötte félálomban (vajh mi vár rám ma éjjel?!).  Nem lázas, nincs hőemelkedése sem,  az oltás helye sem fáj neki (kipróbáltam: gyűrögettem, masszírozgattam az oltás helyét, de semmi reakció, csak a szokásos nyögdösései, mintha ő fejtene ki erőt ebben a műveletben). Egyszerűen csak nyugtalanul alszik, másfél-két óránként fölébred és ilyenkor néhol elég a hátsimi, egy kör séta a szobában, esetleg magamhoz szorítás, összebújás, máskor csak az örök megnyugvásos cici segíthet. Ennek fényében, kellően kipihent vagyok és a szemem alatti Derrickes bőrőndök látványa, ha belepillantok a  tükörbe, már fel sem tűnik. (amúgy véletlenül a kezembe került tegnap egy fotó, amin még olyan sugárzóan fiatal, karcsú és szolibarnított vagyok... nemegészen két éve készült ;))

Ennek tetejében az én drágajó férjuram tegnap ismét kimenőt szavazott meg magának, újabb snooker partiként álcázva. Ezt most kicsit nehezen fogadta be a kis szervezetem, de persze megértem az Ő igényeit is, csak az időzítéssel volt bajom. Kicsit paráztam az éjszakától, ennyi. Ezért aztán igyekeztem korán ágybabújni, és a megérzéseim nem is csaltak: éjfélkor meg is volt az első ébresztése Huncnak, aztán fél kettőkor az apukája érkezett haza (jelzem, nem csendben, bár erre csak én ébredtem fel). Aztán sikerült addig simogatnia könnybelábadt szemekkel Hunc hátát, amíg ő is felébredt, majd még a macskáink is kaptak egy bónuszvacsit, így toppon volt a teljes család, HuncApu pedig, mint aki jól végezte dolgát azonnyomban el is aludt.

Indulás előtt lekattintottam a két pocakost együtt:



Ma ki is használtam szánom-bánom tekintetét és elvitettem magam shoppingolni, meg végre postára is eljutottam.

A délutánom pedig barátnőcis lett: meglátogattam PocakKatát az otthonában. Huncost legszebb délutáni álmából ébresztettem, aminek Katához érkezésünkkor hangot is adott. Először egy sima idegenbe-macizással indított
(vittem pelust és csereruhát!), majd álmos nyöszörgéssel folytatta, végül erőteljes bömböléssé alakította repertoárját, megmutatva milyen is egy hús-vér baba! Sikerült annyira felturbóznia magát, hogy vígasztalhatatlan lett, fuldokolva zokogott, majd amilyen gyorsan érkezett a hiszti, olyan gyorsan el is ment és Hunc álomba zuhant. Jót beszélgettünk Katával, aztán fölébredt a  fiatalember, természetesen pillanatok alatt felváltva tömködte mindkét öklét a szájába, ezzel is jelezve, hogy mennyi kalóriát elégetett az alvással és az ordítással. Evett, aztán hazasétáltunk.

Szép volt ez a délután, erőt adnak a mindennapokhoz ezek az élménypillanatok...

Ezt meg kellett örökítenem! A délelőtti bevásárlásból hazatérve Huncot az előszobában vetkőztettem le és így ottmaradt a  cipője... annyira viccesméretű! :DDD


8 komment

Címkék: érzések

cucka 2008.02.19. 08:15

Újabb homevideók!

A legnagyobb dolgok nálunk a  pihenőszékben dőlnek el. Hunc este, jóllakottan gesztikulál, kezét-lábát bevetve, kedvelt csirkéjének. (közben az sem zavarja, hogy egy vékony nyálcsík végigkúszik az állán és eltűnik ott, ahol a nyakának kellene folytatódnia ;) ).

 

Kicsivel később majdnem sikerült egy olyan igazi Huncos-mosolygásosat is elcsípnem, de csöppfiam azonnal abbahagyja bájai szórását és meredten figyelni kezd, ha észreveszi a fényképezőgépet közeledni. Így ez lett az eredmény, kicsit mosolyra húzódik a szája, miközben kitartóan csuklik:

Találtam egy jópofa szórakoztató játékot Bogár babanaplójában, gondoltam én is kipróbálom, bár az eredményt előre borítékoltam volna. Pontosan ezért, hihetetlenül meglepett! A játék lényege, hogy anyuka, apuka és baba fotó alapján az orákulum "megmondja" kihez hasonlít a gyermek. Nos, az alábbi link magáért beszél, bár továbbra sem hiszek a  szememnek:



Mintegy nem-mellékesen, megvolt a mai oltásunk is, Huncom ezt kevésbé viselte jól, mint a  múlt hetit, én viszont ezt viseltem jobban, mint az előzőt! Valószínűleg ez csípősebb lehetett, nehezebben is hagyta abba utána a  sírást is és délután sem tudott nyugodtan aludni... de most egy ideig elkerülhetjük az orvosi rendelőt, ahol ma mindenki a  csodánkra járt, hogy mekkorára nőttünk ilyen fiatalon!

7 komment

Címkék: játék

süti beállítások módosítása